Terebess
Ázsia Lexikon
A
B
C
D E F
G H I
J K L
M N O
P Q R
S T U
Ü V
W X Y
Z
« vissza a Terebess Online nyitólapjára
Liezi (Lie-ce)
Lie Yukou és a Liezi. Lie Yukou (kb. i.sz. 440–370) Pu Zhengben (jelenlegi Henan) élt. Mesterének a hagyomány Huqiu Zilint tartja. Liu Xiang szerint a Zheng-beli Mu herceg alatt. Az i.sz. 12. században számos tkínai írástudó kétségbe vonta létezését, és csak allegorikus személyként, Zhuangzi figurájaként kezelte. De Barry és Wing Tsit-chan a művet valójában egy 3. századi neotaoista szerző írta (a Yang Zhu fejezetet tévedésből tulajdonítják a Mengzi által említett Yang Zhunak (440–360), valójában az i.sz. 3. században élt). R.Wilhelm nem talál alapot, hogy kételkedjen Liezi létezésében, L.Giles szerint a párhuzamos történetek a Lieziben jobbak, mint a Zhuangziben. Sima Qian nem említi, de korábbi művekben (Shizi, Zhanguoce, Lüshi chunqiu, Wenzi) filozófusként szerepel.
A jelenlegi mű 8 fejezetből áll: 1. Az Ég jeleiről 2. A Sárga Császár 3. Mu király 4. Konfuciusz 5. Tang kérdései 6. Akarat és sors 7. Yang Zhu 8. Mérték a világ. A 8 fejezetes Liezi alapvetően taoista inspiráltságú, kivéve a 7. fejezetet, melyben Yang Zhu hedonista filozófiája található. A filozofikus fejtegetések, a dialógusok és parabolák, akárcsak a Zhuangziben egymást váltogatják. A példázatokat összefogó egységes elv nincs explicitté téve (kivéve a 6. fejezetet, mely a fatalizmussal foglalkozik).
732-ben császári parancsra akadémiát állítottak fel a taoizmus tanulmányozása céljából, ahol a hallgatók Laozit, Liezit, Zhuangzit és Wenzit olvasták, és abból vizsgáztak. 742-ben a klasszikusok szintjére emelték őket és mindegyiknek egy tiszteletbeli címet adtak. Liezinek „a tökéletes üresség igaz embere” (chongxu zhenren), művének „a tökéletes üresség igaz klasszikusa” (chongxu zhenjing) titulust adományozta. A Song-korban hozzátették a „legmagasabb erény” (zhi de) kifejezést. (1087-ben a császár megtiltotta, hogy a későbbiekben a hivatalnoki vizsgákon Laozi, Liezi vagy Zhuangzi legyen a téma.)
Halál és elmúlás. A Liezi egyik fontos témája a halálhoz, az elmúláshoz való viszony. Számos történettel illusztrálja azt a nézetet, miszerint a Daon kívül minden a születés, növekedés, hanyatlás és pusztulás fokozatait járja be. Mivel az ember is, akárcsak minden dolog, az ürességből származó qiből, illetve az ebből létrejött yin-yang kettősségből keletkezett, így természetes, hogy ez a megszilárdult qi (az ember) visszatér az ürességbe. A Lieziben a halállal kapcsolatosan 5 különböző attitűdöt különböztethetünk meg: 1. Mivel az ellentétek komplementerek, ezért az élet nem képzelhető el halál nélkül. 2. Az individuum létezése nem valóságos, álomszerű, pusztán a qi átalakulásának egyik stációja. 3. Az üresség és a nemlét az ember eredeti hazája, ahová igyekszik visszatérni. 4. A haláltól való félelem ostobaság, hiszen nem lehet tudomásunk arról, valójában milyen is odaát, így nem kizárható, hogy az életnél örömtelibb világ várja az embert a halálban. 5. Az élet a folyamatos erőfeszítések jegyében telik el, ezzel szemben a halált érdemes az ezt megkoronázó pihenésként és nyugalomként felfogni. (Szintén a taoizmus keretében alakultak ki ugyanakkor azok az alkimisztikus, evilági halhatatlanságra törekvő irányzatok, melyekkel szemben a Liezi meglehetősen elutasító.)
Individuum és spontaneitás . Az individuális akarat, az egyénhez kötött tervek és cselekedetek helyett a Liezi a spontaneitás (ziran) elvét javasolja, melyet követve az ember képes lemondani egyéni akaratáról és a személyfeletti Daonak engedi át az irányítást. (Ehhez hasonló a középkori európai misztikusok önkiüresítő törekvése, illetve általában minden belső ürességre törekvő irányzat.) Amennyiben képes megszabadulni egyéniségének határaitól, képes lesz minden létezővel egységben és összhangban cselekedni. Ennek egyik szimbóluma például a széllel együtt repülő Liezi mester.
Álom és valóság. Az egész taoista irodalomban, de a Lieziben is gyakran visszatérő elmélkedés tárgya az álom és valóság, az illúzió és a realitás viszonya. A buddhizmusból is jól ismert illúzió azonban Kínában nem kap negatív felhangot, így nem az álomból való felébredés a cél, hanem sokkal inkább annak a felismerése, hogy a két világ között lényegében nincs nagy különbség, az egyikből könnyedén átjuthatunk a másikba. Az álom tehát természetes velejárója, mintegy kiegészítő párja a valóságnak, akárcsak a halál az életnek. (Általában is érdemes végiggondolni a nap – nappal – élet – függőleges – éberség – realitás – férfi – racionalitás, illetve a hold – éjszaka – halál – vízszintes – álom – illúzió – nő – emocionalitás analógiasort.)
