Terebess
Ázsia Lexikon
A
B
C
D E F
G H I
J K L
M N O
P Q R
S T U
Ü V
W X Y
Z
« vissza a Terebess Online nyitólapjára
Hegedüs Géza
KUO MO-ZSO (1892–1978)
[Guo
Moruo]
Ez a közismert írói neve. Az eredeti, családi név: Kuo Kaj-csen.
Sokak szerint a modern kínai költészet és tudomány egyik legfőbb alakja. Nálunk
Európában és az európai kultúrával közeli kapcsolatban élő és virágzó amerikai,
ausztráliai és az ázsiai és észak-afrikai mohamedán kultúrákban az alig-alig ismert
kínai költészet mindiglen idegen volt és maradt, a világirodalom egészéből mégsem
kihagyható. Hiszen Kínát földrajzi nagysága és népességének létszáma minden tekintetben
nagyhatalommá teszi. Művészete, benne irodalma, történettudománya és régiségtana
Európában alig jutott túl a szakmai ismertségen. Ha a kínai évezredekből egy-egy
prózai mű eléggé érdekes lett is az európai vagy amerikai olvasók körében, általános
érdeklődés sohasem ébredt a nagy múltú és sok értékű kínai irodalom iránt. Kuo
Mo-zso viszonylagos világhírét és tekintélyét az irodalmi és a tudományos világban
nem sokszínű életművének köszönheti, hanem politikai-társadalmi szerepének.
Eredetileg orvosnak készült, de érdeklődése hamarosan a történelem és a régiségtan
felé fordult. Ezzel párhuzamosan keresni kezdte a különböző korszakok irodalmát.
Huszonkét éves korában a fejlettebb japán egyetemeken bővítette ismereteit. Ott
tanulta meg az angol, német és orosz nyelveket is. Ezek tették lehetővé, hogy
fiatal korától számos világirodalmi klasszikus fordítója lehessen. Ott, Japánban
fejlődik ki költői tehetsége. Az európai hagyományok ismeretében hangvétele, képalkotó
módszere erősen romantikus. A költészetet öncélú művészetnek vallja, még akkor
is, amikor már elragadják a haladó, sőt forradalmi eszmék. Ez Kínában nem különösség.
Maga Mao Ce-tung, a kínai kommunizmus fő alakja is a politikamentes költészet
híve. Világtörténelmi politikai szerepe évtizedeiben is mindvégig kecses kis költeményekben
hódol az öncélú irodalmi szépségek előtt. – Az 1924-ben hazájába visszatérő Kuo
Mo-zso találkozik az ottani kommunista mozgalommal. A forradalmárok körében már
eleve népszerű. 1921-ben megjelent első verseskönyve, az „Istennők” máris a legjobbak
közé sorolja a költőt, aki Japánból küldi haza gondosan csiszolt verseit. Otthon
egymás után két újabb lírai kötete jelenik meg, a „Váza” és a „Dárda”. Ezekben
a kötetekben, különösen a legromantikusabb hangvételű költeményekben megszólal
a lelkesedés a forradalmi eszmék iránt. Időben párhuzamosan jelennek meg első
történelmi és régiségtani tanulmányai. Közülük a gyakorlati pedagógia számára
is fontosak a Kína ókorát kutató és feltáró, kifejezetten tudományos művek. Ekkor
már állandó a kapcsolata Mao Ce-tunggal és a kommunista mozgalommal, részt vesz
a „nagy menetelés”-ben. Az élete is veszélybe kerül. Megint Japánba költözik,
most már emigránsként. Ott él kilenc évig. Sokat fordít klasszikus költőket és
írókat, s fordításait hazaküldi a kínai kiadóknak. Megírja több kötetes önéletrajzát.
Ez regényesen érdekes olvasmány és hiteles kordokumentum. Ír néhány hazafias-forradalmi
hangú történelmi drámát is. Ezeket később, amikor már hazatérhet, gyakran játsszák
kínai színházakban.
1949-től kezdve a kínai szellemi élet főhivatalnoka:
a „Kínai Írók és Művészek Összkínai Szövetségé”-nek elnöke, majd a „Kínai Tudományos
Akadémiá”-nak is az elnöke. Számos nemzetközi tudományos és művészeti társaságnak
elnöke vagy alelnöke. Közben szakadatlanul dolgozik, tanulmányozza a múltat, tanulmányokat
ír hol irodalomtörténeti, hol régiségtani témakörből. 1972-ben, nyolcvanéves korában
jelenik meg két klasszikus kínai költőről, Li Póról és Tu Furól szóló nagy terjedelmű
elemző tanulmánya.
Ahol a nagyvilágban képviselni kell a kínai kultúrát,
ott diplomáciai feladattal Kuo Mo-zso van jelen. Mindig érdekesen, hatásosan tud
felszólalni a szükségtől függően németül, angolul, oroszul vagy japánul. Szerte
a világon a műveltebb körökben mindenki ismeri a nevét: azok is, akik egyetlen
művét sem ismerik. Pedig magyarra is lefordított „Csü Jüan” című történelmi drámája,
valamint „Ifjúkor” és „Egyetemi éveim” című önéletírása tényleg élvezetes olvasmány.
