Afrika Arab világ Ausztrália Ázsiai gasztronómia Bengália Bhután Buddhizmus Burma Egyiptológia Gyógynövények Hadművészet Hálózatok Hinduizmus, jóga India Indonézia, Szingapúr Iszlám Japán Játék Kambodzsa Kelet kultúrája Magyarországon Kína Korea Költészet Közmondások Kunok Laosz Magyar orientalisztika Mélyadaptáció Memetika Mesék Mezopotámia Mongólia Nepál Orientalizmus a nyugati irodalomban és filozófiában Perzsia Pszichedelikus irodalom Roma kultúra Samanizmus Szex Szibéria Taoizmus Thaiföld Tibet Törökország, török népek Történelem Ujgurok Utazók Üzbegisztán Vallások Vietnam Zen/Csan

Terebess Ázsia Lexikon
A B C D E F G H I J K L M N O P Q R S T U Ü V W X Y Z

« vissza a Terebess Online nyitólapjára


Malakkai Szultánság uralkodói

Malakkai Szultánság uralkodói, a Maláj-félsziget déli felének nyugati partján kb. 1403-tól 1511-ig fennállt egykori maláj városállam uralkodói. Malakka alapítója és első uralkodója, Paramésvara (megh. 1424. Malakka) szumátrai herceg volt, aki szülőhelyéről, a jávaiak által megtámadott Palembangból elmenekülve átmenetileg Tumaszikban (ma Szingapúr) telepedett le, majd a XIV. század utolsó éveiben vagy a XV. század elején Malakkában állapodott meg. A kitűnő természetes kikötőjű Malakka fennhatósága alatt tartotta az India és Kína közötti tengeri útvonalat, amelynek része volt az utóbb a városról elnevezett szoros. Paramésvara áttért a muszlim vallásra, és 1414-ben felvette az Iszkandar Sáh szultán címet.

Adófizetőként megszerezte a Ming-kori Kína védnökségét, és nagy hasznot húzott a birodalomnak a nyugati kereskedelem iránti új keletű érdeklődéséből. Az 1430-as évekre a város Délkelet-Ázsia legjelentősebb kereskedelmi csomópontja lett, ahol egyaránt jelen voltak a helyi, az indiai, az arab és a perzsa kereskedők, valamint a kínai kereskedelemi megbízottak.

Iszkandar Sáh közvetlen utódjáról keveset tudni, a következő uralkodó, Muzaffar Sáh (ur. 1445-59?) szultánsága alatt azonban a városállam a régió fontos politikai és kereskedelmi hatalmává emelkedett, s ez lett az iszlám indonéz szigetvilágbeli terjedésének kiindulópontja. Röviddel trónra lépése után Muzaffar Sáh megtagadta, hogy megfizesse a szokásos adót Malakka fő vetélytársának, a félszigeten fekvő Ajutthaja thai királyságnak; hadai 1445 és 1456 között két sziámi büntetőexpedíciót is visszavertek, később pedig megszerezték az élelmiszer-ellátás szempontjából fontos Szelangort északnyugaton, továbbá a szumátrai partok stratégiai fontosságú részei feletti hatalmat a szoros túloldalán.

Ebben az időszakban egy Tun Perak (megh. 1498) nevű katonai vezető tett szert meghatározó szerepre. Muzaffar Sáh 1456-ban benaharává (főminiszterré) nevezte ki. Ettől kezdve Tun Perak formálta az állam történelmét: ő biztosította a következő három uralkodó - Manszúr Sáh (ur. kb. 1459-77), Aláuddin (ur. 1477-88) és Mahmud Sáh (ur. 1488-1511) - trónöröklését (mindhárman a rokonságából kerültek ki). Agresszív külpolitikájának eredményeként a szultánságból a Maláj-félsziget egészét és Kelet-Szumátra nagy részét magába foglaló, gazdag hűbérállam lett. Az udvarra - főként Manszúr Sáh idején - a pompa és fényűzés volt a jellemző, virágzott az irodalom és a tudomány, pezsgett a politikai és vallási élet; ezt később a klasszikus maláj krónika, a Sejarah Melayu (1612 k.) örökítette meg. A várost végül 1511-ben a portugálok foglalták el.