Terebess
Ázsia Lexikon
A
B
C
D E F
G H I
J K L
M N O
P Q R
S T U
Ü V
W X Y
Z
« vissza a Terebess Online nyitólapjára
Melaka
(korábbi írásmóddal Malakka vagy Malacca)
kikötőváros Nyugat-Malajziában (Malájföldön), a Malaka-szoros keleti partján, a lassan áramló Melaka folyó torkolatában; Melaka szövetségi állam székhelye. 1400 körül alapították, amikor Paramesvara, Tumasik (a mai Szingapúr) uralkodója az akkori kis halászfaluba menekült a jávai Madzsapahit Birodalom erői elől, és ott maláj királyságot hozott létre. Ennek királyai - kínai támogatással - az egész félszigetre kiterjesztették hatalmukat. A kikötő a kereskedők egyre kedveltebb megállója lett, itt töltötték fel élelemkészleteiket, a hegyi forrásokból pedig vizet vettek. A maláj idők 1511-ben értek véget, amikor Alfonso de Albuquerque, Portugál India alkirálya elfoglalta Melakát. A XVI. században Melaka Délkelet-Ázsia legfontosabb kereskedelmi kikötőjévé fejlődött; indiai, arab és európai kalmárok egyaránt látogatták. A portugálok hatalmas haszonra tettek szert, főleg a kikötőn át folytatott fűszerkereskedelemből.
A hollandok 1641-ben kezdődött uralmát 1795-ben a britek szakították meg. A vetélkedést a britek javára döntötte el a londoni angol-holland szerződés (1824); Melaka - Penanggal és Szingapúrral együtt - 1826-ban az eredeti Straits Settlements („Malaka-szorosi települések”) nevű gyarmat része lett.
A folyótorkolat gyors feliszapolódása és ezzel párhuzamosan Szingapúr fellendülése Melaka hanyatlását idézte elő. Korszerű kikötői berendezései csak a parttól távoli lehorgonyzás megkönnyítésére létesültek. A feliszapolódás mérséklésére két 800 m hosszú sarkantyút építettek a torkolatba. Melaka a malajziai kaucsuk hagyományos kiviteli, és néhány tömeges importcikk (cukor, rizs) behozatali kikötője.
A város környékén sok a gyümölcs- és kókusztermő ültetvény is. Minthogy Melaka korán bekapcsolódott a tengerentúli kereskedelembe, a környékén árutermelő kaucsukültetvények alakultak ki. Kaucsuktermelésre először melakai kínaiak vállalkoztak 1898-ban, és még ma is sok a kínai nagy- és kisbirtok a vidéken.
Melaka álmos kisváros. Egyszintes házai közül sok még a holland vagy a portugál gyarmati időkben épült. Lakói döntő részben kínaiak, akik azonban vegyes házasságok során ruházatukban és nyelvükben asszimilálódtak a malájokhoz. Ezek az ún. „baba kínaiak” és a maláj-portugál-holland keverékek külön színt jelentenek Malajzia etnikai gazdagságában.
A folyó bal partján, egy dombon állnak az Albuquerque emeltette régi erőd romjai. A portugálok építették a Szt. Pál-templomot (1521) is, amely szintén romokban áll. Itt őrizték Xavéri Szent Ferenc földi maradványait, mielőtt 1553-ban átszállították az indiai Goába. A Stadthuys (városháza) a XVII. század közepe holland építészetének remek példája. Melaka egyéb műemlékei: Krisztus temploma, a Szt. János-erőd, a Cheng Hoon Teng-templom és egy kínai temető Ming-dinasztiabeli sírokkal. A városnak van múzeuma, repülőtere; műúttal kapcsolódik a Kuala Lumpur-Szingapúr autópályához.
