Afrika Arab világ Ausztrália Ázsiai gasztronómia Bengália Bhután Buddhizmus Burma Egyiptológia Gyógynövények Hadművészet Haiku Hinduizmus, jóga India Indonézia Iszlám Japán Játék Kambodzsa Kelet kultúrája Magyarországon Kína Korea Költészet Közmondások Kunok Laosz Magyar orientalisztika Memetika Mesék Mezopotámia Mongólia Nepál Orientalizmus a nyugati irodalomban és filozófiában Perzsia Pszichedelikus irodalom Roma kultúra Samanizmus Szex Szibéria Taoizmus Thaiföld Tibet Törökország, török népek Történelem Ujgurok Utazók Üzbegisztán Vallások Vietnam Zen/Csan

Terebess Ázsia Lexikon
A B C D E F G H I J K L M N O P Q R S T U Ü V W X Y Z

« vissza a Terebess Online nyitólapjára

pagoda

toronyszerű, többszintes, kőből, téglából vagy fából készült építmény, főként Kelet- és Délkelet-Ázsiában; általában buddhista templomegyüttes része. A pagoda az ősi indiai sztúpából alakult ki, amely rendszerint egy szent ember vagy király földi maradványai, ill. ereklyéi fölé emelt, kupola alakú emlékmű. A hagyományos indiai félgömb boltozatú sztúpából Délkelet- és Kelet-Ázsiában az adott helyre jellemző meghatározott formák alakultak ki. A tetődísz, a sztúpát megkoronázó dekoratív ornamens megnyújtottabb, hengeresebb alakot öltött, míg a sztúpa felső része elvékonyodott, toronyszerű formát kapott. Ezt a típust mint szent relikviák őrzésére megfelelő emlékművet átvette a buddhizmus, s ezzel ismerkedtek meg pagoda néven a nyugatiak. A tibeti és nepáli buddhista pagodák palack formájúak; Burmában, Thaiföldön, Kambodzsában és Laoszban viszont a gúla vagy kúp alak a jellemző; a legismertebb pagodatípus Kínában, Koreában és Japánban jött létre. Ez magas torony, melyen az alsó szint formája lépcsőzetesen ismétlődik, felfelé egyenletesen csökkenő arányban. Az emeletek lehetnek kör alakúak, négyzetesek vagy sokszögűek. A kelet-ázsiai pagodánál minden egyes szintet kifelé hajló tető fed, az egész épület pedig korongokkal díszített hegyben végződik. Minthogy a pagodát eredetileg emlékműként emelték, nagyon kevés kihasználható belső tere van.