Terebess
Ázsia Lexikon
A
B
C
D E
F G
H I
J K
L M
N O
P Q
R S
T U
Ü V
W X
Y Z
« vissza a Terebess Online nyitólapjára
Terebess
Gábor
A ZÖLD TEA
Forrás: Konyhaművészet, 1993. 2. szám, 52-53. oldal
A teaivás szokása Kínából ered, de az emberiség legelterjedtebb italának felfedezése a legendák homályába vész. Az egyik változat szerint Sen-nung császár Kr. e. 2737-ben ivóvizét forraltatta, amidőn egy hirtelen támadt szélfuvallat az égő ágak közül néhány levelet belesodort a forró vízbe.
Micsoda császári ital lett a forralt vízből! Valószínű, miután a kínaiak régen rájöttek arra, hogy a forralatlan víztől megbetegszenek, igyekeztek azt ízesebbé tenni, s így találtak rá a teacserje leveleire. A tea nemcsak finom, hanem élénkít is, erre mutat rá egy másik eredetlegenda. Bodhidharma, a zen buddhizmus megalapítója kilenc évig elmélkedett lótuszülésben, a falnak fordulva. Amikor nem tűrhette tovább, hogy le-lecsukódnak szemei az álmosságtól, levágta szemhéjait. Belőlük nőttek az ébren tartó tea levelei...
A kínaiak szinte kizárólag zöld teát isznak. Ez egyszerűen a Camellia sinensis napon szárított levele, amit szárítás közben enyhén megsodornak, törnek, hogy ízanyagai jobban kioldódjanak, ha leforrázzák. A minősége a fajtán és a termőterület hollétén kívül azon múlik, milyen zsenge a levele. A legjobb teát az ágvégi, ki nem feslett levélrügy és a második kifeslő levélke adja.
Sokra értékelik a félig fermentált teát is, ilyen az Oolong (ejtsd: ulong), kínaiul vu lung, azaz "fekete sárkány" tea.
Az erősen erjesztett, majd faszéntűzön szárított fekete teát nem kedvelik, csak exportra termelik. Ez a hungcsa, azaz "vörös tea" - kínai nevét a forrázat vörösbe hajló árnyalatáról kapta, és nem a száraz levelek fekete színéről - a kínai legenda szerint úgy keletkezett, hogy az idegenek a legrosszabb minőségű száraz tealeveleket belapátolták hajójuk gyomrába, ahol megrohadt a hosszú úton hazáig. Annyi mindenesetre tény, hogy a fekete tea a durvább levelekből készül, és valóban füllesztik, tehát bomlási folyamat terméke, "enyhe méreg". Keringési zavarokat is okozhat, oldatba vitt koffeinje kevesebb, csersavja fanyarabb, klorofillja tönkrement.
A zöld tea ezzel szemben nem pusztán élvezeti szer, hanem természetes gyógynövény.
Tudja-e a kedves olvasó, hogy a kínai konyha legfinomabb fogásai a húsok legzsírosabb részeiből készülnek? Hogy a csirkét-kacsát mindig a bőrével, a sertéshúst mindig a szalonnájával együtt eszik? Ennek ellenére, látott már kövér kínait?
Kiderült, hogy a titok valószínűleg a zöld tea élvezetében rejlik. Zsíroldó hatását francia klinikai vizsgálatok is igazolták: napi háromszor egy csésze zöld tea a főétkezések után, havonta minimum egy-két kilogramm súlycsökkenéssel járt. Anélkül, hogy változtatnánk étkezési szokásainkon, anélkül, hogy fogyókúráznánk, pusztán zöld tea ivásával is megszabadulhatunk súlyfölöslegünktől. Magyarországon ez egyáltalán nem olyan elhanyagolható téma: a férfiak között legalább harminc, a nőknél legalább negyvenöt százalékos az elhízás. Ha a túlsúly mellé még egy kockázati tényező társul, például a dohányzás, akkor a halálozási kockázat megkétszereződik.
Újabban a zöld teát kapszulázzák is - ezt illetik a "szűztea" fantázianévvel. Nem is olyan ostobaság, így hasznosul a zöld tea zsírban oldódó A- és E-vitaminja, valamint értékes méregtelenítő rostanyaga. A Távol-Keleten ezt másképp oldották meg. Belefőzik a levesekbe, zöldséges ételekbe a zöld teát.
