Terebess
Ázsia Lexikon
A
B
C
D E F
G H I
J K L
M N O
P Q R
S T U
Ü V
W X Y
Z
« vissza a Terebess Online nyitólapjára
Oszmán Ali
Oszmán
Ali, más néven USZMÁN ALI KHÁN, MÍR (szül. 1886. április 6. Hyderabad, India -
megh. 1967. február 24.), Hyderabad nizámja (uralkodója) 1911 és 1948 között,
majd 1956-ig alkotmányos elnöke; a maga korában a világ egyik leggazdagabb embere
volt, aki egy Olaszország méretű állam felett uralkodott.
Magántanulmányainak
befejezése után követte apját, Mahbúb Ali Khánt, a 6. nizámot a trónon. Pénzügyi
reformokat kezdeményezett, ezek révén Hyderabad irigylésre méltó hitelpozícióba
került: saját bankjegyet és váltópénzt bocsátott ki, és megszerezte egy kiterjedt
vasúthálózat tulajdonjogát. Oszmán Ali 1918-ban pártfogolta a hyderabadi Oszmánia
Egyetem megalapítását. Ellentétben a szomszédos fejedelmek némelyikével, fenntartotta
államának feudális jellegét, és nemigen zavartatta magát attól, hogy népének hindu
többsége mindinkább hallatta hangját - egyébként a hinduk életkörülményeinek javítására
jelentős összegeket költött. A II. világháborúban állama hadihajókat állított
ki, és két századot adott a brit Királyi Légierőnek. 1946-ban a Királyi Viktória-lánccal
tüntették ki.
Oszmán Ali, aki mögött a Madzslisz Ittehad al-Muszlimin (muszlim
egyházmozgalom), ill. annak fegyveres ereje a (a razákárok), 1947-ben, a britek
kivonulásakor nem ismerte el India szuverenitását. A britekkel fennállott különleges
szövetségesi viszonyára hivatkozva államának teljes függetlensége iránti kérelemmel
fordult az ENSZ-hez. Visszautasította az indiai ultimátumot, amely a hatalomról
való lemondásra szólította fel. 1948 szeptemberében azonban kénytelen volt engedni
az indiai katonai erőnek. Államelnökké (rádzspramukh) nevezték ki, de el kellett
ismernie a választott törvényhozó testületnek felelős kabinet tanácsadói szerepét.
Végül államát a belső határok 1956-os általános átrendezésekor felosztották a
szomszédos szövetségi államok között. Ezután fényes visszavonultságban élt három
feleségével, 42 ágyasával, 200 gyermekével, 300 szolgájával és idősödő udvaroncaival,
magánhadseregét is beleértve. Korábbi birodalma mintegy 10 000 kisebb előkelőségének
és szolgarendűjének folyósított járadékot; segítette a palesztinai muszlim menekülteket.
1911-ben India Csillagának Lovagi Nagykommendátorává ütötték, 1917-ben pedig megkapta
a Brit Birodalom Lovagi Nagykeresztjét.
