Terebess
Ázsia Lexikon
A
B
C
D E F
G H I
J K L
M N O
P Q R
S T U
Ü V
W X Y
Z
« vissza a Terebess Online nyitólapjára
láb
A
láb mivel legtöbb esetben cipő fedi kevésbé használt a fiziognómiában, elsősorban
a közlekedés és a távolságtartás szimbóluma. Visnu isten három lépéssel mérte
le az világmindenséget, és az óind legenda szerint a nagy lábujjából ered a szent
Gangesz-folyó, s világra jötte után Buddha minden égtáj irányába hét-hét lépést
tett.
A mitológiákban a láb gyakorta összekapcsolódik a fallosz képzetével,
a lábbeli pedig a női nemi szervvel. A legtöbb vallásban a mezítlábasság az alázat
kifejezője, számos szent helyre másképp nem szabad belépni, a hinduk például kizárólag
mezítláb mehetnek be a templomaikba, de a muszlimok is csak cipő nélkül legfeljebb
zokniban léphetnek szentélyeikbe. Mózes levetette saruját, mielőtt az Úr színe
elé járult. Jézust és az apostolokat gyakran ábrázolták mezítlábasan. Egyes szerzetesrendek
például a ferencesek tagjainak fedetlenül hagyott lába alázatuk mellett lemondásukat
is jelezte.
A mezítlábasság azonban nemcsak alázatosságot szimbolizált, utalhatott
a megszégyenítésre is, a középkorban a vádlottaknak mezítláb kellett bíráik elé
állniuk, az egyházi átokkal sújtottak, a vezeklők, zarándokok egyaránt mezítláb
jártak.
A 18. században felmerült a tenyérjósok fejében a talpvonalak és a
lábujjak vizsgálatának gondolata. Ám az ötletet hamar elvetették, mégpedig azzal
az indokkal, hogy a talp a föld fölé esik, ezért ez a testrész a bolygóktól a
legtávolabb helyezkedik el. Ahogy a legismertebb angol kabbalista, Robert Fludd
(1574-1637) fogalmazta: "A láb nem hangolódott rá a szférák zenéjére."
Mindezek ellenére mégis kialakult, a kézhez hasonló, de annál jóval szimplább
vizsgálati módszer: az ún. lábtan, amely pusztán a láb formája alapján von le
bizonyos következtetéseket az emberekről.
A lábak nagyjából négy különböző
típust képviselnek.
A primitív lábúak lábfeje csontos, szögletes, lábujjaik
kissé szétállnak; többnyire erős testalkatú, nem lelkiző emberek. A sportos lábúak
lábfeje arányos, de durván határozott vonalú; rendszerint sportolók, mozgást kedvelők,
erős akaratúak, kitartóak, nem érzékiek és nem idealisták. A művészi lábúak talpa
sima, lábfeje vékony, hosszúkás, finom vonalú. Rendkívül érzékenyek, idealisták,
barátságosak, művészi beállítottságúak. A lapos lábúak gyakran lúdtalpasak, lábfejük
petyhüdt, húsos, a lábujjaik meglehetősen kicsik; általában introvertáltak, hisztérikusak,
befolyásolhatók, szenzitívek, nincs gyakorlati érzékük.
Mindezeken túl az olyan
nő, akinek: nagyon mutatósak a lábai, állhatatlan szerelmi ügyekben; a lábszára
hosszú, karcsú, jó alakú a bokája, sima a talpa, irodalomkedvelő, környezetétől
dédelgetésben, csodálatban részesül, protekció nélkül ér el sikereket; a lába
erőteljes, keménykötésű, melynek pihentetve sem változik meg az alakja, nagyon
szereti a férfiak társaságát; nem fekszik fel teljesen a lába, azaz elegendő hely
marad ahhoz, hogy alátehesse az ujját, heves vérmérsékletű, büszke származására,
jól nevelt, tiszteli a szüleit, viszont túlérzékeny. Minden ok nélkül boldogtalannak
érzi magát;
Az a nő, akinek: széles, lapos a lába, a bokacsontja nagy, bizonyos
férfias tulajdonságokkal rendelkezik. Legszívesebben nadrágot, inget és széles
nyakkendőt hord. Derék családból származik, tetteiben bátor, sohasem "kerül
nehéz, szorult helyzetbe"; a lábszárát kék vérerek szelik keresztül-kasul,
lába mindig izzadt, nyirkos, biztos, hogy tulajdonosa nem örvend jó egészségnek.
