Terebess
Ázsia Lexikon
A
B
C
D E F
G H I
J K L
M N O
P Q R
S T U
Ü V
W X Y
Z
« vissza a Terebess Online nyitólapjára
Pallava
Pallava,
dél-indiai uralkodócsalád; tagjai eredetileg a Szátaváhanák helyi alárendeltjei
voltak a Dekkán-félszigeten, később Ándhrába, majd Kánycsiba (ma Kanchipuram,
Tamil Nadu állam, India) költöztek, ahol uralkodói rangra tettek szert, és ott
a IV. század elejétől a IX. század végéig uralkodtak. Leszármazásuk és kronológiájuk
erősen vitatott. Az első Pallávákat prákrit (a szanszkrit egyszerű, népnyelvi
változata) nyelvű feljegyzések említik, amelyek Magadha uralkodója, Szamudra Gupta
által a IV. század közepe táján legyőzött, majd felszabadított Visnugópa királyról
számolnak be. Egy későbbi Pallava-királlyal, Szimhavarmannal kapcsolatban a szanszkrit
nyelvű Lókavibhága megemlíti, hogy 436-tól uralkodott.
A Pallavák dravida területeket
kormányoztak, és hamar átvették a tamil szokásokat. Közben kereskedelmi vállalkozásokba
kezdtek, és bizonyos délkelet-ázsiai területeket gyarmatosítottak, a Srí Lanka-i
tamil beavatkozásnak azonban inkább örökösei voltak, mintsem kezdeményezői.
Támogatták
a buddhizmust, a dzsainizmust és a brahmanizmust, pártfogolták a zenét, a festészetet
és az irodalmat. Legjelesebb műveik - köztük a piramis alakú toronnyal díszített
Parti-templom, a sziklafalba vésett, ill. egy tömbből megmunkált templomok, valamint
a Mahábali-puramban (Mámallapuram), az egykor virágzó kikötővárosban épült barlangszentély
- építészeti jellegűek. Szimhavisnu Pallava uralkodó (VI. sz. közepe) anyja feltehetően
keresztény volt. I. Mahándravarman (VII. sz. eleje) írta a Mattavilásza-prahászana
(Részeg munkások) c. szanszkrit nyelvű bohózatot.
A
Pallavák általában eredménytelenül védekeztek a nyugati Csálukják katonai nyomásával
szemben, és tehetséges hűbéreseik, a Csólák fokozatosan kiszorították őket a hatalomból.
880 körül a Pallava-területek a Csóla-uralkodók kezére kerültek.
