Terebess
Ázsia Lexikon
A
B
C
D E F
G H I
J K L
M N O
P Q R
S T U
Ü V
W X Y
Z
« vissza a Terebess Online nyitólapjára
II. Omar
Omar,
II., teljes nevén OMAR IBN ABDAL-AZÍZ (szül. 682/683. Medina, Arábia [ma Szaúd-Arábia]
- megh. 720. febr. Aleppó közelében, Szíria), mélyen vallásos, nagy tekintélyű
kalifa 717-től; az iszlám eredeti elveinek hangsúlyozásával próbálta megőrizni
a muszlim Omajjád-kalifátus (661-750) egységét. Apja, Abdal-Azíz, Egyiptom kormányzója
volt, anyai ágon pedig I. Omar kalifától (ur. 634-644) származott. II. Omar hagyományos
oktatásban részesült Medinában, mély hitének és tudásának hamar híre ment.
Omar,
706 februárjában vagy márciusában Hidzsász kormányzója lett. Már itt azt a politikát
folytatta, amely később egész uralkodására jellemző volt: mindenekelőtt vallásos
személyiségekből tanácsadó testületet hívott össze, hogy segítse őt az uralkodásban.
Omart
717 szeptemberében vagy októberében, elődje, Szulejmán kalifa akaratából emelték
a kalifátus trónjára. Ekkoriban a kalifátus nyugalmát már súlyosan fenyegette
az elégedetlenkedés a maválí-réteg (a nem arab muszlimok) és a "vallásos
ellenzék" körében (utóbbinak tagjai azért gyűlölték az Omajjádokat, mert
azok szerintük a politikai érdekeket a vallási alapelvek elébe helyezték). Omart
elsősorban az állam belső ügyei érdekelték, így nagyobb katonai hódításokkal nem
próbálkozott, sőt röviddel trónra lépése után félbeszakította Konstantinápoly
még elődje által megkezdett, katasztrofális következményekkel járó ostromát. A
belső viszonyok rendbetétele céljából leváltotta a népszerűtlen kormányzókat,
megreformálta az adórendszert, és a maválí-rétegnek az arab muszlimokéval azonos
gazdasági jogokat adott.
Bár sok intézkedését hosszabb távon nem lehetett folytatni, Omar a muszlim népesség lehető legnagyobb részének kedvét kereste, s így próbálta az Omajjád-birodalom széthullását megállítani. Az Omajjádok közül egyedül Omart tisztelte az utánuk jövő Abbászida-dinasztia, sőt még a síiták, Ali (Mohamed veje) szakadár követői is nagyra tartották.
