Afrika Arab világ Ausztrália Ázsiai gasztronómia Bengália Bhután Buddhizmus Burma Egyiptológia Gyógynövények Hadművészet Hálózatok Hinduizmus, jóga India Indonézia, Szingapúr Iszlám Japán Játék Kambodzsa Kelet kultúrája Magyarországon Kína Korea Költészet Közmondások Kunok Laosz Magyar orientalisztika Mélyadaptáció Memetika Mesék Mezopotámia Mongólia Nepál Orientalizmus a nyugati irodalomban és filozófiában Perzsia Pszichedelikus irodalom Roma kultúra Samanizmus Szex Szibéria Taoizmus Thaiföld Tibet Törökország, török népek Történelem Ujgurok Utazók Üzbegisztán Vallások Vietnam Zen/Csan

Terebess Ázsia Lexikon
A B C D E F G H I J K L M N O P Q R S T U Ü V W X Y Z

« vissza a Terebess Online nyitólapjára

LANT (qin)
A több mint 3000 éves múltra visszatekintő héthúrú lant vagy citera nemcsak az udvari és más rituális zenekarokban szerepelt, de szólóhangszerként is közkedvelt volt. Szorosan a művelt elithez tartozott, az írástudóknak érteni kellett hozzá. A héthúros lant alapján alkották meg a hagyományos Kína legfejlettebb kottarendszerét. A tudósok számtalan művet írtak erről a hangszerről és használatáról, a legrégibb ilyen mű feltehetően az i. sz. 2. században született. A lantot hagyományosan a Dél-Kínában honos wutong fából készítik. 3 láb 6,6 hüvelyk hosszú, amely az esztendő napjainak számát rejti. A felső felülete kör alakú, ami az eget (ég) szimbolizálja, az aló része pedig szögletes, ami a földet jelképező forma. A széles csúcsa az írástudókat, a kultúrát illetve magát az embert szimbolizálja, míg a keskeny alja a köznépet. A "lant húrjai" kifejezés a kis szeméremajkak elnevezése.