Terebess
Ázsia Lexikon
A
B
C
D E
F G
H I
J K
L M
N O
P Q
R S
T U
Ü V
W X
Y Z
« vissza a Terebess Online nyitólapjára
Hegedüs
Géza
MOHAMED (571–632)
Hogyan
lesz egy szegény tevehajcsárból diadalmas uralkodó, és ami még fontosabb: a
világtörténelem egyik legnagyobb hatású szellemi irányítója? Mikor kezdik el
Muhammadnak, azaz „Felmagasztosult”-nak nevezni? Hiszen újszülött korában senkit
se nevezhetnek el máris „Felmagasztosult”-nak. Hogyan emlékezhetnek rá úgy,
hogy írástudatlannak tartják'? Hiszen aki alaposan ismeri az Ó- és Újtestamentumot,
az nem szerezhette tudását szóbeszédből. Aki hosszú szövegeket költött „makámá”-ban,
azaz rímes prózában, az nem mondhatta a költői szövegeket a szélnek. Az olyan
műveltséget, amelyet összegyűjtött, nem lehet csupán emlékezetből gyűjteni.
– De hát aki egyszer vallásalapító – mint előtte példaképei, Mózes és Jézus,
azt okvetlenül olyan sok csodálatos mendemonda vesz körül, hogy utólag már azt
is lehet gondolni, hogy valójában nem is élt. Hiszen felmerült ez a lehetőség
Mózes és Jézus kapcsán is. Mohamedet azonban mindenki hiteles, valóban élt történelmi
alaknak tudja. Csak nem mindent könnyű elhinni, amit történetéhez fűz a hagyomány.
Pedig ő valóban élt, s a Koránt – az irodalomtörténet egyik legnagyobb hatású
írásművét – valóban ő alkotta. Koporsója bizonyára nem lebeg ég és föld között
a félúton, mint ahogy legendája állítja, de nyilván valóban meghalt, és minden
bizonnyal koporsóba is tették. Tanítása azonban másfél ezer év után is annyira
élő, hogy merőben mindegy, hogy a föld alá tért-e, a mennyországba emelkedett-e,
vagy a föld és az ég között lebeg örökkön örökké.
Apja még fia születése előtt meghalt, tehát árvának született, egy nagybátyja
nevelte, akinek számos tevéje volt. Serdült koráig ezeket a hasznos állatokat
legeltette a Mekka környéki homokos pusztaságon. Később tevekaravánnal távoli
tájakra utazó kereskedőkhöz szegődött tevehajcsárnak. Ez jó ellátást biztosító
foglalkozás volt szegény, de ügyes, értelmes fiatalemberek számára. Emléke úgy
él, hogy igen jóképű, ábrándos tekintetű, okos szavú fiatalember volt.
25 éves volt, amikor egy Khadidzsa nevű igen gazdag, életszerető özvegyasszony
beleszeretett. Előbb tevehajcsárának, majd férjének fogadta. Ő volt Mohamed
első felesége, igen jó feleség, segítőtárs egy életen keresztül. Még azt is
természetesnek tudta, hogy egy valamirevaló férfinak nem elegendő egy feleség.
Segítette is férjét új, tetszetős feleségek válogatásában. Mohamed pedig ajánlatossá
tette, hogy egészséges életet élő férfinak az a helyes életvitel, ha négy felesége
van. Ez hamarosan belekerült a kialakított életszabályaiba. Emellett Mohamed
– de Khadidzsa asszony is – természetesnek tartotta, hogy aki el tud tartani
ennél is több asszonyt, az a négy „első” feleség mellé annyi ágyast válasszon,
amennyire igénye van, tehát egész szerelmi kertet – arabul: háremet – rendezzen
be otthonában.
