Terebess
Ázsia Lexikon
A
B
C
D E F
G H I
J K L
M N O
P Q R
S T U
Ü V
W X Y
Z
« vissza a Terebess Online nyitólapjára
Nádir sah
Nádir
sah, más írásmóddal NÁDER SÁH, eredeti nevén NÁDR KOLÍ BÉG, más néven TAHMÁSZP
KOLÍ KÁN (szül. 1688. okt. 22. Kobhán, Irán - megh. 1747. jún. Fathábád), iráni
hódító és uralkodó 1736-tól; birodalma az Indus folyamtól a Kaukázusig terjed.
Korai
életpályája homályos, de annyi bizonyos, hogy a török afsar törzsből származott,
amely az iráni Szafavida-sahokat támogatta. Először egy helyi főnök alatt katonáskodott,
majd összeverbuvált egy rablóbandát, s ennek élén 1726-ban 5000 harcost sorakoztatott
föl II. Tahmászp megsegítésére. A Szafavida-sah vissza akarata szerezni trónját,
amelyet még apja vesztett el négy évvel korábban a ghilzáj törzsbeli afgán trónbitorlóval,
Mahmúddal szemben. Nádir újjászervezte Irán haderejét, és csaták sorozatában megsemmisítő
vereséget mért az afgánokra; ezzel Tahmászp visszakerült a trónjára.
Ezután
megtámadta és legyőzte az oszmán-törököket, akik megszállták a velük szomszédos
azerbajdzsáni és iraki területeket. Miközben Khorászánban volt, hogy leverjen
egy lázadást, a sah elhamarkodott támadást indított a törökök ellen, súlyos vereséget
szenvedett, és megalázó feltételekkel kellett békét kötnie. Ezen földühödve Nádir
a fővárosba sietett, levetette trónjáról Tahmászpot, helyében annak kiskorú fiát
ültette, magát pedig kinevezte régenssé. Miután Nádir is vereséget szenvedett
Irakban a törököktől, azzal vett elégtételt, hogy Irán egész területéről kiűzte
őket. Ezután Oroszországot fenyegette meg háborúval, de az oroszok inkább átadták
Iránnak Kaszpi-tengeri tartományaikat. 1736-ban megfosztotta trónjától a fiatal
III. Abbászt, II. Tahmászp fiát, s maga ült Irán trónjára, fölvéve a Nádir sah
címet.
A továbbiakban hadiflottát szervezett, s ezzel nemcsak Bahreint szerezte
meg az araboktól, hanem Ománt is megtámadta és meghódította. 1739 februárjában,
az észak-indiai mogul birodalom több nagyvárosának elfoglalása után az indiai
Karnálnál szembekerült a mogulok főerőivel. A csatát megnyerte, bevonult Delhibe,
majd óriási hadizsákmánnyal - közte a mesés hírű pávatrónussal és a Koh-i-noor
gyémánttal - tért haza Iránba. Ezután az üzbégeket támadta meg Buhara és Hiva
városánál. Ezzel birodalma elérte legnagyobb kiterjedését: nagysága az ókori iráni
birodalmakéval vetekedett.
Miután 1741-ben sikertelen merényletet kíséreltek
meg ellene, legidősebb fiát bűnrészességgel vádolta, ezért megvakíttatta. Erőszakos
természete abban is megnyilvánult, hogy megpróbálta áttéríteni a nagyrészt síita
iráni lakosságot a szunnita hitre. 1743-ban megint megtámadta az oszmán-törököket,
de az Iránban kitört fölkelések miatt kénytelen volt fegyverszünetet kötni velük.
Amilyen hamar csak lehetett, újra hadba szállt a törökök ellen, s Jereván mellett
nagy győzelmet aratott fölöttük. 1746-ban kötötték meg a békét.
Nádir katonának
és hadvezérnek zseniális volt, de államférfiként és a közigazgatás terén igen
kevés tehetséget mutatott. Uralkodása utolsó éveiben Irán minden erőtartaléka
kimerült; az emberek tízezerével hullottak a szüntelen hadjáratokban, s adószedőinek
telhetetlensége tönkretette az ország gazdasági életét. Nádir sah mindig is kemény
és könyörtelen volt, és ezek a tulajdonságai csak erősödtek öregkorára. Gyanakvása
és kiszámíthatatlan kegyetlensége egyre nőtt, s bárhová ment, tömegével kínoztatta
meg és végeztette ki az embereket. Emiatt egyik fölkelés a másik után tört ki
ellene, végül tulajdon katonái ölték meg, amikor Khorászánban egy lázadást akart
leverni.