Magyarországon az egy főre jutó teafogyasztás az elmúlt években nem érte el a száz grammot, ugyanakkor fejenként három kiló kávét fogyasztottunk. Ezzel a teljesítménnyel igencsak hátul kullogunk a teaivók világranglistáján. Az európai országok közül csak Romániát és a még nálunk is megrögzöttebb kávéivó Olaszországot tudtuk pár gramm különbséggel magunk mögé utasítani. Sokan már csak azért sem gondolnak arra, hogy teát igyanak, mert a vendéglátóhelyek többsége - leszámítva a kínai éttermeket és az első osztályú cukrászdákat - nem főz teát.
A koffein valóban fantasztikus élénkítőszer, de nem a kávéban. A kávé koffeinje ugyanis már a gyomorban lökésszerűen felszívódik: gyomorbajt, ingerlékenységet, szívdobogást, magas vérnyomást okoz. A zöld teában egyrészt több is a koffein, másrészt fokozatosan szívódik fel a bélben, órákon át egyenletesen fejti ki hatását. Serkenti a szellemi teljesítőképességet, a gondolattársításokat, a megfigyelő- és koncentrálóképességet, növeli az izom mozgékonyságát, az izom-összehúzódás erejét, és megelőzi a fáradtságérzetet. Előnyösen változtatja meg a vérelosztást, serkenti a légzőközpont működését. Mindezt ráadásul káros mellékhatások nélkül!
Távol-keleti
felmérések szerint azoknak az iskolás gyerekeknek, akik napi egy csésze zöld
teát isznak, feleannyi odvas foguk van, mint az átlagnak. (Természetesen cukor
nélküli zöld teáról van szó.)
A két legismertebb kínai zöld teafajta a puskaportea (kínai neve: gyöngytea),
amely szorosan sodort apró galacsinokból áll, éppen ezért a legtovább eltartható,
és a lung csing, azaz "sárkánykút" tea. A zöld tea exportját a kínaiak
központilag ellenőrzik, és a legkiválóbb minőségűeket nem adják el ömlesztve.
A másik nagy
zöldtea-termelő és -fogyasztó ország, Japán. A japánok nem is gyártanak fekete
teát, a zöld teájukat pedig nagyrészt maguk isszák meg.
Japán éttermekben, Japánba tartó vagy onnan jövő légijáratokon, ha közönséges,
mindennapi japán zöldteát szeretnénk inni, „tiszteletreméltó" teát, o-csá-t
kell rendelnünk.
A legolcsóbb, köznapi tea a bancsa, a szezon végén szedett, durva, nagy levelekből
készül, koffeintartalma csekély, erősen forrázni vagy rövid ideig főzni kell.
Családi étkezések után ezt fogyasztják. A szencsa jó minőségű, vendégváró tea,
nyolcvan-kilencven fokos, előzőleg felforralt, majd lehűtött vízzel kell leönteni.
Néha az első forrázatot ki is öntik néhány másodpercnyi áztatás után, mert túl
keserű. Ha a bancsa az étkezés végét jelenti Japánban, akkor a szencsa vendégséget.
A bancsát nagy, felső részén füles teáskannában készítik, a dobinban, a szencsát
kis teáskannában, a kjúszuban, amelynek oldalt van a nyele. A legjobb minőségű
levéltea, a gjokuro ("gyöngyharmat") csak Kiotó közelében, Uji környékén
terem, mély árnyékban. Kézzel sodorják "póklábakká". Forrázni csak
70-75 fokos vízzel szabad, mert az alatt jellegtelen ízű, fölötte pedig ihatatlanul
erős.
Külön kategória a porított zöld tea, a matcsa, csak teaszertartáshoz használják. Bambuszseprővel habarják el forró vízben, amíg olyan nem lesz az egész, mint a sűrű zöldborsókrémleves.
Említsük meg még a pörkölt és pattogatott rizzsel kevert zöld tea nevét: genmaicsa. Ára attól függ, milyen a tea minősége. A pirított zöld tea: houji-csa, világosbarna színű, könnyű, pörkölt aromája van. A japánok egyébként a régi teájukat mindig pörköléssel javítják fel.
Grúziában is termelnek zöld teát, de a minősége csak a volt Szovjetunió közép-ázsiai köztársaságainak belső fogyasztását elégíti ki.
Érdemes néhány szót szólni a Magyarországon is kapható ceyloni zöld teáról. Bár Srí Lanka szigetén az éghajlat és a földrajzi viszonyok a legelőnyösebb feltételeket kínálják, az európai és az amerikai piac hagyományosan a fekete teájukat értékelte. Mindössze tíz-egynéhány éve állítanak elő kiváló minőségű zöld teát, eddig csak a távol-keleti teaimádók juthattak hozzá ehhez a különlegességhez.
A japán tea szénaillatú, a kínai zöld tea gyökérízű, a ceyloni zöld teából a trópusi hegyek egzotikus illata árad. Meg kell kóstolni!
