Afrika Arab világ Ausztrália Ázsiai gasztronómia Bengália Bhután Buddhizmus Burma Egyiptológia Gyógynövények Hadművészet Hálózatok Hinduizmus, jóga India Indonézia, Szingapúr Iszlám Japán Játék Kambodzsa Kelet kultúrája Magyarországon Kína Korea Költészet Közmondások Kunok Laosz Magyar orientalisztika Mélyadaptáció Memetika Mesék Mezopotámia Mongólia Nepál Orientalizmus a nyugati irodalomban és filozófiában Perzsia Pszichedelikus irodalom Roma kultúra Samanizmus Szex Szibéria Taoizmus Thaiföld Tibet Törökország, török népek Történelem Ujgurok Utazók Üzbegisztán Vallások Vietnam Zen/Csan

Terebess Ázsia Lexikon
A B C D E F G H I J K L M N O P Q R S T U Ü V W X Y Z

« vissza a Terebess Online nyitólapjára

Nap
(kínaiul: ri)

A Nap a yang, a férfi princípium egyik megtestesülése. Az égtájak közül a kelethez kapcsolódik, ahol is felkel, az évszakok közül pedig a tavaszhoz, amikor is megerősödik, új erőre kap. A hagyomány szerint a korai Han-dinasztia Wu császárával anyja akkor fogant meg, amikor álmában a Nap behatolt testébe. Egy töredékesen fennmaradt régi jóskönyv szerint Xihe a nap anyja, akinek székhelye a keleten található szent eperfa (fusang), és ő irányítja a napfelkeltét és a naplementét. Tíz fia van, azaz tíz Nap. A történet szerint egy ízben mind a tíz fia egyszerre szállt föl az égre, és a tíz Nap kíméletlenül perzselte a földet. Yi, más néven Houyi a mesteríjász kilencet lelőtt közülük, és ezzel megmentette a földet és az embereket a pusztulástól. Ez a legenda más korokból és Kína más vidékéről is ismert, több változatban is megtalálható. Olykor kilenc vagy tizenkét Napról beszélnek, más történetek pedig a Nap visszafelé haladását mesélik el. Más forrásokból úgy tudjuk, hogy Xihe nem a Nap anyja, hanem a kocsisa, akik sárkányok vontatta hintóján szállítja a Napot keletről nyugatra. Az ősi kínai mitológiában a "világtengelyt" a "Napok fája", a fusang-fa (szó szerint: "eperfa megtámasztó") testesíti meg. A keleten található fusang-fán lakik a tíz Nap tíz aranyvarjú formájában. A fusang-fa nyugati megfelelője, ahol útjuk végén a napok megpihennek a ruo-fa. Más elképzelések szerint a Napon a háromlábú holló lakik. Ennek párhuzamos megfelelője a Holdon lakó háromlábú varangy. A kínai császárok régtől fogva végeztek a templomokban szertartásokat a Nap és a Hold tiszteletére. Az utolsó dinasztia császárai Pekingben külön templomokat emeltettek a Nap és a Hold tiszteletére. Kétévenként egyszer (a páros illetve a páratlan években) a császár személyesen mutatott be áldozatot a két templomban. A taoista vallás elterjedésével a Napot és a Holdat antropomorf istenekként is ábrázolják, Taiyang és Taiyin néven. A népi fanyomatokon szép külsejű emberpár jeleníti meg a Nap és a Hold szellemét. A házastársak közül a Nap a férjet, a Hold a feleséget jelképezi. Néha más istenekhez kapcsolják a két égitestet, így pl. a Napot a már említett Yi-hez, a mesteríjászhoz, míg a Holdat a feleségéhez, a szépséges Change-hez. A Nap és a Hold gyakorta szerepel a császár és a császárné szimbólumaként is. Egyes hiedelmek szerint a holló mellet a kakas is lehet a Napot jelképező állat, a Napistenség eljövetelének hírnökét látták benne. A keleten található fusang-fa tetején a jáspis-kakas jelzi a hajnalt. Az Égi kutyához (kutya) fűződő legendákból kiderül, hogy ez a vérszomjas emberevő szörny időről-időre föl akarja falni a Napot, és ha ez sikerül, akkor következik be a napfogyatkozás.