Terebess
Ázsia Lexikon
A
B
C
D E F
G H I
J K L
M N O
P Q R
S T U
Ü V
W X Y
Z
« vissza a Terebess Online nyitólapjára
ARHAT
(szanszkrit),
páli nyelven ARAHANT („érdemes ember”), a buddhizmusban a tökéletessé vált ember,
aki felismerte a létezés igazi természetét, és elérte a nirvánát (szellemi megvilágosodást).
Az arhat, megszabadítva magát a vágy kötelékeitől, nem fog többé újjászületni.
A
théraváda hagyományban az arhat-állapotot tartják a buddhista igazi céljának.
A páli szövegek az elérés négy szakaszát írják le:
1. „az áramlatba belépett” - vagyis a megtért (szotápanna) - állapota, mely a Buddhát, a tanítást (dhamma) és a rendet (szangha) illető téves hiedelmek és kétségek legyőzése által érhető el;
2. az egyszer visszatérő (szakadágámin), aki már csak egyszer fog újjászületni, ez a kéjvágy, a gyűlölet és az illúziók mérséklésével elérhető állapot;
3. a vissza nem térő (anágámin), aki a halál után egy magasabb mennyben fog újjászületni, ahol arhattá válik, ez az érzéki vágy és a rosszakarat legyőzésével elérhető állapot, az első két fokozat teljesítése mellett; és
4. az arhat. Rendkívüli eseteket kivéve az ember - akár férfi, akár nő - csak kolostorban élve válhatk arhattá.
Mahájána-buddhisták
bírálják az arhat eszményét azon az alapon, hogy a bódhiszattva (lásd ott) a tökéletesedés
magasabb rendű célja, mivel a bódhiszattva megfogadja, hogy - bár alkalmas a megvilágosodásra
- az újjászületések körforgásán belül marad azért, hogy mások javára munkálkodjék.
A nézeteknek ez az eltérése ma is a théraváda és a mahájána hagyományok alapvető
különbségeinek egyike.
Kínában,
Koreában, Japánban és Tibetben az arhatokat (kínaiul luohan; japánul rakan) gyakran
ábrázolták tizenhatos csoportokban a templomok falán (később ez a szám tizennyolcra,
sőt ötszázra nőtt). Buddha 16 közeli tanítványát képviselik, akiket megbízott,
hogy a következő buddha eljöveteléig a világban maradjanak, és ne érjék el a nirvánát,
hogy az emberek tiszteletének tárgyai lehessenek.
LUOHAN
A luohan a szanszkrit arhat kínai átírása, a buddhista mitológia olyan alakjai,
akik már elérték a legmagasabb rendű lelki fejlődést. Kínában a luohan-ról, mint
a buddhává válás útjának legmagasabb fokáról való elképzelés összeolvadt a taoista
remetékről, halhatatlanokról alkotott képzetekkel. A források a luohan-ok különböző
számú csoportjait említik. Ismertek 16 luohan-t számláló csoportok (Koreában és
Japánban is), de főként Kínában népszerűbb a 18 luohan. Első leírásuk a 9-10.
század tájékáról származik. Az eredetileg 16 indiai arhathoz a kínaiak hozzátársították
még a kínai buddhizmus két jelentős alakját, Kumaradzsivát, és a buddhizmust védelmező
Liang-dinasztiabeli Wudi császárt. A luohan-ok egyikét, másikát időről-időre felcserélték
az adott kor egy-egy népszerűbb, a buddhizmushoz kapcsolódó alakjával. Vannak
sokkal nagyobb luohan-csoportok is, számuk egészen 300-ig sőt 500-ig is terjedhet.
Szobor- vagy képábrázolásuk gyakorta töltik meg a buddhista vagy taoista-buddhista
vegyes templomok nagy részét. Előfordulnak köztük szenvedély nélküli vagy mosolygó
buddhista szentek, taoista remeték, hivatalnoki, sőt császári öltözékű emberek,
akik hol mosolygósak, nevetősek, hol szigorúak vagy épp mindenre elszántak. A
legeltérőbb pózokban ábrázolhatják őket, vannak akik magukba mélyedve ülnek, a
világ tökéletlenségét bánatosan szemlélő szentek, népet oktató tanítók. Attribútumaik
is sokféle lehet: pásztorbotok, pálcák, virágok (leggyakrabban lótusz), alamizsnás
csészék, boros-csészék, olvasók stb. A luohan, akárcsak a taoista remete, gyakran
játssza a jövendőmondó, a tisztátlan erőkkel szembeni harcos vagy az igazság védelmezőjének
szerepét a népies elbeszélő irodalomban.
