Terebess
Ázsia Lexikon
A
B
C
D E
F G
H I
J K
L M
N O
P Q
R S
T U
Ü V
W X
Y Z
« vissza a Terebess Online nyitólapjára
LAOZI
A filozófiai taoizmus megalapítója, aki talán az i. e. 7. században élt, neki
tulajdonítják a Daodejing (Út és Erény Könyve) szerzőségét. Laozi-t az i. sz.
első századokban kezdték istenként tisztelni, a vallásos taoizmus elterjedése
idején. A mítosz szerint nem apa nemzette, hanem az anya, Xuanmiao yunü által
lenyelt tarka vagy ötszínű gyöngyben összegyűlt napenergiától fogant. 81 évig
volt anyja méhében, és jobb oldali bordái között jött a világra. Innen származik
közismertebb neve: "idős gyermek". Szilvafa alatt született, innen
származik másik neve: Li "szilva". Kilenc nap múlva már 9 láb magas
volt (kb. 3 méter), és a szentek valamennyi megkülönböztető jegyével rendelkezett.
A taoista írások a földdel és éggel együtt született összes halhatatlanok fejének
tekintik. Mágikus tulajdonságokkal rendelkezik, többek közt képes más alakban
is bárhol megjelenni. Közel kétszáz évig élt, s akkor egy fekete bivaly hátán
nyugatra utazott. A határon a határőrparancsnok kérésére írta meg a Daodejing-et
és adta át neki. A buddhizmussal való vetélkedés idején (5-6. sz.) jelent meg
az a legenda, hogy nyugati vándorlása során eljutott Indiába, s ott csodálatos
módon megtermékenyítette Gautama herceg anyját, és így tulajdonképpen Buddha
apjává lett. Laozi hivatalos kultusza az i. sz. 2. századtól ismeretes. A későbbi
népi mitológiában a varázslók fejének tartották, továbbá a kovácsok, az arany-
és ezüstművesek, az ékszerkészítők, a rizsescsésze- és evőpálcika-készítők védelmezőjeként
tisztelték. Gyakorta ábrázolják bivalyháton ülő öregemberként.
