Afrika Arab világ Ausztrália Ázsiai gasztronómia Bengália Bhután Buddhizmus Burma Egyiptológia Gyógynövények Hadművészet Hálózatok Hinduizmus, jóga India Indonézia, Szingapúr Iszlám Japán Játék Kambodzsa Kelet kultúrája Magyarországon Kína Korea Költészet Közmondások Kunok Laosz Magyar orientalisztika Mélyadaptáció Memetika Mesék Mezopotámia Mongólia Nepál Orientalizmus a nyugati irodalomban és filozófiában Perzsia Pszichedelikus irodalom Roma kultúra Samanizmus Szex Szibéria Taoizmus Thaiföld Tibet Törökország, török népek Történelem Ujgurok Utazók Üzbegisztán Vallások Vietnam Zen/Csan

Terebess Ázsia Lexikon
A B C D E F G H I J K L M N O P Q R S T U Ü V W X Y Z

« vissza a Terebess Online nyitólapjára

LAOZI
A filozófiai taoizmus megalapítója, aki talán az i. e. 7. században élt, neki tulajdonítják a Daodejing (Út és Erény Könyve) szerzőségét. Laozi-t az i. sz. első századokban kezdték istenként tisztelni, a vallásos taoizmus elterjedése idején. A mítosz szerint nem apa nemzette, hanem az anya, Xuanmiao yunü által lenyelt tarka vagy ötszínű gyöngyben összegyűlt napenergiától fogant. 81 évig volt anyja méhében, és jobb oldali bordái között jött a világra. Innen származik közismertebb neve: "idős gyermek". Szilvafa alatt született, innen származik másik neve: Li "szilva". Kilenc nap múlva már 9 láb magas volt (kb. 3 méter), és a szentek valamennyi megkülönböztető jegyével rendelkezett. A taoista írások a földdel és éggel együtt született összes halhatatlanok fejének tekintik. Mágikus tulajdonságokkal rendelkezik, többek közt képes más alakban is bárhol megjelenni. Közel kétszáz évig élt, s akkor egy fekete bivaly hátán nyugatra utazott. A határon a határőrparancsnok kérésére írta meg a Daodejing-et és adta át neki. A buddhizmussal való vetélkedés idején (5-6. sz.) jelent meg az a legenda, hogy nyugati vándorlása során eljutott Indiába, s ott csodálatos módon megtermékenyítette Gautama herceg anyját, és így tulajdonképpen Buddha apjává lett. Laozi hivatalos kultusza az i. sz. 2. századtól ismeretes. A későbbi népi mitológiában a varázslók fejének tartották, továbbá a kovácsok, az arany- és ezüstművesek, az ékszerkészítők, a rizsescsésze- és evőpálcika-készítők védelmezőjeként tisztelték. Gyakorta ábrázolják bivalyháton ülő öregemberként.