Terebess
Ázsia Lexikon
A
B
C
D E F
G H I
J K L
M N O
P Q R
S T U
Ü V
W X Y
Z
« vissza a Terebess Online nyitólapjára
Omar Tal
Omar
Tal, teljes nevén AL-HÁDDZS OMAR IBN SZAÍD TAL, más írásmóddal ALHADZSI OMAR IBN
SZAIDU TAL (szül. 1797. K. Halvar, Futa-Toro [ma Szenegál] - megh. 1864. febr.
12. Hamdalahi közelében, Tukulőr Birodalom [ma Mali]), nyugat-afrikai tukulőr
vezér; 1854-ben dzsihádot (szent háborút) indított, s a Szenegál és Niger folyó
felső folyásának vidékén (ma Guinea belső vidékein, Szenegál keleti, Mali nyugati
és középső részén) hatalmas muszlim államot hozott létre. A birodalom az 1890-es
évekig fennállt, fia, Ahmadu Szeku vezetése alatt.
A
Szenegál folyó völgyének keleti részén a tukulőr nép földjén született. Apja muszlim
írástudó volt, aki a Koránt tanította diákjainak.
A
miszticizmusra hajló Omart mór mesterei bevezették a tidzsáni misztikus testvériségbe.
23 éves korában mekkai zarándoklatra indult. A mély vallásosságáról és tudásáról
ismert fiatalembert utazása minden állomásán tisztelettel fogadták. Muhammad Bello,
a nigériai Szokoto emírje saját lányát, Marjamot ajánlotta föl feleségül Omarnak.
Az uralkodói rokonság tovább emelte Omar tekintélyét, mire évek múltán, 1827 körül
eljutott Mekkába, már híres és befolyásos ember volt. Meglátogatta a Próféta medinai
sírját is, visszatért Mekkába, majd egy időre Kairóban telepedett le. Jeruzsálemi
látogatása alkalmával meggyógyította Egyiptom alkirályának, Ibrahim pasának a
fiát. Mekkában a tidzsáni rend feje egész Fekete-Afrika kalifájává nevezte ki.
Az
1833-ban visszatérő Omart Muhammad Bello fölkészítette a rá váró politikai vezető
szerepre. Helyzetét a kalifai cím is erősítette. Ekkor döntött úgy, hogy áttéríti
a pogány afrikaiakat az iszlámra. Követőiből és a végsőig hű hausza rabszolgáiból
ekkorra egész testőrsége alakult. Bello halálakor Omar útnak indult hazájába.
Remélte, hogy Futa meghódításában a franciák majd segítik egy kereskedelmi egyezményért
cserébe, de a franciák Omar növekvő erejétől tartva visszautasították az együttműködést.
Guinea északkeleti részén, ahol először megtelepedett, sok követőt szerzett, ám
amikor saját hazájába ment prédikálni (1845), nemigen járt sikerrel.
Omar
azonban ekkor már egész hadsereggel rendelkezett, így végül az erő alkalmazása
mellett döntött. 1854 márciusában meghirdette a dzsihádot; kb. 10 000 fős parasztsereggel
indult harcba, s tudatosan rettegést terjesztett, hogy megadásra kényszerítse
a pogány főnököket. 1855-ben, Maliban legyőzte a pogány bambarákat, így tovább
növelte birodalmát. Erőszakkal az iszlámra térítette őket, de az ilyen áttérések
nem voltak hosszú életűek. Hogy hatalmát demonstrálja, 300 túszt kivégeztetett,
de ahogy hadserege távozott, újabb felkelés tört ki.
Miután
sikertelen támadást indított egy francia erőd ellen, amely megtagadta, hogy fegyverekkel
lássa el csapatait, újra keletre indult, de seregei alig-alig tudták magukat fenntartani
a már eleve felperzselt vidéken. Emberei egyre-másra szökdöstek el, s a hívek
kezdtek kételkedni a kalifa küldetésében.
Minthogy
nem tudta véglegesen megtörni ellenfeleit, a következő tíz évet azzal töltötte,
hogy egyben tartsa birodalmát. 1860-ban megállapodást írt alá Szenegál francia
kormányzójával, Louis Faidherbe tábornokkal, amelyben a Szenegál folyót jelölték
ki közös határként.
Omarnak
évről évre meg kellett védenie hódításait és megtörni az ellene szerveződő szövetségeket,
de úgy, hogy életben tartsa a dzsihád eszméjét. Ez azonban igencsak nehéznek bizonyult,
amikor szembekerült a Mászina-vidék fulanijaival, akik szintén muszlimok voltak,
a kádirí testvériség követői. A fulanik megtámadásával Omar immár nem "Isten
haragját" képviselte: egyszerű hódító volt, s küldetése testvérgyilkos háborúvá
fajult. 1863-ban elfoglalta Timbuktu városát, de rövidesen vereséget szenvedett
a nomád tuaragektől, így vissza kellett vonulnia. Hamarosan újabb csatát vívott
a támadó tuaregek, mórok és fulanik ellen, ahol hadseregét szétverték. Ekkor Hamdalahi
városába vonult vissza, ám ellenségei a várost is ostromolni kezdték. Kitört a
városból, egy barlangban kereset menedéket, s ott lelte halálát, amikor a barlangot
puskaporral fölrobbantották Omar Tal birodalma 1848-tól 1897-ig állt fönn, majd
a francia gyarmatosítók hódították meg a területet.
