Afrika Arab világ Ausztrália Ázsiai gasztronómia Bengália Bhután Buddhizmus Burma Egyiptológia Gyógynövények Hadművészet Haiku Hinduizmus, jóga India Indonézia Iszlám Japán Játék Kambodzsa Kelet kultúrája Magyarországon Kína Korea Költészet Közmondások Kunok Laosz Magyar orientalisztika Memetika Mesék Mezopotámia Mongólia Nepál Orientalizmus a nyugati irodalomban és filozófiában Perzsia Pszichedelikus irodalom Roma kultúra Samanizmus Szex Szibéria Taoizmus Thaiföld Tibet Törökország, török népek Történelem Ujgurok Utazók Üzbegisztán Vallások Vietnam Zen/Csan

Terebess Ázsia Lexikon
A B C D E F G H I J K L M N O P Q R S T U Ü V W X Y Z

« vissza a Terebess Online nyitólapjára

pancsen láma

a tibeti Tashilhunpo-kolostor főapátja, a közelmúltig Tibet egyik legfontosabb szellemi vezetője, rangban közvetlenül a dalai láma után következett. A pancsen lámák a tibeti buddhizmus legbefolyásosabb iskolájához, a gelugpához (dge-lugs-pa) tartoznak, egymást újjászületési láncban követik.

A pancsen szó a szanszkrit-tibeti pandita cshenpo („nagy tudós”) kifejezés rövidítése, s mint ilyen, eredetileg is a Tashilhunpo-kolostor főapátját illette, akit tudása és szellemi érettsége alapján választottak ki. A XVII. században az ötödik dalai láma meghirdette, hogy mestere, az akkori pancsen láma, Blo-bzang chos-kyir-gyal-mtshan (1570-1662) újjászületik, így ő lett a leszármazási lánc első szeme, aki a további pancsen lámák személyében öltött testet, úgymint: Blo-bzang-ye-shes (1663-1737), Blo-bzang-dpal-ldan-ye-shes (1737-80), Blo-bzang-bstan-pa'i-nyi-ma (1781-1854), Bs-tan-pa'i-dbang-phyug (1854-82) és Chos-kyi Nyi-ma (1883-1937). A hagyomány valamennyiüket Amitábha dhjáni buddha fizikai megjelenésének tekinti. (Néha a Tashilhunpo-kolostor korábbi három főapátját is idesorolják.)

A Tashilhunpo-kolostor igazgatása és a dalai láma kormánya között 1923-ban adóhátralékokkal kapcsolatos vita támadt, emiatt a pancsen láma Kínába költözött. Utóda, Bskal-bzang Tshe-brtan tibeti szülők gyermekeként Kínában született 1938-ban, és a kínai hatóságok jóvá is hagyták az utódlást, de az újjászületés tényét igazoló hagyományos vizsgálati módszerek mellőzésével. 1952-ben, kommunista katonai kísérettel Tibetbe vitték, és kinevezték Tashilhunpo főpapjává. Az 1959-es népfelkelést követően nem volt hajlandó árulónak minősíteni a száműzetésbe vonult dalai lámát, ezért kiesett a kínaiak kegyeiből, 1964-ben Pekingben bebörtönözték. Az 1970-es évek végén szabadult, 1989-ben hunyt el.