A Khadidzsával kötött házasság után a gazdaggá lett Mohamed 15 éven át karavánjaival
járta a világot, és tanulta mindazt, amit megtanulhatott. Megismerkedett az
otthoni és távolabbi tájak zsidó közösségeivel, megtanulta Mózes igéit. Majd
tanulmányozta az arab világban már ismert kereszténység tanításait. Perzsiában
találkozott Zarathusztra vallásának két istenével, ennek folytatásaként Mani
két istent imádó vallásával és filozófiájával. Saját gondolatait pálmalevelekre
jegyezte, ezekből épült fel az idővel összeállított szent könyv, a Korán legtöbb
„szúrá”-ja (fejezete). A hiedelem úgy tudja, hogy ezeket a szövegeket az egyre
számosabb tanítványoknak diktálta. Ez persze nem valószínű. Ennyi szöveghez,
köztük a vers és a próza közt kialakult „makámá”-hoz (rímes prózákhoz) írni-olvasni
tudás volt szükséges. Annyi bizonyos, hogy 15 év alatt Mohamed tudatában összefüggő
rendszerré fejlődött az a tanítás, hogy Mózes törvényei és Jézus tanításai után
ő találta meg a helyes élet, a helyes hit szabályait.
Negyvenéves volt már, gazdag, tekintélyes mekkai polgár, amikor egyszerre látomások
tudatták vele, hogy feladatai vannak. Isten – arabul Allah – angyalai közölték
vele, hogy fel kell vennie a harcot az arab törzsek hamis bálványai és hazug
babonái ellen. Mózestól és Jézustól megtanulta, hogy egyetlen, láthatatlan isten
uralkodik a világ felett. A példaadó régi próféták után most már ő isten prófétája.
„Isten az Isten és Mohamed az ő prófétája.” – Ez arabul így hangzik: „Allah
il Allah, Mohamed ras ul Allah”. – Hamarosan ez lett az új, világhódításra induló
vallás alapvető igéje. Mohamed felvette a harcot a Mekkában uralkodó bálványimádó
hittel. Már gyülekeztek tanítványai, akik lelkesen vallották az egyistenhitet.
Ez ijesztő volt a mekkai hatalmasok, a törzsfők és a gazdag karavánokat vezérlő
kereskedők szemében. Sokak számára túlságosan vonzó, sokak számára túlságosan
veszedelmes volt Mohamed tanítása. Ajánlatos volt menekülni. 630-ban tanítványaival,
feleségeivel és a feljegyzett gondolatait őrző pálmalevelekkel a Mekkától északra
fekvő Maszrib városába menekült. Ezt a várost azóta is „Medina an nabi” (a Próféta
városának) hívják. Itt alakította ki vallásának szervezetét, ettől a meneküléstől
számítják a mohamedán vallás születését.
A medinai esztendőkben épült egységes művé a „Korán”. A szó „szavalható szöveg”-et
jelent. Az addig pálmalevelekre írt szúrák (fejezetek) itt rendeződtek egységes
szent szöveggé. Lehetséges, hogy az eredetileg pálmalevelekre rótt fejezetek
egy része valóban a próféta diktálása alapján, a tanítványok által írt olvasnivaló
volt, de valószínű, hogy többségét maga Mohamed jegyezte le. És az összeállítás
valóban a próféta útmutatása alapján készült, míg végül összeállt az azóta is
nagy hatású szöveg.
Valószínű, hogy Mohamed eredetileg az arabok hitvilágát akarta egyistenhívővé
tenni. Ő nem idegenkedett sem a zsidó, sem a keresztény hitvilágtól, ezek saját
felismeréseinek az előzményei voltak. De az egyre nagyobb lendülettel terjedő
hit hamarosan eljutott a török népek közé, majd India jó részébe, idővel Afrika
néger világába, sokkal később Amerika fehér szegényei közé is. A Korán odasorakozott
a Szentírás Ótestamentumának zsidó, és az Újtestamentum keresztény tanítása
mellé. Keleten versenytársa lett a buddhizmus és a hindu brahmanizmus tanításainak
is. Mohamed mint népvezér a középkeleti történelem főalakja lett, a Korán szerzőjeként
pedig az irodalomtörténet egyik legjelentősebb alakjává emelkedett. Másfél évezred
után manapság ugyanolyan őse és ösztönzője a mérsékelt, viszonylag türelmes
szunittáknak, mint a rideg, a hagyomány szabályaihoz ragaszkodó síitáknak. Mohamed
személy szerint bizonyosan élt, de ugyanúgy él mindmáig, mint a mondák Mózese
és a legendák Jézusa.
