Terebess
Ázsia Lexikon
A
B
C
D E
F G
H I
J K
L M
N O
P Q
R S
T U
Ü V
W X
Y Z
« vissza a Terebess Online nyitólapjára
PANGU
Pangu ősatya, az első ember a földön az ókori mitológiában. A feljegyzések szerint
a világmindenség kezdetben hatalmas tojás belsejéhez volt hasonlatos. Ebben
az időben született Pangu. Tizennyolcezer év alatt a fényes elemből (yang) keletkezett
az ég, s sötét elemből (yin) pedig a föld. Pangu egy nap alatt egy ölnyit nőtt,
és ez újabb tizennyolcezer évig tartott. Más középkori források szerint Pangu
halála után holttestének részeiből keletkeztek a kozmikus jelenségek és a földfelszín
elemi. Pangu lélegzetéből lett a szél és a felhők, hangjából a mennydörgés,
bal szeméből a Nap, jobb szeméből a Hold, négy végtagjából és testének öt részéből
a föld négy tája és az öt szent hegy, véréből a folyók, ereiből az utak, húsából
a föld, hajából és szakállából a csillagképek, testszőrzetéből a füvek és a
fák, fogából és csontjaiból az arany és kövek, csontvelejéből az igazgyöngy
és a jáde, verejtékéből az eső és a harmat. Pangu halála után a testén élősködő
férgek emberekké váltak. A késői középkorban Pangu-t fejszével és fűrésszel
a kezében ábrázolták abban a pillanatban, amikor az eget elválasztja a földtől.
Olykor egyik kezében a Nappal, másikban a Holddal ábrázolták. A késői vallásos
taoizmusban Pangu a legfőbb alakok egyike.
