Afrika Arab világ Ausztrália Ázsiai gasztronómia Bengália Bhután Buddhizmus Burma Egyiptológia Gyógynövények Hadművészet Hálózatok Hinduizmus, jóga India Indonézia, Szingapúr Iszlám Japán Játék Kambodzsa Kelet kultúrája Magyarországon Kína Korea Költészet Közmondások Kunok Laosz Magyar orientalisztika Mélyadaptáció Memetika Mesék Mezopotámia Mongólia Nepál Orientalizmus a nyugati irodalomban és filozófiában Perzsia Pszichedelikus irodalom Roma kultúra Samanizmus Szex Szibéria Taoizmus Thaiföld Tibet Törökország, török népek Történelem Ujgurok Utazók Üzbegisztán Vallások Vietnam Zen/Csan

Terebess Ázsia Lexikon
A B C D E F G H I J K L M N O P Q R S T U Ü V W X Y Z

« vissza a Terebess Online nyitólapjára

Nareszuan

Nareszuan, más írásmóddal NARESUAN, más néven PHRA NARET (szül. 1555. Phitszanulok, Sziám [ma Thaiföld] - megh. 1605. ápr. 25. Szaluin folyó, Burma), Sziám királya 1590-től; a thai nép nemzeti hősének tekinti, mivel felszabadította országát a burmai uralom alól.
Bajinnaung burmai király (ur. 1551-81) 1569-ben meghódította Sziámot, és Nareszuan apját, Maha Thammaracsát hűbéreseként ültette a trónra. Az akkori thai fővárost, Ajutthaját kifosztották, sziámiak ezreit hurcolták el rabszolgának Burmában, s ezután Kambodzsa is több támadást intézett Sziám ellen. Nareszuannak 16 éves korában ugyancsak hűbéresküt kellett tennie Burmának, s ekkor kinevezték az északi Phitszanulok tartomány kormányzójává. Részt vett a burmaiak a san államok elleni hadjárataiban, de végül 1584-ben megtagadta nekik az engedelmességet.
Apja halála után lett Sziám királya. Ezután elfoglalta Kambodzsa akkori fővárosát, Loveket, az országot Sziám hűbéresévé tette, és kiterjesztette fennhatóságát az északi Csiang Mai királyságra is. Amikor 1593-ban Burma újabb sereget küldött ellen, csatában legyőzte, majd párviadalban megölte a burmai trónörököst. Emiatt Burmában örökösödési harcok kezdődtek, s az ország nem jelentett többé katonai fenyegetést Sziámnak kijárata nyílt az Indiai-óceánra. Nareszuan nemcsak országa függetlenségét harcolta ki csaknem 200 évre, hanem lerakta egy politikai középhatalom alapjait is, amely a XVII. század folyamán mindvégig virágzott és terjeszkedett. A sanok ellen vezetett hadjáraton halt meg; a trónon öccse, Ekathotszarot követte.