Terebess Ázsia Lexikon
A B C D E F G H I J K L M N O P Q R S T U Ü V W X Y Z

« vissza a Terebess Online nyitólapjára

Terebess Gábor
A ZÖLD TEA

Forrás: Konyhaművészet, 1993. 2. szám, 52-53. oldal

A teaivás szokása Kínából ered, de az emberiség legelterjedtebb italának felfedezése a legendák homályába vész. Az egyik változat szerint Sen-nung császár Kr. e. 2737-ben ivóvizét forraltatta, amidőn egy hirtelen támadt szélfuvallat az égő ágak közül néhány levelet belesodort a forró vízbe.

Micsoda császári ital lett a forralt vízből! Valószínű, miután a kínaiak régen rájöttek arra, hogy a forralatlan víztől megbetegszenek, igyekeztek azt ízesebbé tenni, s így találtak rá a teacserje leveleire. A tea nemcsak finom, hanem élénkít is, erre mutat rá egy másik eredetlegenda. Bodhidharma, a zen buddhizmus megalapítója kilenc évig elmélkedett lótuszülésben, a falnak fordulva. Amikor nem tűrhette tovább, hogy le-lecsukódnak szemei az álmosságtól, levágta szemhéjait. Belőlük nőttek az ébren tartó tea levelei...

A kínaiak szinte kizárólag zöld teát isznak. Ez egyszerűen a Camellia sinensis napon szárított levele, amit szárítás közben enyhén megsodornak, törnek, hogy ízanyagai jobban kioldódjanak, ha leforrázzák. A minősége a fajtán és a termőterület hollétén kívül azon múlik, milyen zsenge a levele. A legjobb teát az ágvégi, ki nem feslett levélrügy és a második kifeslő levélke adja.

Sokra értékelik a félig fermentált teát is, ilyen az Oolong (ejtsd: ulong), kínaiul vu lung, azaz "fekete sárkány" tea.

Az erősen erjesztett, majd faszéntűzön szárított fekete teát nem kedvelik, csak exportra termelik. Ez a hungcsa, azaz "vörös tea" - kínai nevét a forrázat vörösbe hajló árnyalatáról kapta, és nem a száraz levelek fekete színéről - a kínai legenda szerint úgy keletkezett, hogy az idegenek a legrosszabb minőségű száraz tealeveleket belapátolták hajójuk gyomrába, ahol megrohadt a hosszú úton hazáig. Annyi mindenesetre tény, hogy a fekete tea a durvább levelekből készül, és valóban füllesztik, tehát bomlási folyamat terméke, "enyhe méreg". Keringési zavarokat is okozhat, oldatba vitt koffeinje kevesebb, csersavja fanyarabb, klorofillja tönkrement.

A zöld tea ezzel szemben nem pusztán élvezeti szer, hanem természetes gyógynövény.

Tudja-e a kedves olvasó, hogy a kínai konyha legfinomabb fogásai a húsok legzsírosabb részeiből készülnek? Hogy a csirkét-kacsát mindig a bőrével, a sertéshúst mindig a szalonnájával együtt eszik? Ennek ellenére, látott már kövér kínait?

Kiderült, hogy a titok valószínűleg a zöld tea élvezetében rejlik. Zsíroldó hatását francia klinikai vizsgálatok is igazolták: napi háromszor egy csésze zöld tea a főétkezések után, havonta minimum egy-két kilogramm súlycsökkenéssel járt. Anélkül, hogy változtatnánk étkezési szokásainkon, anélkül, hogy fogyókúráznánk, pusztán zöld tea ivásával is megszabadulhatunk súlyfölöslegünktől. Magyarországon ez egyáltalán nem olyan elhanyagolható téma: a férfiak között legalább harminc, a nőknél legalább negyvenöt százalékos az elhízás. Ha a túlsúly mellé még egy kockázati tényező társul, például a dohányzás, akkor a halálozási kockázat megkétszereződik.

Újabban a zöld teát kapszulázzák is - ezt illetik a "szűztea" fantázianévvel. Nem is olyan ostobaság, így hasznosul a zöld tea zsírban oldódó A- és E-vitaminja, valamint értékes méregtelenítő rostanyaga. A Távol-Keleten ezt másképp oldották meg. Belefőzik a levesekbe, zöldséges ételekbe a zöld teát.

