Afrika Arab világ Ausztrália Ázsiai gasztronómia Bengália Bhután Buddhizmus Burma Egyiptológia Gyógynövények Hadművészet Haiku Hinduizmus, jóga India Indonézia Iszlám Japán Játék Kambodzsa Kelet kultúrája Magyarországon Kína Korea Költészet Közmondások Kunok Laosz Magyar orientalisztika Memetika Mesék Mezopotámia Mongólia Nepál Orientalizmus a nyugati irodalomban és filozófiában Perzsia Pszichedelikus irodalom Roma kultúra Samanizmus Szex Szibéria Taoizmus Thaiföld Tibet Törökország, török népek Történelem Ujgurok Utazók Üzbegisztán Vallások Vietnam Zen/Csan

Terebess Ázsia Lexikon
A B C D E F G H I J K L M N O P Q R S T U Ü V W X Y Z

« vissza a Terebess Online nyitólapjára

Hegedüs Géza
KUO MO-ZSO (1892–1978)

[Guo Moruo]

Ez a közismert írói neve. Az eredeti, családi név: Kuo Kaj-csen. Sokak szerint a modern kínai költészet és tudomány egyik legfőbb alakja. Nálunk Európában és az európai kultúrával közeli kapcsolatban élő és virágzó amerikai, ausztráliai és az ázsiai és észak-afrikai mohamedán kultúrákban az alig-alig ismert kínai költészet mindiglen idegen volt és maradt, a világirodalom egészéből mégsem kihagyható. Hiszen Kínát földrajzi nagysága és népességének létszáma minden tekintetben nagyhatalommá teszi. Művészete, benne irodalma, történettudománya és régiségtana Európában alig jutott túl a szakmai ismertségen. Ha a kínai évezredekből egy-egy prózai mű eléggé érdekes lett is az európai vagy amerikai olvasók körében, általános érdeklődés sohasem ébredt a nagy múltú és sok értékű kínai irodalom iránt. Kuo Mo-zso viszonylagos világhírét és tekintélyét az irodalmi és a tudományos világban nem sokszínű életművének köszönheti, hanem politikai-társadalmi szerepének.

Eredetileg orvosnak készült, de érdeklődése hamarosan a történelem és a régiségtan felé fordult. Ezzel párhuzamosan keresni kezdte a különböző korszakok irodalmát. Huszonkét éves korában a fejlettebb japán egyetemeken bővítette ismereteit. Ott tanulta meg az angol, német és orosz nyelveket is. Ezek tették lehetővé, hogy fiatal korától számos világirodalmi klasszikus fordítója lehessen. Ott, Japánban fejlődik ki költői tehetsége. Az európai hagyományok ismeretében hangvétele, képalkotó módszere erősen romantikus. A költészetet öncélú művészetnek vallja, még akkor is, amikor már elragadják a haladó, sőt forradalmi eszmék. Ez Kínában nem különösség. Maga Mao Ce-tung, a kínai kommunizmus fő alakja is a politikamentes költészet híve. Világtörténelmi politikai szerepe évtizedeiben is mindvégig kecses kis költeményekben hódol az öncélú irodalmi szépségek előtt. – Az 1924-ben hazájába visszatérő Kuo Mo-zso találkozik az ottani kommunista mozgalommal. A forradalmárok körében már eleve népszerű. 1921-ben megjelent első verseskönyve, az „Istennők” máris a legjobbak közé sorolja a költőt, aki Japánból küldi haza gondosan csiszolt verseit. Otthon egymás után két újabb lírai kötete jelenik meg, a „Váza” és a „Dárda”. Ezekben a kötetekben, különösen a legromantikusabb hangvételű költeményekben megszólal a lelkesedés a forradalmi eszmék iránt. Időben párhuzamosan jelennek meg első történelmi és régiségtani tanulmányai. Közülük a gyakorlati pedagógia számára is fontosak a Kína ókorát kutató és feltáró, kifejezetten tudományos művek. Ekkor már állandó a kapcsolata Mao Ce-tunggal és a kommunista mozgalommal, részt vesz a „nagy menetelés”-ben. Az élete is veszélybe kerül. Megint Japánba költözik, most már emigránsként. Ott él kilenc évig. Sokat fordít klasszikus költőket és írókat, s fordításait hazaküldi a kínai kiadóknak. Megírja több kötetes önéletrajzát. Ez regényesen érdekes olvasmány és hiteles kordokumentum. Ír néhány hazafias-forradalmi hangú történelmi drámát is. Ezeket később, amikor már hazatérhet, gyakran játsszák kínai színházakban.

1949-től kezdve a kínai szellemi élet főhivatalnoka: a „Kínai Írók és Művészek Összkínai Szövetségé”-nek elnöke, majd a „Kínai Tudományos Akadémiá”-nak is az elnöke. Számos nemzetközi tudományos és művészeti társaságnak elnöke vagy alelnöke. Közben szakadatlanul dolgozik, tanulmányozza a múltat, tanulmányokat ír hol irodalomtörténeti, hol régiségtani témakörből. 1972-ben, nyolcvanéves korában jelenik meg két klasszikus kínai költőről, Li Póról és Tu Furól szóló nagy terjedelmű elemző tanulmánya.

Ahol a nagyvilágban képviselni kell a kínai kultúrát, ott diplomáciai feladattal Kuo Mo-zso van jelen. Mindig érdekesen, hatásosan tud felszólalni a szükségtől függően németül, angolul, oroszul vagy japánul. Szerte a világon a műveltebb körökben mindenki ismeri a nevét: azok is, akik egyetlen művét sem ismerik. Pedig magyarra is lefordított „Csü Jüan” című történelmi drámája, valamint „Ifjúkor” és „Egyetemi éveim” című önéletírása tényleg élvezetes olvasmány.