Terebess
Ázsia Lexikon
A
B
C
D E F
G H I
J K L
M N O
P Q R
S T U
Ü V
W X Y
Z
« vissza a Terebess Online nyitólapjára
Malakkai
Szultánság uralkodói
Malakkai
Szultánság uralkodói, a Maláj-félsziget déli felének nyugati partján kb. 1403-tól
1511-ig fennállt egykori maláj városállam uralkodói. Malakka alapítója és első
uralkodója, Paramésvara (megh. 1424. Malakka) szumátrai herceg volt, aki szülőhelyéről,
a jávaiak által megtámadott Palembangból elmenekülve átmenetileg Tumaszikban (ma
Szingapúr) telepedett le, majd a XIV. század utolsó éveiben vagy a XV. század
elején Malakkában állapodott meg. A kitűnő természetes kikötőjű Malakka fennhatósága
alatt tartotta az India és Kína közötti tengeri útvonalat, amelynek része volt
az utóbb a városról elnevezett szoros. Paramésvara áttért a muszlim vallásra,
és 1414-ben felvette az Iszkandar Sáh szultán címet.
Adófizetőként megszerezte
a Ming-kori Kína védnökségét, és nagy hasznot húzott a birodalomnak a nyugati
kereskedelem iránti új keletű érdeklődéséből. Az 1430-as évekre a város Délkelet-Ázsia
legjelentősebb kereskedelmi csomópontja lett, ahol egyaránt jelen voltak a helyi,
az indiai, az arab és a perzsa kereskedők, valamint a kínai kereskedelemi megbízottak.
Iszkandar Sáh közvetlen utódjáról keveset tudni, a következő uralkodó,
Muzaffar Sáh (ur. 1445-59?) szultánsága alatt azonban a városállam a régió fontos
politikai és kereskedelmi hatalmává emelkedett, s ez lett az iszlám indonéz szigetvilágbeli
terjedésének kiindulópontja. Röviddel trónra lépése után Muzaffar Sáh megtagadta,
hogy megfizesse a szokásos adót Malakka fő vetélytársának, a félszigeten fekvő
Ajutthaja thai királyságnak; hadai 1445 és 1456 között két sziámi büntetőexpedíciót
is visszavertek, később pedig megszerezték az élelmiszer-ellátás szempontjából
fontos Szelangort északnyugaton, továbbá a szumátrai partok stratégiai fontosságú
részei feletti hatalmat a szoros túloldalán.
Ebben
az időszakban egy Tun Perak (megh. 1498) nevű katonai vezető tett szert meghatározó
szerepre. Muzaffar Sáh 1456-ban benaharává (főminiszterré) nevezte ki. Ettől kezdve
Tun Perak formálta az állam történelmét: ő biztosította a következő három uralkodó
- Manszúr Sáh (ur. kb. 1459-77), Aláuddin (ur. 1477-88) és Mahmud Sáh (ur. 1488-1511)
- trónöröklését (mindhárman a rokonságából kerültek ki). Agresszív külpolitikájának
eredményeként a szultánságból a Maláj-félsziget egészét és Kelet-Szumátra nagy
részét magába foglaló, gazdag hűbérállam lett. Az udvarra - főként Manszúr Sáh
idején - a pompa és fényűzés volt a jellemző, virágzott az irodalom és a tudomány,
pezsgett a politikai és vallási élet; ezt később a klasszikus maláj krónika, a
Sejarah Melayu (1612 k.) örökítette meg. A várost végül 1511-ben a portugálok
foglalták el.
