Terebess
Ázsia Lexikon
A
B
C
D E
F G
H I
J K
L M
N O
P Q
R S
T U
Ü V
W X
Y Z
« vissza a Terebess Online nyitólapjára
LÉLEKTÁBLA (zu)
A lélektábla a kínai halottkultusz, az ősök tiszteletének egyik legfontosabb
kelléke. Egy kis fatáblára felírták az elhunyt nevét, és azt mindig az oltáron
tartották az ősök templomában. Ez a név nem ugyanaz volt, mint amelyen a halottat
még életében ismerték, azt a templomi nevet az elhunyt számára rendszerint a
halott legidősebb fia választotta (névadás). Attól a pillanattól kezdve, hogy
a templomi nevet felírták a lélektáblára, az az ős lakhelyének számított. A
lélektáblát mindig nagy szertartás kíséretében helyezték el az ősök templomában
az oltáron kijelölt helyre. A középső, főoltáron helyezték el a nemzetségalapító
ős és legközelebbi leszármazottainak lélektábláját. Nemzedéki és rang szerinti
sorrendben következtek a nemzetség további őseinek lélektáblái. A lélektáblákat
általában pirosra festették, melyekre az ősök nevét aranyszínnel írták fel.
Az ősök tiszteletére végzett szertartásokkor a nemzetség valamennyi férfitagja
ünnepi ruhát ölt, majd bevonulnak a templomba. A szertartást általában a nemzetség
legidősebb férfitagja vezeti, aki meggyújtja az áldozati füstölőket és gyertyákat,
majd hosszú beszédet intéz az ősökhöz, tájékoztatja őket a nemzetséget ért legújabb
változásokról, eseményekről. A szertartás végén minden jelenlévő leborul a lélektáblák
előtt és kezdetét veszi az ünnepi lakoma.