Többnyire ideges, hirtelen-haragú, művészies és nem gondol a munkára; kecses,
fehér, a sarka kerek, lábujjai rózsaszínűek, és a rüsztje magas; imád öltözködni,
utolsó fillérét is ruhára költi. Igazi csábító típus, képes éjszakákat átmulatni;
a bokáján kis bemélyedés van, lábujjai hosszúak, rajta a körmök kagylószerűek,
fényűzésre és hivalkodásra vesztegeti idejét.
A magas rüszt az erő szimbóluma.
Ha a rüszt ívelt, akkor tulajdonosának cselekedetei racionálisak, gondolkodása
ésszerű. Akinek könnyűek a lábai, szeret táncolni, sok barátja akad, és általában
jól érzi magát. A keskeny sarok a magas származás jele. Ritkán lehet látni olyan
lábfejet, amely a saroknál pont annyira széles, mint a lábujjaknál. Ha mégis előfordulna,
az annak a jele, hogy az illető jól viseli a fájdalmat.
Az albánok szerint,
"Sohase bízz meg a lapos lábú emberekben!" Török hiedelem szerint, aki
éjszaka a lábával játszadozik, elveszti az apját vagy az anyját. Ha az ember eskütétel
közben felemeli a jobb lábát, akkor az esküje elfogadhatatlanná válik. Akinek
a jobb talpa viszket, hamarosan utazni fog. Aki bal lábbal kel fel, nyugtalan,
boldogtalan és mogorva ember. Más változat szerint, aki bal lábbal kel fel, annak
rossz napja lesz. A harci katonai alakulat számára jó szerencsét jelent bal lábbal
elindulni menetben, ugyanis a bal lábbal kezdett előrenyomulás az ellenség számára
komoly fenyegetés. Az ajtónálló lakájok eredeti feladata az volt, hogy megakadályozzák,
bárki is ballábbal lépjen be a szobába vagy a terembe.
A régi görögök, ha veszélyes
vállalkozásba kezdtek, csak a jobb lábukra húztak cipőt, a balt csupaszon hagyták.
Péliaszt, a thesszáliai hőst egy jóslat arra figyelmeztette, hogy óvakodjon attól
az embertől, aki csak az egyik lábán visel sarut. A végzet Iaszón megérkeztével
teljesedett be, aki az Anaurosz folyón átkelőben elveszítette egyik saruját. Amint
Péliasz megpillantotta őt, azonnal eszébe jutott, hogy egy félsarus ember kezétől
hal meg. Perszeusz, Héraklész ősapja, szárnyas sarut viselt, amikor levágta az
egyik Gorgó fejét.
Az indiai óceánban található Pemba-sziget lakói azt mondják,
hogy az az ember, aki lábmosás nélkül fekszik az ágyába, a pokol tüzében fog feküdni.
Egy másik variáns szerint, ha az ember lábmosás nélkül fekszik le, a talpait a
sátán fogja nyaldosni. Aki szándékosan rálép valakinek a lábára, lábának rendkívüli
megnagyobbodásával járó, elefántkórt fog kapni. Az indiaiaknál a járáshoz túlságosan
karcsú lábak gazdag személyre utalnak, a nagy lábak tartós kényelmet, a jó formájú
lábak pedig valamilyen jármű birtoklását mutatják.
Régen az ír gyereket - hogy
csúnyának, "hibásnak" látsszanak gyakran mezítlábasan, koszosan járatták,
mert mamáik így akarták megmenteni őket a rontástól. Ha az angolok esküvőre menet
találkoznak mezítlábas asszonnyal, azt különösen rossz előjelként értékelik, olyan
mintha boszorkánnyal akadtak volna össze. Az angolok szerint a népszerű kocsmai
játékban, a dártban akkor tudnak nagy számot elérni, ha a játékos a dobónyíl elhajítása
előtt a bal lábát, balról jobbra meglengetve teszi le a padlón lévő jelzésre.
Egyes
szülések esetén régen is előfordult, hogy először gyermek lábai láttak napvilágot.
Az így született gyerek lábát, babérlevelekkel dörzsölték be, mert azt hitték,
hogy különben a gyerek baleset folytán rokkanttá válhat. Az ily módon született
emberek gyógyító erővel rendelkeznek. Nemcsak a többlet kézujjal, hanem a plusz
lábujjal született gyermekek élete is szerencsés lesz. Trinidad és Tobagó lakói
azt mondják, hogy a férje verni, vagy uralni fogja azt az asszonyt, akinek a második
lábujja hosszabb a nagylábujjánál.
A litván zsidóknak, ha viszket a lábuk,
abból arra következtetnek, hogy ismeretlen helyre fognak menni. Thaiföldön nem
szabad lábbal döngetni a földet, vagy dobolni a padlón, mert az illetőtől elfordulnak
az emberek.
