Afrika Arab világ Ausztrália Ázsiai gasztronómia Bengália Bhután Buddhizmus Burma Egyiptológia Gyógynövények Hadművészet Haiku Hinduizmus, jóga India Indonézia Iszlám Japán Játék Kambodzsa Kelet kultúrája Magyarországon Kína Korea Költészet Közmondások Kunok Laosz Magyar orientalisztika Memetika Mesék Mezopotámia Mongólia Nepál Orientalizmus a nyugati irodalomban és filozófiában Perzsia Pszichedelikus irodalom Roma kultúra Samanizmus Szex Szibéria Taoizmus Thaiföld Tibet Törökország, török népek Történelem Ujgurok Utazók Üzbegisztán Vallások Vietnam Zen/Csan

Terebess Ázsia Lexikon
A B C D E F G H I J K L M N O P Q R S T U Ü V W X Y Z

« vissza a Terebess Online nyitólapjára

Pándja

Pándja, tamil uralkodóház India legdélibb részén; a dinasztia kialakulásának ideje ismeretlen (a Kr. e. IV. században görög szerzők említették őket). Julianus keletrómai császár Kr. u. 361 körül egy Pándja uralkodó követeit fogadta. A VII. század elején, Kandungón uralkodása alatt a dinasztia újjáéledt, és Madurából vagy még délebbről kormányzott a XVI. századig. Lehetséges, hogy a Tungabhadra folyótól délre fekvő hegyi erőd, Uccsangi kicsi, de jelentős Pándja-dinasztiája (IX-XIII. sz.) a madurai család elágazása volt.

A Pándja uralkodókat Dzsatavarmannak vagy Maravarmannak nevezték. Eredetileg dzsainák voltak, majd saivák (Siva-hívők) lettek, akiket a korai tamil költészet is megénekelt. Nagy terület felett uralkodtak, amely bizonyos időszakokban - a dinasztia Madurának alárendelt oldalágai révén - magába foglalta a Csérák országát (Kérala), a Csóla területeket és Ceylont. Az "Öt Pándja" a XII-XIV. században uralkodott, és északon egészen Nellúrig fokozatosan megszerezte a hatalmat India déli részének síkságai felett (1257). A családi viszályok és 1311-től a Madurai Szultanátus megalakításával betetőződő muszlim betörések azonban meggyengítették a Pándják befolyását. 1312-re elveszítették Kérala feletti ellenőrzésüket, és a XVI. század közepére minden területük idegen kézre került.