Afrika Arab világ Ausztrália Ázsiai gasztronómia Bengália Bhután Buddhizmus Burma Egyiptológia Gyógynövények Hadművészet Haiku Hinduizmus, jóga India Indonézia Iszlám Japán Játék Kambodzsa Kelet kultúrája Magyarországon Kína Korea Költészet Közmondások Kunok Laosz Magyar orientalisztika Memetika Mesék Mezopotámia Mongólia Nepál Orientalizmus a nyugati irodalomban és filozófiában Perzsia Pszichedelikus irodalom Roma kultúra Samanizmus Szex Szibéria Taoizmus Thaiföld Tibet Törökország, török népek Történelem Ujgurok Utazók Üzbegisztán Vallások Vietnam Zen/Csan

Terebess Ázsia Lexikon
A B C D E F G H I J K L M N O P Q R S T U Ü V W X Y Z

« vissza a Terebess Online nyitólapjára

Kungfu teázás (Gongfu-cha)

A kungfu teázás Csaocsouból (Fucsien tartomány) ered, elnevezése a kungfu harcművészet lépéseihez és gyakorlataihoz hasonlítható szertartására utal. Éppoly figyelem és fegyelem kell hozzá, éppoly fontos a végrehajtás folyamatossága, a hallgatás, mint a kínai harcművészetben.

 

Kungfu teás eszközök szótára

aromacsésze = magas kerámia teapohár, először ebbe öntjük a teát, majd a kiürített pohárban visszamaradt teaillatot beszippantjuk

cöpej (cebei) = kiegyenlítő, kóstoló kancsó

csacsen (chachen) = teaplatform (vízgyűjtő edény, fedele: lyukacsos tálca)

csacsuan (chachuan) = „teabárka", tál a mellé- vagy túlöntött víz és tea gyűjtésére

csahaj (chahai) = „teatenger", kerámiaedények gyűjtőneve

csaho (chahe) = tealevél adagoló, szemlélő és válogató kerámiaedény, kanál formájú

faszerszámok = csipesz, szúrkáló (a teáskanna kiötőcsövébe szorult levelek kipiszkálására), tealapát, tölcsér (ezen át lehet a tealeveleket a szétszóródás veszélye nélkül a kannába hinteni)

forrás- vagy kútvíz

ivócsésze = pálinkáskupica méretű, alacsony csészécske, apró kortyokat iszunk belőle

kajpej (gaibei) = fedeles kerámiaedények gyűjtőneve

kajvan (gaiwan) = háromrészes teáscsésze, kungfu teázásnál nem iszunk belőle, teáskannaként használjuk, fedele egyaránt szolgál a hő megőrzésére, a tea kavarására és szűrésére

sujfang (shuifang) = vizesfazék az elhasznált tealevél és a fölös víz vagy tea számára

teáskanna = öklömnyi jihszingi (yixing) vörös kőcserép kanna, készítésénél cesa (zisha) agyagból kézzel formálják, nem használnak sem fazekaskorongot, sem öntőformát

törlőkendő

tűzhely, faszén~

vízforraló kanna

 

A kungfu teafőzés szertartása



1) Forraljunk vizet, és a vízforralóból öntsük tele forró vízzel a teáskannát, tegyük rá a fedelét, és kívül is öblítsük tisztára. Miután átmelegedett, a kancsóba, a kancsóból a magas csészékbe, a magas csészékből az ivócsészékbe, onnan pedig a szűrős tálcára öntsük ki a vizet, az alatta lévő gyűjtőtál felfogja. Így a teáskészlet összes darabja megtisztul és felmelegszik.

2) Egy fehér papírlapon vagy az adagoló tálkában facsipesszel válogassuk szét az ép és az összetöredezett tealeveleket, kb. 80/20 arányban. Ha a tört levél nem éri el a 15%-ot sem, morzsoljunk még hozzá.
Hagyjuk, hogy a vendégek megnézhessék, megszagolhassák az így előkészített száraz tealeveleket.

3) A teáskannát félig-háromnegyedig töltsük meg (fatölcséren keresztül) tealevéllel. Tegyük rá a fedőt, majd néhány másodperc elteltével vegyük le újra, hogy beszívhassuk a levelek aromáját.

4) Az épp forrásba jött vizet magasról csurgassuk rá a tealevelekre, amíg ellepi, és rögtön öntsük is ki. A kínaiak ezt az első, kesernyés főzetű teát „mosóteának" hívják és szerintük: „Szegény ember az, akinek a tea első főzetét is meg kell innia."
Másképp is megszabadulhatunk az első főzettől: miután teletöltöttük a teáskannát forró vízzel, ne hagyjuk abba, öntsük tovább (így eltávolítjuk a felszínre úszó esetleges idegen anyagokat és a habot, buborékokat is), a tea pedig kellően felhigul és iható lesz.
A tea forrázását „a főnix három meghajlásának" nevezzük, mert a vízforralót magasra tartva csurgatjuk le a vizet, miközben háromszor alacsonyabbra eresztjük, mintha csak a főnix tisztelettel meghajolna a vendégek előtt.

Figyelem! A zöld teának az első főzetét is megisszák!

5) Tegyük vissza a teáskanna fedelét, és öntsünk rá forró vizet, hogy kívülről végigfolyjon a kannán – így az egyre forróbb kannában a levelek hamar megduzzadnak.

6) Hagyjuk ázni fél vagy egy percig ( a zöld teát tovább).

7) Ha kiegyenlítő kancsót használunk, először abba öntsük, majd tovább az aromacsészékbe, ezeket végül tovább ürítjük az apró ivócsészékbe.
Ha nincs kiegyenlítő kancsó, akkor a lyuggatott tálcán félkörbe állított aromacsészékbe vagy ha az sincs, mindjárt az ivócsészékbe öntsük a teát, még pedig nem egyenként megtöltve azokat, hanem a kannát folyamatosan oda-vissza mozgatva fölöttük – egyszerre. Nem törődve azzal, ha mellé is csorog. Így jut a tea hígabb elejéből és töményebb aljából egyaránt minden csészébe.
Hogy ne habosodjon és aromájából minél kevesebb illanjon el, (a vízforraló öntésével ellentétben) a teáskanna kiöntésénél szorosan a csészék fölött kell maradnunk.
Az aromacsészékből azonnal át kell önteni a teát az ivócsészékbe, majd a visszamaradt teaillatot beszippanthatjuk a kiürült csésze belsejéből.

8) Először a vendégeket és az idősebbeket kínáljuk, két kézzel fogva az ivócsészét. Köszönetképpen a teavendég meg szokta kocogtatni az asztalt mutató és középső ujjával.

9) Soha ne hagyjuk az elkészült tealét a kannában, azonnal öntsük kancsóba vagy csészékbe, mert a levelek tovább áznak és tönkremegy a forrázat is, valamint eljátsszuk a levelek további forrázásának a lehetőségét.

10) A teát többször is leforrázhatjuk, a tealevél mennyiségétől és minőségétől függően, akár öt-hatszor is, de minden további alkalommal növeljük az áztatási időt, általában plusz egy perccel. Mint a csészékbe öntésnél, itt is arra kell vigyáznunk, hogy lehetőleg egyforma jóízű teát szolgáljunk fel minden egyes csészében, minden egyes újabb forrázásnál.


http://www.mmjp.or.jp/cante/Ocha_123.html
http://www.mmjp.or.jp/cante/Ocha_136.html
http://www.mmjp.or.jp/cante/Ocha_china_03.html