Terebess Ázsia Lexikon
A B C D E F G H I J K L M N O P Q R S T U Ü V W X Y Z

« vissza a Terebess Online nyitólapjára

niello

más írásmóddal NIELLÓ, fémből - általában ezüstből - készült tárgyak díszítésére alkalmazott ötvöstechnika. A fémbe bevésett vájatokat ezüst, réz és ólom, valamint kén (változó arányú) keverékéből álló fekete masszával töltik ki, majd 1200 °C-on kiégetik a tárgyat, végül felületét egyenletesre csiszolják és polírozzák. A csillogó ezüstön élesen kirajzolódó fekete niello rendkívül dekoratív hatású.

A niellóval díszített, niellinek nevezett tárgyak általában kisméretűek. Népszerűsége csúcsán, a reneszánsz idején ezt a technikát elterjedten alkalmazták kegytárgyak és hétköznapi használati eszközök (csészék, dobozok, késnyelek és övcsatok) díszítésére. A reneszánsz ötvösök mielőtt a vájatokat kitöltötték niellóval, rendszerint másolatot (pl. papírnyomatot) készítettek a mintáról.

Már az ókori rómaiak készítettek niellit, és Aethelwulf király (839-858) British Museumban őrzött gyűrűje bizonyítja, hogy a technikát nagyon korán ismerték Angliában is. A niello művészete a XV. századi Itáliában, Maso Finiguerra firenzei aranyműves műhelyében érte el csúcspontját. A tulai ötvösök a XVIII. század végén fölelevenítették a niellokészítés technikáját, amely Oroszországban tulaezüstként vált ismertté. Indiában és a Balkánon a mai napig kedvelt ez a díszítőeljárás.

 

tausírozás (ezüstberakás)

A niello világos alapon sötét rajzot ad, az ezüstberakás sötét alapon világos rajzot ad. A rajzot itt is alávésték a fémbe, majd hevített ezüstszálakat kalapáltak bele és lecsiszolták.