Afrika Arab világ Ausztrália Ázsiai gasztronómia Bengália Bhután Buddhizmus Burma Egyiptológia Gyógynövények Hadművészet Hálózatok Hinduizmus, jóga India Indonézia, Szingapúr Iszlám Japán Játék Kambodzsa Kelet kultúrája Magyarországon Kína Korea Költészet Közmondások Kunok Laosz Magyar orientalisztika Mélyadaptáció Memetika Mesék Mezopotámia Mongólia Nepál Orientalizmus a nyugati irodalomban és filozófiában Perzsia Pszichedelikus irodalom Roma kultúra Samanizmus Szex Szibéria Taoizmus Thaiföld Tibet Törökország, török népek Történelem Ujgurok Utazók Üzbegisztán Vallások Vietnam Zen/Csan

Terebess Ázsia Lexikon
A B C D E F G H I J K L M N O P Q R S T U Ü V W X Y Z

« vissza a Terebess Online nyitólapjára

Melaka
(korábbi írásmóddal Malakka vagy Malacca)

kikötőváros Nyugat-Malajziában (Malájföldön), a Malaka-szoros keleti partján, a lassan áramló Melaka folyó torkolatában; Melaka szövetségi állam székhelye. 1400 körül alapították, amikor Paramesvara, Tumasik (a mai Szingapúr) uralkodója az akkori kis halászfaluba menekült a jávai Madzsapahit Birodalom erői elől, és ott maláj királyságot hozott létre. Ennek királyai - kínai támogatással - az egész félszigetre kiterjesztették hatalmukat. A kikötő a kereskedők egyre kedveltebb megállója lett, itt töltötték fel élelemkészleteiket, a hegyi forrásokból pedig vizet vettek. A maláj idők 1511-ben értek véget, amikor Alfonso de Albuquerque, Portugál India alkirálya elfoglalta Melakát. A XVI. században Melaka Délkelet-Ázsia legfontosabb kereskedelmi kikötőjévé fejlődött; indiai, arab és európai kalmárok egyaránt látogatták. A portugálok hatalmas haszonra tettek szert, főleg a kikötőn át folytatott fűszerkereskedelemből.

A hollandok 1641-ben kezdődött uralmát 1795-ben a britek szakították meg. A vetélkedést a britek javára döntötte el a londoni angol-holland szerződés (1824); Melaka - Penanggal és Szingapúrral együtt - 1826-ban az eredeti Straits Settlements („Malaka-szorosi települések”) nevű gyarmat része lett.

A folyótorkolat gyors feliszapolódása és ezzel párhuzamosan Szingapúr fellendülése Melaka hanyatlását idézte elő. Korszerű kikötői berendezései csak a parttól távoli lehorgonyzás megkönnyítésére létesültek. A feliszapolódás mérséklésére két 800 m hosszú sarkantyút építettek a torkolatba. Melaka a malajziai kaucsuk hagyományos kiviteli, és néhány tömeges importcikk (cukor, rizs) behozatali kikötője.

A város környékén sok a gyümölcs- és kókusztermő ültetvény is. Minthogy Melaka korán bekapcsolódott a tengerentúli kereskedelembe, a környékén árutermelő kaucsukültetvények alakultak ki. Kaucsuktermelésre először melakai kínaiak vállalkoztak 1898-ban, és még ma is sok a kínai nagy- és kisbirtok a vidéken.

Melaka álmos kisváros. Egyszintes házai közül sok még a holland vagy a portugál gyarmati időkben épült. Lakói döntő részben kínaiak, akik azonban vegyes házasságok során ruházatukban és nyelvükben asszimilálódtak a malájokhoz. Ezek az ún. „baba kínaiak” és a maláj-portugál-holland keverékek külön színt jelentenek Malajzia etnikai gazdagságában.

A folyó bal partján, egy dombon állnak az Albuquerque emeltette régi erőd romjai. A portugálok építették a Szt. Pál-templomot (1521) is, amely szintén romokban áll. Itt őrizték Xavéri Szent Ferenc földi maradványait, mielőtt 1553-ban átszállították az indiai Goába. A Stadthuys (városháza) a XVII. század közepe holland építészetének remek példája. Melaka egyéb műemlékei: Krisztus temploma, a Szt. János-erőd, a Cheng Hoon Teng-templom és egy kínai temető Ming-dinasztiabeli sírokkal. A városnak van múzeuma, repülőtere; műúttal kapcsolódik a Kuala Lumpur-Szingapúr autópályához.