Afrika Arab világ Ausztrália Ázsiai gasztronómia Bengália Bhután Buddhizmus Burma Egyiptológia Gyógynövények Hadművészet Haiku Hinduizmus, jóga India Indonézia Iszlám Japán Játék Kambodzsa Kelet kultúrája Magyarországon Kína Korea Költészet Közmondások Kunok Laosz Magyar orientalisztika Memetika Mesék Mezopotámia Mongólia Nepál Orientalizmus a nyugati irodalomban és filozófiában Perzsia Pszichedelikus irodalom Roma kultúra Samanizmus Szex Szibéria Taoizmus Thaiföld Tibet Törökország, török népek Történelem Ujgurok Utazók Üzbegisztán Vallások Vietnam Zen/Csan

Terebess Ázsia Lexikon
A B C D E F G H I J K L M N O P Q R S T U Ü V W X Y Z

« vissza a Terebess Online nyitólapjára

Pallava

Pallava, dél-indiai uralkodócsalád; tagjai eredetileg a Szátaváhanák helyi alárendeltjei voltak a Dekkán-félszigeten, később Ándhrába, majd Kánycsiba (ma Kanchipuram, Tamil Nadu állam, India) költöztek, ahol uralkodói rangra tettek szert, és ott a IV. század elejétől a IX. század végéig uralkodtak. Leszármazásuk és kronológiájuk erősen vitatott. Az első Pallávákat prákrit (a szanszkrit egyszerű, népnyelvi változata) nyelvű feljegyzések említik, amelyek Magadha uralkodója, Szamudra Gupta által a IV. század közepe táján legyőzött, majd felszabadított Visnugópa királyról számolnak be. Egy későbbi Pallava-királlyal, Szimhavarmannal kapcsolatban a szanszkrit nyelvű Lókavibhága megemlíti, hogy 436-tól uralkodott.
A Pallavák dravida területeket kormányoztak, és hamar átvették a tamil szokásokat. Közben kereskedelmi vállalkozásokba kezdtek, és bizonyos délkelet-ázsiai területeket gyarmatosítottak, a Srí Lanka-i tamil beavatkozásnak azonban inkább örökösei voltak, mintsem kezdeményezői.

Támogatták a buddhizmust, a dzsainizmust és a brahmanizmust, pártfogolták a zenét, a festészetet és az irodalmat. Legjelesebb műveik - köztük a piramis alakú toronnyal díszített Parti-templom, a sziklafalba vésett, ill. egy tömbből megmunkált templomok, valamint a Mahábali-puramban (Mámallapuram), az egykor virágzó kikötővárosban épült barlangszentély - építészeti jellegűek. Szimhavisnu Pallava uralkodó (VI. sz. közepe) anyja feltehetően keresztény volt. I. Mahándravarman (VII. sz. eleje) írta a Mattavilásza-prahászana (Részeg munkások) c. szanszkrit nyelvű bohózatot.

A Pallavák általában eredménytelenül védekeztek a nyugati Csálukják katonai nyomásával szemben, és tehetséges hűbéreseik, a Csólák fokozatosan kiszorították őket a hatalomból. 880 körül a Pallava-területek a Csóla-uralkodók kezére kerültek.