Terebess
Ázsia Lexikon
A
B
C
D E F
G H I
J K L
M N O
P Q R
S T U
Ü V
W X Y
Z
« vissza a Terebess Online nyitólapjára
mirha
(az arab murr, „keserű” szóból), keser ízű, balzsamos illatú, sárgás-vörösesbarna mézgás gyanta; a balzsamfafélék (Burseraceae) családjának mirhafa (Commiphora) nemzetségéhez tartozó, apró, tüskés, virágzó fafajokból nyerik. Két legfontosabb fajtája a herabol és a bisabol; az előbbit az Etiópiában, Arábiában és Szomáliában elterjedt C. myrrha fából nyerik, az utóbbit pedig a hasonló külsejű, arábiai C. erythraea fajból. A mirhafák száraz, sziklás hegyoldalakon 3 m magasra nőnek meg.
A mirhát az ókorban nagy becsben tartották, a Közel-Keleten és a Földközi-tenger mentén drága füstölőszerek, illatszerek és kozmetikumok egyik összetevőjeként, továbbá külsőleg használatos gyógyírokban és a balzsamozásban használták. A középkori Európában is ritka és értékes anyagnak számított, ma már azonban csekély értékkel bír. Főként fogkrémek, illatszerek, tonikok adalékanyagaként, ill. gyógyszerekben használják. Gyönge fertőtlenítő, vérzéscsillapító és szélhajtó tulajdonsága miatt a gyógyászatban szélhajtóként, valamint fogínybetegségeket és szájsebeket gyógyító szájápoló oldatokban alkalmazzák. Olaja némely nehéz illatú parfümök egyik alapanyaga.
A mirha a fa kérgének gyantajárataiban képződik, és a sebzések helyén kifolyva, a levegővel való érintkezéskor lassan szemcsékké és „könny”-nek nevezett, szabálytalan darabkákká áll össze; ezeket gyűjtik aztán össze a fákról.
