Afrika Arab világ Ausztrália Ázsiai gasztronómia Bengália Bhután Buddhizmus Burma Egyiptológia Gyógynövények Hadművészet Haiku Hinduizmus, jóga India Indonézia Iszlám Japán Játék Kambodzsa Kelet kultúrája Magyarországon Kína Korea Költészet Közmondások Kunok Laosz Magyar orientalisztika Memetika Mesék Mezopotámia Mongólia Nepál Orientalizmus a nyugati irodalomban és filozófiában Perzsia Pszichedelikus irodalom Roma kultúra Samanizmus Szex Szibéria Taoizmus Thaiföld Tibet Törökország, török népek Történelem Ujgurok Utazók Üzbegisztán Vallások Vietnam Zen/Csan

Terebess Ázsia Lexikon
A B C D E F G H I J K L M N O P Q R S T U Ü V W X Y Z

« vissza a Terebess Online nyitólapjára

Roberto de Nobili

Nobili, Robert de, SJ (Montepulciano, Itália, 1577. szept.-Mylapore, Madras mellett, India, 1656. jan. 16.): misszionárius, nyelvész. - 1597: lépett a r-be. 1606: indiai misszióba ment. A magasabb kasztok megnyerése végett az indiai bűnbánók ruháját viselte, s életmódjukat követte. Külön misszionárius-típust alakított ki a páriák számára. Akkomodációja társai és a hierarchia részéről ellenkezést váltott ki. Rómában elítélték, de Bellarmin Szt Róbert közbenjárására 1623: p. jóváhagyást nyert. ~ ›brahmanokat is meg tudott téríteni. A szanszkrit és a tamil nyelv tudósa volt. - Fm: Gnanopadesam (Lelki tanítás). Ambalakatuo, 1673. - Attuma Nirunayam (A lélekről). Madras, 1889. - Agnana Nivaranam (A tudatlanság ellen). Trichinopoly, 1891.

Magyar katolikus lexikon

 

Roberto de Nobili (1577-1656) Rómában született előkelő családból, mint Bellarmin Szent Róbert bíboros unokaöccse. 19 éves korában lett jezsuita s 1606-ban kezdett Madurában (India déli részén) megismerkedni a hindu missziók nehézségeivel, főképp a nép magasabb osztályainak a portugáloktól való idegenkedésével. Belátva, hogy a kasztrendszerhez annyira ragaszkodó Indiában a kereszténység terjesztésére legalkalmasabb út, ha mindenek előtt a tudós és előkelő brahmán kasztot téríti meg, Sz. Pál elve szerint "mindenkinek mindene kívánt lenni", s elhatározta, hogy egész külső életmódjában minden áldozat árán is alkalmazkodik a hindukhoz. Csodálatos tökéletességgel tanulmányozta a népies tamil, az udvari telugu s a hindu szentirodalmi szanszkrit nyelvet, a brahmán irodalmat, a nép szokásait, hagyományait, szociális és politikai intézményeit, s ezeket, amennyiben nem ellenkeztek a kereszténységgel, megtartandóknak vélte s csak a pogány és babonás szertartásokat tiltotta meg, míg a merőben társadalmi s politikai nemzeti szokásokat keresztény tartalommal igyekezett megtölteni; oktatásaiban a hindu bölcseleti iratokból szeretett kiindulni s ezzel egyszerre nagy visszhangot keltett művelt pogány hallgatóinak szívében. Majd még tovább ment Nobili, s mint szannjászí (vezeklő hindu) és guru (tanító) lépett föl, aki római rádzsa (nemes) létére vezekelni, imádkozni s az Isten törvényét jól megtanulni jött Indiába. Brahmán módra öltözködött, étkezett, böjtölt, fürdött és a brahmánok kasztbeli kényességeit utánozva csak brahmánokkal érintkezett. A brahmánok egyre többen keresték fel; Nobili saját nyelvükön értekezett velük, irataikból, a Védákból idézett s a természetes igazságokból tért át a keresztény vallás tételeinek ismertetésére.

Új módszerének nagy hatása volt: csakhamar 90 előkelő brahmánt térített meg, sőt később évente 5-600-at. Azonban az új módszert egy idősebb rendtársa (Fernandez), majd más szerzetesek is aggályokkal kísérték s följelentették Rómában, mint olyant, aki a bálványozást és hitszakadást elősegíteni látszik. Ezért Aquaviva generális rendfőnök egyelőre eltiltotta Nobili módszerét. Nobilit Goába idézték; Nobili igazolta álláspontját s Rómába védőiratot nyújtott be, mire XV. Gergely Nobili javára döntötte el a kérdést (1623): megengedte a nemzeti szokásokhoz való alkalmazkodást (jelvények hordozása, mosakodások), csak a babonás és bálványozó vonásokat nem; követelte viszont, hogy a magasabb kasztbeli keresztények ne vessék meg az alacsonyabb kasztbelieket. Nobili tehát nyugodtan folytathatta térítő munkáját. Megtudván idővel, hogy a brahmán szannjászíkon kívül a hinduknak más "vezeklőik" is vannak: a jógák, vagy pandarák, akiknek az ind felfogás megengedte az alsóbb kasztokkal, még a páriákkal való érintkezést is, rávette az érseket és a rendi elöljárókat, hogy a hithirdetők egy részét pundarának, a másikat bráhma-szannjászínak jelöljék ki. Halálakor több mint 40 000 megtért keresztény volt a misszió területén.

Körtvélyesi Erika - Bikfalvi Géza: A jezsuita missziók Indiában