Afrika Arab világ Ausztrália Ázsiai gasztronómia Bengália Bhután Buddhizmus Burma Egyiptológia Gyógynövények Hadművészet Hálózatok Hinduizmus, jóga India Indonézia, Szingapúr Iszlám Japán Játék Kambodzsa Kelet kultúrája Magyarországon Kína Korea Költészet Közmondások Kunok Laosz Magyar orientalisztika Mélyadaptáció Memetika Mesék Mezopotámia Mongólia Nepál Orientalizmus a nyugati irodalomban és filozófiában Perzsia Pszichedelikus irodalom Roma kultúra Samanizmus Szex Szibéria Taoizmus Thaiföld Tibet Törökország, török népek Történelem Ujgurok Utazók Üzbegisztán Vallások Vietnam Zen/Csan

Terebess Ázsia Lexikon
A B C D E F G H I J K L M N O P Q R S T U Ü V W X Y Z

« vissza a Terebess Online nyitólapjára

I. Muhammad al-Ghálib

Az első Naszrida-uralkodó, I. Muhammad al-Ghálib (megh. 1273), Kasztíliai keresztény királyának, III. Ferdinándnak, majd később X. Alfonznak az adófizető alattvalója volt. Nevéhez fűződik az Alhambra építésének megkezdése, és ő alapozta meg Granada felvirágzását azzal az intézkedésével, hogy befogadta a Sevillából, Valenciából és Murciából elüldözött muszlim menekülteket. Utódainak hatalmát meggyengítették a belviszályok, és hol a keresztény Kasztíliának, hol Fős (ma Marokóban) Marínida urainak hódoltak be; az utóbbi szövetség azonban végzetesnek bizonyult, amikor Júszuf Naszrida uralkodó a Salado folyónál megsemmisítő vereséget szenvedett XI. Alfonztól (1340). A keresztény Spanyolország 1469-ben egyesült, II. Ferdinánd aragóniai király és I. Izabella kasztíliai királynő házasságával. Amikor a Naszrida Abu al-Haszan Ali (1466-85) utódlási harcot indított az országon belül, és ugyanakkor az adófizetés megtagadásával maga ellen fordította Kasztíliát, a Naszridák hatalmát végleg megdöntötték a Granadát visszahódító keresztények (1492).