Afrika Arab világ Ausztrália Ázsiai gasztronómia Bengália Bhután Buddhizmus Burma Egyiptológia Gyógynövények Hadművészet Hálózatok Hinduizmus, jóga India Indonézia, Szingapúr Iszlám Japán Játék Kambodzsa Kelet kultúrája Magyarországon Kína Korea Költészet Közmondások Kunok Laosz Magyar orientalisztika Mélyadaptáció Memetika Mesék Mezopotámia Mongólia Nepál Orientalizmus a nyugati irodalomban és filozófiában Perzsia Pszichedelikus irodalom Roma kultúra Samanizmus Szex Szibéria Taoizmus Thaiföld Tibet Törökország, török népek Történelem Ujgurok Utazók Üzbegisztán Vallások Vietnam Zen/Csan

Terebess Ázsia Lexikon
A B C D E F G H I J K L M N O P Q R S T U Ü V W X Y Z

« vissza a Terebess Online nyitólapjára

LEÁNY (nü hai)
A leánygyermek mindig is másodrendűnek számított Kínában. A család folytatását csakis a fiúgyermek biztosíthatta. A lány csak afféle problémát jelentett. Nem ritkán, még a 20. század elején is megtörtént, hogy a nem kívánt leánycsecsemőtől egyszerűen megszabadultak, pl. vízbe fojtották. A lányokat általában nem iskoláztatták. A lányokat elsősorban fonni, szőni és hímezni tanították. A kelmekészítés hagyományos női munkának számított, így ennek elsajátítása volt a legfontosabb. A könnyű életre szánt lányok megtanulhattak énekelni és különféle hangszereken játszani. Már gyermekkortól kezdve kiirtották belőlük a lázadás gondolatát, az érzelmi kitöréseket, az érzéki vonzalmakat. A lányok nem érezhették magukat szabadnak, kötetlennek, nem ismerkedhettek meg és nem érintkezhettek az emberekkel és a maguk korosztályához tartozó ifjakkal. Rendszerint egész ifjúságukat apjuk házának női felében töltötték. Szigorúan beléjük sulykolták a konfuciánus erkölcsi szabályok előírta szülőtiszteletet (xiao), a feltétlen engedelmességet nem csak szülei iránt, de leendő férjével szemben is. Mihelyt a lány eladósorba került szülei igyekeztek férjet találni neki. A kínai irodalom egyik leghíresebb leány hőse, Mulan, aki idős apja helyett vállalkozott a katonai szolgálatra.