Terebess
Ázsia Lexikon
A
B
C
D E F
G H I
J K L
M N O
P Q R
S T U
Ü V
W X Y
Z
« vissza a Terebess Online nyitólapjára
"A
völgy szelleme nem hal meg" avagy gondolatok a nőkről, "kínaiul"
theBusinessWoman,
Nők az üzleti életben, II. évfolyam, 3-4. szám, 2004. Ősz-Tél, 28-30. oldal
A tanítás, miszerint a nőknek 84 utálatos és 84 ezer kellemetlen formája létezik, a könyörületességéről és toleranciájáról ismert buddhizmus egy tanítása. Sőt, a buddhista nézetek szerint, ha nők is csatlakoznak a közösséghez és apácaként élnek, az 500 évvel rövidítheti le Buddha tanításainak evilági fennmaradását.
Egyes
társadalmakban, a nőknek hírhedten alacsony rang jutott osztályrészük, s annak
ellenére voltak háttérbe szorítva, hogy általában a nőiségnek, mint univerzális
princípiumnak nagy jelentőséget tulajdonítottak. Köztudott, hogy az ázsiai társadalmakban
és kultúrákban a nők mennyire másodlagos pozícióba szorultak, ugyanakkor a nőiség,
mint elv kulcsfontosságú szerepet töltött be. Kínában, a társadalom alapját alkotó
konfucianizmus kizárólagosan férficentrikus filozófiája, megkövetelte az uralkodó
és a családfő tiszteletét, melyek természetesen mind férfi szerepek voltak. A
nőktől elvárta, hogy eleget tegyenek alapvető feladatuknak, a fiú utód megszülésének,
aki majd az előírások szerint elvégzi az ősöknek szóló szertartásokat. A konfuciánus
társadalomban, szerepük tehát fontos volt, pozíciójuk mégis alárandelt. Az ázsia
több országában is népszerű buddhizmus tanításai között szerepel egy, mely nyíltan
kimondja, hogy ha a tanításokkal nők is kapcsolatba kerülnek, akkor a Tan fennmaradásának
esélyei csökkennek. Ugyanakkor, találunk példát arra is, hogy mindezek ellenére,
voltak nők, akik ki tudtak törni ebből az évszázados szokásokon alapuló társadalom
ideálból, s uralkodói pozíciót, vagy éppen buddhista szerzetesi eszményeket tudtak
megvalósítani. A kínai társadalom erőteljes férficentrikussága és a korai buddhizmus
férfi dominanciája rányomta bélyegét a nők és a nőiség megítélésére. A rosszal
és alacsonyrendűvel azonosították. A kínai vallásos és filozófikus világképben,
a taoizmus töltötte be azt a szerepet, mely metafizikai dimenzióba helyezve a
nőiséget, annak szerepét hangsúlyozta.
A kínai taoista filozófiának, egyik
sarkalatos pontja a polaritások kiegyenlítése, a kettősség megszűntetése, a nemiség
átlényegítése. A hivatalos konfuciánus, császári ideológiával szemben, a taoizmus
egyfajta lázadást, elkülönülést valósított meg többek között azzal, hogy a nőiség,
nő-férfi viszonyának és a nőiesség-férfiasság tárgyalásának kérdésében egészen
más szempontokat is figyelembe vett. A taoista filozófia kezdetét Lao zihez köti
a hagyomány. A nevével fémjelzett Út és erény könyve számtalan utalást tartalmaz
a taoisták nemekről, nemiségről alkotott filozófiai nézeteiről.
Jellemző a
taoizmusra, hogy a hétköznapi élet minden területét metafizikai elvek egymásrahatásának
eredményeként kezeli, így mindent, mint ahogy a szexualitást is, metafizikai nézőpontból
vizsgál meg. A metafizikai szemléletmód itt azt jelenti, hogy a férfi-nő szerepét
nem nemiségük problémájaként, hanem a férfiasság és nőiesség lényegének és kölcsönös
egymásrahatásának eredményeként fogják fel. E szemléletmódban, az aktivitás és
passzivitás, a teremtő és a befogadó kölcsönös viszonya a lényeges, melyenek csak
az egyik megnyilvánulása a férfi és a nő nemi kettősége, különbözősége. Az egész
ember, a kozmosz analógiájaként, mint mikrokozmosz és makrokozmosz, kölcsönhatásban
áll az univerzum erőivel és történéseivel. A filozófiai taoizmus metafizikai tanításaiban,
a teremtés, a "minden kezdet nélküli állapotból", az üresség potencialitásából
nyílvánul meg. A taoista hagyományban ez így fogalmazódik meg:
"A Tao szülte az egyet, az egy a kettőt, a kettő a hármat, s a három a tízezernyi létezőt..." (Út és erény könyve: 42. vers)
Több érvényes kommentár létezik, mely megmagyarázza a teremtés egyes fázisait.
Az egyik szerint, az egy, a "nemlét" potencialitása, melyből a két teremtő
elv, a yin és a yang válik ki, hogy megszülessen a kettő. A két pólus dinamikája
szüli a hármat, mely maga a harmónia állapota. Ílymódon, az ember belső természete
is, az univerzum tükörképeként, a Tao fenomenális formája. Ebben a harmonikus
állapotban, egyaránt fontos a yin és a yang, egyik sem alsóbbrendű a másiknál.
