Afrika Arab világ Ausztrália Ázsiai gasztronómia Bengália Bhután Buddhizmus Burma Egyiptológia Gyógynövények Hadművészet Hálózatok Hinduizmus, jóga India Indonézia, Szingapúr Iszlám Japán Játék Kambodzsa Kelet kultúrája Magyarországon Kína Korea Költészet Közmondások Kunok Laosz Magyar orientalisztika Mélyadaptáció Memetika Mesék Mezopotámia Mongólia Nepál Orientalizmus a nyugati irodalomban és filozófiában Perzsia Pszichedelikus irodalom Roma kultúra Samanizmus Szex Szibéria Taoizmus Thaiföld Tibet Törökország, török népek Történelem Ujgurok Utazók Üzbegisztán Vallások Vietnam Zen/Csan

Terebess Ázsia Lexikon
A B C D E F G H I J K L M N O P Q R S T U Ü V W X Y Z

« vissza a Terebess Online nyitólapjára

NAPTÁR (li)
Kínában az 1911-es polgári forradalomig az európaitól eltérő "paraszti" vagy "holdnaptár" volt általánosan használatban. Az Írások könyvében (Shu jing) Yao 365 napban szabja meg az év hosszát, s holdhónapokban a tartamát. Az év 12 hónapja 29 és 30 napos, és ez 354 napot tesz ki, azaz nem egészen egy esztendőt. A zavar kiküszöbölésére egy szökőhónap szolgál: 29 vagy 30 napos, attól függően, milyen hónapok közé iktatják. A 12 holdhónapos évet hétszer kellett szökőhónappal kiigazítani, hogy 19 évenként összhangba kerüljön a Nap mozgásának megfelelő uralkodói évekkel, azaz a Zhou-kor királyi naptárával. Az így kialakított időrendi hagyomány Zhou naptára gyanánt terjedt el. Mindenkor az udvari csillagászok dolga volt, hogy a naptárt minden évben kiigazítsák, összehangolják. A naptár révén keretbe foglalt rend a rendezett, azaz békés világrend alapjává vált. Mindenkor a törvényes rend jelképének számított. A hónapok szoros összefüggésben álltak a virágokkal is, kapcsolatukat előírások szabályozták. A hónapok virágszimbolikával jelölt nevük is ismert (a szökőhónapoknak nincs külön virága). A Gergely naptár bevezetésével ezt a hagyományos időszámítást főként a központi közigazgatástól távol eső falusi lakosság körében őrizték meg, így vált "paraszti" naptárrá. A holdnaptár máig a népi hagyományt és ünneprendet eleveníti fel. A hagyományos kínai ünnepeket is ehhez igazítják, épp ezért jelentőségéből olyannyira nem veszített, hogy a szoláris naptárak legtöbbjén a mai napig feltűntetik.

Irodalom:
Ecsedy Ildikó: Hétköznapok és ünnepek a régi Kínában. Corvina 1990.

www.mandarintools.com/calconv.html