Afrika Arab világ Ausztrália Ázsiai gasztronómia Bengália Bhután Buddhizmus Burma Egyiptológia Gyógynövények Hadművészet Hálózatok Hinduizmus, jóga India Indonézia, Szingapúr Iszlám Japán Játék Kambodzsa Kelet kultúrája Magyarországon Kína Korea Költészet Közmondások Kunok Laosz Magyar orientalisztika Mélyadaptáció Memetika Mesék Mezopotámia Mongólia Nepál Orientalizmus a nyugati irodalomban és filozófiában Perzsia Pszichedelikus irodalom Roma kultúra Samanizmus Szex Szibéria Taoizmus Thaiföld Tibet Törökország, török népek Történelem Ujgurok Utazók Üzbegisztán Vallások Vietnam Zen/Csan

Terebess Ázsia Lexikon
A B C D E F G H I J K L M N O P Q R S T U Ü V W X Y Z

« vissza a Terebess Online nyitólapjára

mímámszá

(szanszkrit: „vizsgálódás”), a hindu filozófia hat hagyományos rendszerének (darsanjának) egyike, éspedig feltehetően a legősibb. A védánta egyik alapját képezi, és erősen hatott a hindu törvényalkotásra.

A mímámszá szabályokba foglalja a védák értelmezését, s filozófiai alapot nyújt a védikus szertartásokhoz. Mivel a védák ősibb részéhez, a karmakándához kapcsolódik, nevezik púrva-mímámszának („előtanulmány”) vagy karma-mímámszának („a tettek tanulmányozása”) is. Ezzel szemben a későbbi részekkel, az upanisadokkal foglalkozó védántát uttara-mímámszának („haladó tanulmányok”) vagy dzsnyána-mímámszának („a tudás tanulmányozása”) nevezik.

A rendszer legkorábbi műve Dzsaimini Mímámszá-szútrája (Kr. e. IV. sz.). Ehhez elsőként (feltehetően a Kr. e. I. században) Sabaraszvámin írt terjedelmes kommentárt, s őt még számos értelmező követte, közülük a legkiemelkedőbbek Kumárila Bhatta és Prabhákara (Kr. u. VII-VIII. sz.).

A mímámszá célja a dharma megvilágítása; ez ebben a filozófiai iskolában azon vallásos kötelezettségek és előírások sorát jelenti, melyeknek helyes elvégzése, ill. betartása esetén a hívő megőrizheti a világ harmóniáját, és megvalósíthatja egyéni célkitűzéseit. Minthogy a dharma sem megfigyelés, sem okoskodás útján nem ismerhető meg, útmutatást erre nézve csakis az örök, kinyilatkoztatott és csalhatatlan véda adhat.

Az ember a saját dharmáját egy adott helyzetben a védikus szöveg közvetlen vagy implicit előírásaira hagyatkozva állapíthatja meg. Ha csupán közvetett utalás áll rendelkezésre, akkor analógiákra kell hagyatkozni, s ha a szövegből nem derül ki, hogy adott esetben mi a pap teendője, akkor más szövegrészekben kell keresni az útmutatást. Ennek érdekében alapos elemzésnek kell alávetni az utasítást tartalmazó mondat szerkezetét.

A mímámsza eredetileg teljesen gyakorlati útmutatás volt, ám idővel erős gondolatrendszer képviselőjévé vált. Úgy tartják, Kumárila fellépésével a mímámsza fölébe kerekedett a buddhizmusnak Indiában, s erősen befolyásolta az egész hindu műveltség irányát, módszereit és tartalmát is.