Afrika Arab világ Ausztrália Ázsiai gasztronómia Bengália Bhután Buddhizmus Burma Egyiptológia Gyógynövények Hadművészet Hálózatok Hinduizmus, jóga India Indonézia, Szingapúr Iszlám Japán Játék Kambodzsa Kelet kultúrája Magyarországon Kína Korea Költészet Közmondások Kunok Laosz Magyar orientalisztika Mélyadaptáció Memetika Mesék Mezopotámia Mongólia Nepál Orientalizmus a nyugati irodalomban és filozófiában Perzsia Pszichedelikus irodalom Roma kultúra Samanizmus Szex Szibéria Taoizmus Thaiföld Tibet Törökország, török népek Történelem Ujgurok Utazók Üzbegisztán Vallások Vietnam Zen/Csan

Terebess Ázsia Lexikon
A B C D E F G H I J K L M N O P Q R S T U Ü V W X Y Z

« vissza a Terebess Online nyitólapjára

LÓTUSZ (lianhua/he)

A lótusz (Nelumbo nucifera), Ázsia, Ausztrália meleg és trópusi területeinek vízinövénye. Kínában is honos és nem tévesztendő össze az egyiptomi tündérrózsával (Nymphaea lotus). Nagy, hamvas, pajzs alakú levelei embermagasságra is emelkedhetnek a vízfelszín fölé, a hosszú kocsányon pedig nagy, fénylő, rózsaszín, illatos virágai miatt közkedvelt. A konfuciánus erkölcstanban a lótusz a tökéletes személy, az erkölcsiekben nemes ember (junzi) jelképe, mivel a mocskos iszapból emelkedik a magasba, és ott a napfényben tárja ki szeplőtlen tisztaságát a legyőzött sötétségtől megszabadulva. A tisztaság és a becsületesség megtestesítőjének is tartják. A taoista mitológiában az egyik halhatatlan szent, He Xiangu attribútuma. A kínai virágnaptárban a 7. hónap kapcsolódik hozzá, de egyben a nyár jelképe is. A buddhizmus megjelenésével Kínában új jelentés társult a lótuszhoz. A buddhizmus szent növényeként (a nyolc kincs egyike), a buddhista egyház jelvényévé vált. Indiában a lótuszt tartják a virágok legnemesebbjének, külön neve van a bimbónak, a virágzó és elvirágzott lótusznak, amely egyben a múl, a jelen, s a jövő, tehát együtt a múló idő jelképe a brahmanizmusban, innen vált a tiszta tanítás jelképévé a buddhizmusban. Buddha trónja is lótusz, a bimbók a bodhiszattvák, a kinyílt virág pedig magának Buddhának a jelképe. Kínában úgy tartják, hogy a lótusz a 4. holdhónap 8. napján virágzik, ez a nap ugyanis Buddha születésnapja. Jelentős mezőgazdasági növényként is ismert. Vastag, üreges gyöktörzsét nyersen fogyasztják, vagy keményítőt készítenek belőle. Leveleibe élelmiszert csomagolnak. Magját csemegeként fogyasztják. A magvak csírázó képessége állítólag több száz évig megmarad. Az "aranylótusz" (jin lian) és a "lótusz-horog" (gou lian) kifejezések a kínai nők elkötözött lábának nevei. Ezekről a kifejezésekről pontosan nem lehet pontosan tudni, hogy milyen kapcsolatban állnak az előkelő kínai nők elnyomorított lábával. A csábosnak, vonzónak tartott imbolygó, tipegő járásmód neve a "lótusz-lépés" (lianbu). A lótusz régóta igen kedvelt költői hasonlat, festői téma. A lian gyakori, népszerű női név is. A "kék lótusz" kifejezéssel olykor a kurtizánokat jelölték. Az első holdhónap 8. napját "lótusz-nap"-nak hívták, és úgy tartották, hogyha nők ilyen napon lótuszt látnak menstruációs panaszaik lesznek. A lótusz jelentésű lian szó hangalakjában megegyezik a "kötni", "kapcsolat" (ti. házastársi) jelentésű lian és a "szeretni", "szerelembe esni" jelentésű lian szavakkal. Ezért igen gyakori és kedvelt a lótusz szerepeltetése a különböző jókívánságokat kifejező képeken.

Fehér lótusz, 白莲花 (bái lián huā) - mandarin kínai szleng: valaki, aki külseje alapján tiszta lelkűnek tűnik, de valójában nem az.