Konfuciusz alakja. Akárcsak a Zhuangziben, a Lieziben is felbukkan Konfuciusz személye. A konfucianizmus „szentje” néha kritika tárgyát képezi, de még gyakoribbak azok a passzusok, ahol az idős mestert a taoista gondolatok és nézetek jó ismerőjének és a korlátolt konfuciánus bölcsességek támadójának bizonyul. Egy másik kínai filozófiai irányzat a Gongsun Longzi-féle szofizmus néhány paradoxonja szintén helyet kap a kötetben, azonban inkább játékos, semmint komoly kontextusban.
Rendkívüliség, egzotikum és gyermeki látásmód. Az egész Liezire jellemző, de az 5. fejezet feltűnően bővelkedik a mítoszokban, a mesékben, az egzotikus népek szokásainak leírásában, a különböző foglalkozások (horgász, kocsihajtó, kardforgató, zenész, orvos, íjász, stb.) kavalkádjában. A dolgok rendkívülisége egyrészt azért vonzotta a taoistákat, mert ez valamilyen értelemben szembenállást jelentett a túlságosan valóságtisztelő konfucianizmussal szemben, másrészt mert egy egyszerű, gyermeki naivitáshoz és spontaneitáshoz való visszatérést jelentett. (Általában érdemes átgondolni a taoizmus – dél – gyermekség – tisztaság – naivitás – álomszerűség – csodaszerűség – meseszerűség – határ-nélküliség – művészet – spontaneitás – nőiség, illetve a konfucianizmus – észak – felnőttség – erkölcsi dilemmák – érettség – valóságtisztelet – csoda-nélküliség – történetiség – határoltság – tudomány – átgondoltság – férfiség analógia-láncot.)
Relativizmus. Szintén már a Zhuangziben gyakran felbukkan a mindent egyfajta relativista szempontból láttató nézőpont, amely éppen emiatt nem hajlamos a túlzottan egyoldalú, egy szempontú álláspontra.
Emberi akarat és sors. Lényeges kérdés az emberi akarat és az égi sors kérdése, melyben Liezi (kissé meglepő módon) elég szélsőséges nézetet képvisel. Wang Chonghoz hasonlósan ő is egyfajta fatalizmust, illetve predesztinációt hirdet, mely a Liezi szerzője szerint arra kell, hogy ösztönözze az embereket, hogy cselekedeteiket ne az alternatívák mérlegelés alapján irányítsák, hanem a spontaneitás jegyében végezzék, mindenféle megfontoltság és tudatosság nélkül.
Yang Zhu egoizmusa. Híres a Liezi általános koncepciójából közismerten „kilógó” ún. Yang Zhu (7.) fejezet, mely az i.e. 4. században élt filozófus nézeteit illusztrálja hétköznapi nyelvezettel megírt, könnyen érthető, misztikus elemektől mentes példázatokkal. Az utókor által hedonistának címkézett Yang Zhu tanításaiban az evilági élet múlandóságára helyezte a hangsúlyt, ebből azonban a szokásos következtetés helyett arra az álláspontra helyezkedett, hogy az élvezet (zene, ruhák, ételek, nők) az egyetlen eszköz arra, hogy az életet tartalmassá tegyük. Ugyanakkor az anyagi javakat haszontalannak tartotta, főleg akkor, ha ezzel szembe a testi integritást helyezzük, így ebből a szempontból láthatóan elsősorban a pótolhatóság kérdését tekintette elsődlegesnek. Az egyik motista eredetű dialógus éppen ezt kihegyezve arról számol be, hogy Yang Zhu a világ megjobbításáért egyetlen hajszálát sem volt hajlandó feláldozni. Az általános morális elvárásokat és konvenciókat, a hagyományos társadalmi formákhoz való ragaszkodást egyaránt elvetette, így az utókor az amorális (és fent említett nézetei alapján) az egoista jelzővel bélyegezte meg.
Kósa Gábor
[LIE-zi, 列子] LIE Ce: [Liezi] Az elomló üresség igaz könyve, Ford., jegyzetekkel ell. és az utószót írta Dobos László, Budapest, Ferenczy Könyvkiadó, 1994, A Távolkelet gondolatkincse, (《沖虛真經》)
https://cloudflare-ipfs.com/ipfs/bafykbzaceagxqtrae22hdr3pcf7aapb5bjie22rp4bj7h32gshyhdkw7z274a?filename=lie-ce%20-%20_LIE-CE_AZ%20ELOML%C3%93%20%C3%9CRESS%C3%89G%20IGAZ%20K%C3%96NYVE.pdf
[LIE-zi, 列子] LIE-ce: A tao könyve, Ford. Meier Lídia, Budapest, Farkas Lőrinc Imre Kiadó, 1995, (A fordítás alapja: The book of Lieh Tzu)
Csuang-ce bölcsessége (a Lie-ce: A Tao könyve c. művel egybekötve), Farkas Lőrinc Imre Könyvkiadó, 2002