A
későbbi korok taoista alkimistái külső és belső módszerekkel keresték a halhatatlansághoz
vezető utat, melyek mindegyike szorosan kötődött az úgynevezett, "titokzatos
nőiség" megismeréséhez. Ez, csak külsődleges formájában jelentette a nyugaton
is ismert taoista szexuális technikák rendszerét, belső lényegét figyelembe véve
a lélek két állapotát, a hun és a po harmóniájához vezető utat jelentette. A lélek
aktív, yang aspektusát hunnak, míg a földhöz kötött yin, passzív formáját, ponak
nevezték el. A taoista elképzelés szerint, az emberi szellemet és testet, e két
lelki képződmény összjátéka mozgatja. A po lélek, mely a halállal elenyészik sötét,
yin lélek a taoisták számára. Ez, a nőiesség lényegének, a lélekben kifejezett
eszenciája. Lakhelyét az alhasban képzelték el, míg ellentétpárjának, a hun léleknek
pedig a szívben. Jung, a hun fogalmát, a logoszhoz hasonlította, mely nem pontos
hasonlóság, mivel a logosz személytelen világtörvény, míg a hun, pusztán a létezés
egyik megszemélyesített alternatívája. A taoista alkímiai hagyomány szerint, a
természet erőivel összhangban működő po és hun lélek egyesüléséből születő, "szellemi
embrió" az, ami túl van a mulandóságon. A taoista filozófia ezt, az eredendő
üresség állapotával azonosítja, melyben minden dolog és lehetőség forrását látják,
tehát nem egy létezésmentes állapotot, hanem egy passzív potencialitást. A "szellemi
embrió" a taoista meditációs gyakorlatok azon fázisát fejezi ki, amikor a
gyakorló egyesítve a külső-belső világ elkülönült képét, az egység állapotába
kerül. Ekkor nem tekinti magát elkülönülve környezetétől és spontán misztikus
élményében egyé válik a Taoval. A jelenségvilág szintjén, ez a férfi-nő egyesülésének
pillanatában következik be.
Az Út és erény könyvében kifejtett filozófiai
gondolatokban látják a taoisták az alkímiai hagyományuk alapelveit a legnyílvánvalóbb
módon megfogalmazva.
"Aki tudja, mi a férfiasság, mégis megőrzi a nőiességet, az hegyipatak lesz az égalatti számára. Aki az égalatti hegyipatakja lett, azt nem hagyja el az örök erő és visszatér a csecsemő állapotba ..." (Út és erény könyve: 28. vers)
A nőiesség és a passzivitás megőrzése kultusszá vált Kínában, s a taoisták a legváltozatosabb módokon próbálták megőrízni a férfiasság és a nőiesség egyfajta átmeneti állapotát, mint androgünitást. A taoista nyolc halhatatlan között is találunk egy félig férfias, félig nőies vonásokat egyaránt magába olvasztó figurát, az androgünitást képviselő Lan Caihet. A taoizmus célkitűzéseiben, ílymódon a nőies lényeg megtalálásának állapota egyfajta, a kettősségektől mentes, a dolgok valódi lényegét magábaolvasztó tapasztalattal lett azonos. A taoista hagyomány szerint, a lélek csak akkor válhat teljessé, ha az Ég és a Föld, a szellem és a természet, a teremtő és a befogadó lényeg egymást kölcsönösen áthatja. Csak ekkor valósulhat meg a harmónia állapota. Ez az egység-állapot, egyfajta misztikus tapasztalata is a taoizmusnak. Nem csak a férfiasság és a nőiesség egybeolvadását jelenti, ahnem a létezés eredeti állapotát is, a kettősség mentes létet, ahol a jelenségvilág tárgyai és az azokat tapasztaló alany nem válik még ketté.
"Megőrízve a po lelkünket, átöleljük az egységet, s képesek leszünk nem elszakadni a Taotól ..." (Út és erény könyve: 10. vers)
Ebben
az állapotban megnyugodva láthatjuk minden dolog eredetét, tartja a taoista tanítás.
Ekkor már, a nemiség is más szerepet kap. A taoista szexuális gyakorlatok nem
azonosíthatók teljes egészében a "hálószoba művészet" néven emlegetett
kínai hagyományos szexuális gyakorlatokkal. Az alkímista hagyomány őrízte meg
tanításait a II. századtól, s gyakorlása nem a gyönyör elérését szolgálta, sőt
érzelemmentesen, különösebb gyönyörérzés nélkül végezték, egyfajta rítusként.
E gyakorlatokban a nőknek is egyenrangú szerep jutott, az egység átélése számukra
is nyitott volt.
A taoista hagyományban nem esik szó a nemek olyan szétválasztásáról,
mely alapján azt mondhatnánk, hogy a nők számára nem kínálna alternatívát az alapelvek
megvalósítására. A nőíséget tehát nem nemi értelemben kezeli, hanem metafizikus
dimenzióban, s a gyakorlóra bízza, hogy a nőiesség és férfiasság alapelveivel
harmóniában tudjon élni.
"Az üresség szelleme nem hal meg, úgy hívják, hogy rejtélyes nőiesség. E rejtélyes nőiesség kapuja: Ég és Föld gyökere. Mily elomló és védelmező, munkálkodása fáradhatatlan." (Út és erény könyve: 6. vers)
Prutkay Csaba
