Terebess Ázsia Lexikon
A B C D E F G H I J K L M N O P Q R S T U Ü V W X Y Z

« vissza a Terebess Online nyitólapjára


Pála-dinasztia

Pála, az indiai Bihar és Bengália uralkodó dinasztiája a VIII-XII. századig. Alapítója Gópála helyi törzsfő volt, aki a VIII. század közepének zűrzavaros időszakában emelkedett hatalomra. Utóda, Dharmapála (ur. kb. 770-810) nagymértékben kiterjesztette a királyság határait, és egy ideig Kanaudzs (Kannauj) is a fennhatósága alá tartozott. A Pálák kanaudzsi hatalma fennmaradt Dévapála uralkodása alatt is (kb. 810-850), aki északra és a Dekkán-félszigetre vezetett hadjáratokat. Ezután a dinasztia hatalma lehanyatlott, és Mahéndrapála, Kanaudzs Gurdzsara-Pratihára-uralkodója a IX-X. század fordulóján egészen Bengáliáig nyomult előre. A Pálák hatalmát Máhípála (ur. Kb. 988-1038) állította helyre, akinek a befolyása Váránasziig (Benares) terjedt; halála után azonban a királyság ismét meggyengült. Rámapála (ur. kb. 1077-1120), az utolsó nagy Pála uralkodó sokat tett azért, hogy a dinasztia hatalmát megerősítse Bengáliában, és hatalmát kiterjesztette Asszamra és Orisszára is; ő a szanszkrit nyelvű történelmi költeménynek, Szandhjákara Rámacsaritájának hőse. Halála után a Pálákat a felemelkedő Szena-dinasztia háttérbe szorította, bár a Pála-királyok még 40 évig uralkodtak Bihar déli részén. A Pálák fő központja valószínűleg Mugdagiri (Monghyr) volt, Bihar keleti részén. A Pálák a buddhizmus támogatói volt a; királyságukból származtak azok a misszionáriusok, akik véglegesen meghonosították a buddhizmust Tibetben. Pártfogásuk alatt jellegzetes művészeti iskola bontakozott ki; sok szép kő- és bronzszobrászait munka maradt fenn ebből a korból.