Afrika Arab világ Ausztrália Ázsiai gasztronómia Bengália Bhután Buddhizmus Burma Egyiptológia Gyógynövények Hadművészet Haiku Hinduizmus, jóga India Indonézia Iszlám Japán Játék Kambodzsa Kelet kultúrája Magyarországon Kína Korea Költészet Közmondások Kunok Laosz Magyar orientalisztika Memetika Mesék Mezopotámia Mongólia Nepál Orientalizmus a nyugati irodalomban és filozófiában Perzsia Pszichedelikus irodalom Roma kultúra Samanizmus Szex Szibéria Taoizmus Thaiföld Tibet Törökország, török népek Történelem Ujgurok Utazók Üzbegisztán Vallások Vietnam Zen/Csan

Terebess Ázsia Lexikon
A B C D E F G H I J K L M N O P Q R S T U Ü V W X Y Z

« vissza a Terebess Online nyitólapjára

pao

bő ujjú köntös; a Han-korszaktól (Kr. e. 206-Kr. u. 220) a Ming-korszak végéig (1644) viselték a kínai férfiak és nők. A pao-t a derékon övvel megkötve hordták, és dús redőkben a lábfejig ért. A Tang-korszaktól (618-907) kezdve bizonyos mintákkal, színekkel és kiegészítőkkel jelezték viselője rangját: a császárok például 12 császári jelképpel díszített sötét paót viseltek, a hivatalnokok pedig vörös köntöst hordtak, mellükön szimbolikus madarakat vagy vadállatokat magukba foglaló, ún. mandarinnégyzetekkel. Miután a Ming-dinasztiát megdöntötték a mandzsuk, rendeletben előírták, hogy a paót új viselet váltsa fel. A pao-stílust a japán udvar is átvette a VIII. században, s lényegében a japán kimonó alakjában öröklődött tovább.