Afrika Arab világ Ausztrália Ázsiai gasztronómia Bengália Bhután Buddhizmus Burma Egyiptológia Gyógynövények Hadművészet Hálózatok Hinduizmus, jóga India Indonézia, Szingapúr Iszlám Japán Játék Kambodzsa Kelet kultúrája Magyarországon Kína Korea Költészet Közmondások Kunok Laosz Magyar orientalisztika Mélyadaptáció Memetika Mesék Mezopotámia Mongólia Nepál Orientalizmus a nyugati irodalomban és filozófiában Perzsia Pszichedelikus irodalom Roma kultúra Samanizmus Szex Szibéria Taoizmus Thaiföld Tibet Törökország, török népek Történelem Ujgurok Utazók Üzbegisztán Vallások Vietnam Zen/Csan

Terebess Ázsia Lexikon
A B C D E F G H I J K L M N O P Q R S T U Ü V W X Y Z

« vissza a Terebess Online nyitólapjára

mangalaszútra

Az indiai speciális nyakláncot, a mangalaszútrát a férjes asszonyok házasságuk szimbólumaként viselik, hasonlóképpen, mint a mi asszonyaink a jegygyűrűjüket. Az indiai nők az esküvői szertartáson alkalmával akasztják a nyakukba, és csak akkor veszik le magukról, ha meghal a férjük. A mangalaszútrához, a jóakarat fonalához vagy láncához számos érzelem és hiedelem kapcsolódik. A férjezett nők azért viselik, hogy megóvják házasságukat és férjük életét. A mangalaszútra eredetileg egy fonal volt, amelyet a vőlegény és a mennyasszony kötöttek meg egymáson, jelképezvén jó akaratú egyesülésüket. Manapság a vőlegény teszi a mennyasszony nyakába, jelezvén, hogy megkapta a lányt apjától.
A legismertebb mangalaszútra két kis fekete gyöngysorból készül, melyen rendszerint egy aranyból készült medál van. A fekete gyöngyökről azt hiszik, hogy védelmet nyújtanak a rontások ellen. Dél-Indiában a mangalaszútra neve tali. Ez egy kis aranyfüggő, amely egy gyapjú zsinóron vagy aranyláncon lóg.
A hagyomány szerint a férjes asszonyok sohasem veszik le a mangalaszútrát magukról, ha megözvegyülnek, akkor letépik róluk. Manapság azonban ezt már nem tartják be ilyen szigorúan, s nem minden asszony hord mangalaszútrát.