Afrika Arab világ Ausztrália Ázsiai gasztronómia Bengália Bhután Buddhizmus Burma Egyiptológia Gyógynövények Hadművészet Hálózatok Hinduizmus, jóga India Indonézia, Szingapúr Iszlám Japán Játék Kambodzsa Kelet kultúrája Magyarországon Kína Korea Költészet Közmondások Kunok Laosz Magyar orientalisztika Mélyadaptáció Memetika Mesék Mezopotámia Mongólia Nepál Orientalizmus a nyugati irodalomban és filozófiában Perzsia Pszichedelikus irodalom Roma kultúra Samanizmus Szex Szibéria Taoizmus Thaiföld Tibet Törökország, török népek Történelem Ujgurok Utazók Üzbegisztán Vallások Vietnam Zen/Csan

Terebess Ázsia Lexikon
A B C D E F G H I J K L M N O P Q R S T U Ü V W X Y Z

« vissza a Terebess Online nyitólapjára

Oszmán
más írásmóddal OSMAN, OTHMAN, USZMÁN vagy UTHMÁN, oszmán-török szultánok neve, a következőkben időrendi sorrendben szerepelnek:

 

I. Oszmán (Gázi)

Oszmán, I., más néven OSZMÁN GÁZI (szül. 1258 - megh. 1324. Szöjüt, Oszmán Birodalom [ma Sögüt, Törökország]), az egyik északnyugat-anatóliai türkmén fejedelemség uralkodója kb. 1280-tól; az oszmán-török állam alapítójaként tartották számon. Mind a dinasztia, mind a birodalom neve az ő nevéből ered.
Az oguz türkmének Kaji nevű ágából származott. Apja, Ertogrul kis fejedelemséget hozott létre. Ennek székvárosából, Szöjütből kiindulva Oszmán és a parancsnoksága alatt álló határvidéki harcosok (gázik) elhúzódó, makacs küzdelembe fogtak a bizánciak ellen, akik mindenáron meg akarták védeni kis-ázsiai hátországukat. Oszmán fokozatosan kiterjesztette ellenőrzését számos bizánci erődre, köztük Jenisehirre, ahonnan az oszmán-törökök elkezdhették az Anatólia északnyugati részén lévő Bursza és Nikaia (ma Iznik) ostromát. Uralkodásának legnagyobb fegyverténye Bursza elfoglalása volt, erre röviddel halála előtt került sor.

 

II. Oszmán (Gencs)

Oszmán, II., más néven GENCS OSZMÁN ("Ifjú Oszmán") (szül. 1603. november 15. Konstantinápoly, Oszmán Birodalom [ma Isztambul, Törökország] - megh. 1622. május 20. Konstantinápoly), oszmán-török szultán 1618-tól; 14 évesen, tevékeny és éles eszű fiúként lépett trónra, s rövid uralkodása alatt fölismerte a birodalmon belüli reformok szükségességét.
Nagyra törő és merész személyiség volt. Hadjáratot indított Lengyelország ellen, amely beavatkozott az oszmánoktól függő két fejedelemség, Havasalföld és Moldva ügyeibe. A szultán rájött, hogy Hotyinnál (Ukrajna) elszenvedett vereségének fő oka a lezüllött janicsárseregek fegyelmezetlensége, így csökkentette fizetésüket, és bezáratta kávézóikat, hogy megregulázza őket. Ezután bejelentette, hogy mekkai zarándoklatra indul, ám valódi célja az volt, hogy Egyiptomban és Szíriában új seregeket toborozzon, amelyekkel megtörheti a janicsárok hatalmát. Amikor a janicsárok - akiket már eleve feldühített Oszmán politikája - megneszelték a tervet, fellázadtak és 1622. május 19-én letaszították a trónról, majd a következő napon megfojtották.