Magyarországon az egy főre jutó teafogyasztás az elmúlt években nem érte el a száz grammot, ugyanakkor fejenként három kiló kávét fogyasztottunk. Ezzel a teljesítménnyel igencsak hátul kullogunk a teaivók világranglistáján. Az európai országok közül csak Romániát és a még nálunk is megrögzöttebb kávéivó Olaszországot tudtuk pár gramm különbséggel magunk mögé utasítani. Sokan már csak azért sem gondolnak arra, hogy teát igyanak, mert a vendéglátóhelyek többsége - leszámítva a kínai éttermeket és az első osztályú cukrászdákat - nem főz teát.

A koffein valóban fantasztikus élénkítőszer, de nem a kávéban. A kávé koffeinje ugyanis már a gyomorban lökésszerűen felszívódik: gyomorbajt, ingerlékenységet, szívdobogást, magas vérnyomást okoz. A zöld teában egyrészt több is a koffein, másrészt fokozatosan szívódik fel a bélben, órákon át egyenletesen fejti ki hatását. Serkenti a szellemi teljesítőképességet, a gondolattársításokat, a megfigyelő- és koncentrálóképességet, növeli az izom mozgékonyságát, az izom-összehúzódás erejét, és megelőzi a fáradtságérzetet. Előnyösen változtatja meg a vérelosztást, serkenti a légzőközpont működését. Mindezt ráadásul káros mellékhatások nélkül!

Távol-keleti felmérések szerint azoknak az iskolás gyerekeknek, akik napi egy csésze zöld teát isznak, feleannyi odvas foguk van, mint az átlagnak. (Természetesen cukor nélküli zöld teáról van szó.)
A két legismertebb kínai zöld teafajta a puskaportea (kínai neve: gyöngytea), amely szorosan sodort apró galacsinokból áll, éppen ezért a legtovább eltartható, és a lung csing, azaz "sárkánykút" tea. A zöld tea exportját a kínaiak központilag ellenőrzik, és a legkiválóbb minőségűeket nem adják el ömlesztve.

A másik nagy zöldtea-termelő és -fogyasztó ország, Japán. A japánok nem is gyártanak fekete teát, a zöld teájukat pedig nagyrészt maguk isszák meg.
Japán éttermekben, Japánba tartó vagy onnan jövő légijáratokon, ha közönséges, mindennapi japán zöldteát szeretnénk inni, „tiszteletreméltó" teát, o-csá-t kell rendelnünk.
A legolcsóbb, köznapi tea a bancsa, a szezon végén szedett, durva, nagy levelekből készül, koffeintartalma csekély, erősen forrázni vagy rövid ideig főzni kell. Családi étkezések után ezt fogyasztják. A szencsa jó minőségű, vendégváró tea, nyolcvan-kilencven fokos, előzőleg felforralt, majd lehűtött vízzel kell leönteni. Néha az első forrázatot ki is öntik néhány másodpercnyi áztatás után, mert túl keserű. Ha a bancsa az étkezés végét jelenti Japánban, akkor a szencsa vendégséget. A bancsát nagy, felső részén füles teáskannában készítik, a dobinban, a szencsát kis teáskannában, a kjúszuban, amelynek oldalt van a nyele. A legjobb minőségű levéltea, a gjokuro ("gyöngyharmat") csak Kiotó közelében, Uji környékén terem, mély árnyékban. Kézzel sodorják "póklábakká". Forrázni csak 70-75 fokos vízzel szabad, mert az alatt jellegtelen ízű, fölötte pedig ihatatlanul erős.

Külön kategória a porított zöld tea, a matcsa, csak teaszertartáshoz használják. Bambuszseprővel habarják el forró vízben, amíg olyan nem lesz az egész, mint a sűrű zöldborsókrémleves.

Említsük meg még a pörkölt és pattogatott rizzsel kevert zöld tea nevét: genmaicsa. Ára attól függ, milyen a tea minősége. A pirított zöld tea: houji-csa, világosbarna színű, könnyű, pörkölt aromája van. A japánok egyébként a régi teájukat mindig pörköléssel javítják fel.

Grúziában is termelnek zöld teát, de a minősége csak a volt Szovjetunió közép-ázsiai köztársaságainak belső fogyasztását elégíti ki.

Érdemes néhány szót szólni a Magyarországon is kapható ceyloni zöld teáról. Bár Srí Lanka szigetén az éghajlat és a földrajzi viszonyok a legelőnyösebb feltételeket kínálják, az európai és az amerikai piac hagyományosan a fekete teájukat értékelte. Mindössze tíz-egynéhány éve állítanak elő kiváló minőségű zöld teát, eddig csak a távol-keleti teaimádók juthattak hozzá ehhez a különlegességhez.

A japán tea szénaillatú, a kínai zöld tea gyökérízű, a ceyloni zöld teából a trópusi hegyek egzotikus illata árad. Meg kell kóstolni!