Terebess
Ázsia Lexikon
A
B
C
D E F
G H I
J K L
M N O
P Q R
S T U
Ü V
W X Y
Z
« vissza a Terebess Online nyitólapjára
Kunos
Jenő
(1914, Győr – 1994, Florida)
Győrben
született, 1914. február 16-án. A gimnázium után Sopronban, az EvangélikusHittudományi
Egyetemen szerzett lelkészi diplomát. Kiváló tanulmányi eredményéért Finnországba
kapott ösztöndíjat. Helsinkiben a Missziói Múzeum kápolnájában Dr. Paunu, a missziói
társaság igazgatója igehirdetésében elmondta, hogy égető szükség van a külmisszióimunkában
férfimunkásra. Ézsaiás igéje: "Kit küldjek el? Ki megy el követségünkbe?"
Kunos Jenő szívéhez szólt. "Sok éjtszakán át alázatosan imádkoztam: »Küldj
engem, Uram, ha ez a te akaratod.«. Itt kapott missziói elhívása után hazajőve
jelentkezett a Magyarországi Ágostai Hitvallású Evangélikus KülmiszszióiEgyesületnél,
missziói szolgálatra.
Az egyesület megalakulásának 30. évfordulóján, 1939.
február 2-án Budapesten az Üllői úti evangélikus templomban D. Kapi Béla püspök
szolgálatával felavatta és Kínába küldte, Jézus Krisztus evangéliumának hirdetésére.
Így Kunos Jenő lett a Magyarországi Evangélikus Egyház első, hivatalosan külmisszióba
küldött munkása, vállalva a kiküldetéssel járó költségeket, s a havi 50 dolláros
fizetést.
Felemelő és izgalmas olvasmány, hogy hogyan végezte szolgálatát egy
magyar evangélikus lelkész a hazájától távoli Kínában 1939-1948 között, feleségével
együtt, ahol akkor a kínai-japán háború dúlt. A háború miatt 1941-től megszűnt
Magyarországgal minden kapcsolat. Kínából a külföldi misszionáriusok nagy részét
kiutasították, Kunosék maradhattak. Neki és feleségének, át kellett venni a kiutasított
misszionáriusok munkaterületét. Így lett a sekou-i teológia tanára, majd 21 település
misszionáriusa, és közben négy gyermekük ott született, akiket
azonban magyar
állampolgárokként jegyeztettek. Nyolcévi szolgálat után szabadságra küldték őket.
A kínai hivatalnok adminisztrációs kérdések miatt nem tette lehetővé, hogy a család
Európába, majd Magyarországra utazhasson. A Lutheránus Világszövetség ösztöndíjának
segítségével Amerikába utazhattak egy évre. Tervük az volt, hogy onnan jönnek
haza. Azonban az akkori magyar vezetés ezt megakadályozta. Így - mivel Kínába
sem
utazhattak vissza - Amerikában maradtak.
Kunos Jenő először magyar, később
angol és finn nyelvű gyülekezetek lelkésze, majd esperese, utóbb missziói felelőse
lett. Élete végéig négy nyelven hirdette az evangéliumot: magyarul, finnül, kínaiul
és angolul. 1984-ben a budapesti Evangélikus Világgyűlés idején sikerült felvennie
a kapcsolatot magyar evangélikus hívekkel, s az egyházzal. E megújult kapcsolatból
sok áldás származott. Az egyik, hogy az evangélikus miszsziói egyesület 1991-ben
újraszerveződött. A másik, hogy kérésünkre megírta önéletrajzát, mely 1995-ben
jelent meg angolul, 372 oldalon. Keveházi László bőségesen idéz könyvében leveleiből
és írásaiból. A könyv jó néhány fejezete tananyag lehetne egy missziói iskolában.
Külön élmény olvasni a Finn Missziói Intézet igazgatójának friss tudósítását arról,
hogy a kínai Hunan tartományban 60évvel ezelőtt hirdetett evangélium milyen bőséges
termést hozott az 1990-es évek kínai ébredéseinek idején.Az utóbbi években sok
tízezerrel nőtt az evangélikus hívek száma, a bibliát a kínaiak sok millió példányszámban
vásárolják évente.
Irodalom:
Keveházi László: Kit küldjek el? Kunos Jenő élete és szolgálata, Budapest : Magyarországi Evangélikus Külmissziói Egyesület, 2001, 150 p. (Külmissziói kiskönyvtár 3.)
Magyarhoni evangélikus misszionáriusok / szerk. Brebovszky Gyula ; írták Bálint Zoltán [et al.]. - Budapest : Magyarországi Evangélikus Külmissziói Egyesület, 2003, 88 p. (Külmissziói kiskönyvtár 4.)
