Afrika Arab világ Ausztrália Ázsiai gasztronómia Bengália Bhután Buddhizmus Burma Egyiptológia Gyógynövények Hadművészet Hálózatok Hinduizmus, jóga India Indonézia, Szingapúr Iszlám Japán Játék Kambodzsa Kelet kultúrája Magyarországon Kína Korea Költészet Közmondások Kunok Laosz Magyar orientalisztika Mélyadaptáció Memetika Mesék Mezopotámia Mongólia Nepál Orientalizmus a nyugati irodalomban és filozófiában Perzsia Pszichedelikus irodalom Roma kultúra Samanizmus Szex Szibéria Taoizmus Thaiföld Tibet Törökország, török népek Történelem Ujgurok Utazók Üzbegisztán Vallások Vietnam Zen/Csan

Terebess Ázsia Lexikon
A B C D E F G H I J K L M N O P Q R S T U Ü V W X Y Z

« vissza a Terebess Online nyitólapjára

niello

más írásmóddal NIELLÓ, fémből - általában ezüstből - készült tárgyak díszítésére alkalmazott ötvöstechnika. A fémbe bevésett vájatokat ezüst, réz és ólom, valamint kén (változó arányú) keverékéből álló fekete masszával töltik ki, majd 1200 °C-on kiégetik a tárgyat, végül felületét egyenletesre csiszolják és polírozzák. A csillogó ezüstön élesen kirajzolódó fekete niello rendkívül dekoratív hatású.

A niellóval díszített, niellinek nevezett tárgyak általában kisméretűek. Népszerűsége csúcsán, a reneszánsz idején ezt a technikát elterjedten alkalmazták kegytárgyak és hétköznapi használati eszközök (csészék, dobozok, késnyelek és övcsatok) díszítésére. A reneszánsz ötvösök mielőtt a vájatokat kitöltötték niellóval, rendszerint másolatot (pl. papírnyomatot) készítettek a mintáról.

Már az ókori rómaiak készítettek niellit, és Aethelwulf király (839-858) British Museumban őrzött gyűrűje bizonyítja, hogy a technikát nagyon korán ismerték Angliában is. A niello művészete a XV. századi Itáliában, Maso Finiguerra firenzei aranyműves műhelyében érte el csúcspontját. A tulai ötvösök a XVIII. század végén fölelevenítették a niellokészítés technikáját, amely Oroszországban tulaezüstként vált ismertté. Indiában és a Balkánon a mai napig kedvelt ez a díszítőeljárás.

 

tausírozás (ezüstberakás)

A niello világos alapon sötét rajzot ad, az ezüstberakás sötét alapon világos rajzot ad. A rajzot itt is alávésték a fémbe, majd hevített ezüstszálakat kalapáltak bele és lecsiszolták.