Terebess Ázsia Lexikon
A B C D E F G H I J K L M N O P Q R S T U Ü V W X Y Z

« vissza a Terebess Online nyitólapjára

Kungfu teázás (Gongfu-cha)

A kungfu teázás Csaocsouból (Fucsien tartomány) ered, elnevezése a kungfu harcművészet lépéseihez és gyakorlataihoz hasonlítható szertartására utal. Éppoly figyelem és fegyelem kell hozzá, éppoly fontos a végrehajtás folyamatossága, a hallgatás, mint a kínai harcművészetben.

 

Kungfu teás eszközök szótára

aromacsésze = magas kerámia teapohár, először ebbe öntjük a teát, majd a kiürített pohárban visszamaradt teaillatot beszippantjuk

cöpej (cebei) = kiegyenlítő, kóstoló kancsó

csacsen (chachen) = teaplatform (vízgyűjtő edény, fedele: lyukacsos tálca)

csacsuan (chachuan) = „teabárka", tál a mellé- vagy túlöntött víz és tea gyűjtésére

csahaj (chahai) = „teatenger", kerámiaedények gyűjtőneve

csaho (chahe) = tealevél adagoló, szemlélő és válogató kerámiaedény, kanál formájú

faszerszámok = csipesz, szúrkáló (a teáskanna kiötőcsövébe szorult levelek kipiszkálására), tealapát, tölcsér (ezen át lehet a tealeveleket a szétszóródás veszélye nélkül a kannába hinteni)

forrás- vagy kútvíz

ivócsésze = pálinkáskupica méretű, alacsony csészécske, apró kortyokat iszunk belőle

kajpej (gaibei) = fedeles kerámiaedények gyűjtőneve

kajvan (gaiwan) = háromrészes teáscsésze, kungfu teázásnál nem iszunk belőle, teáskannaként használjuk, fedele egyaránt szolgál a hő megőrzésére, a tea kavarására és szűrésére

sujfang (shuifang) = vizesfazék az elhasznált tealevél és a fölös víz vagy tea számára

teáskanna = öklömnyi jihszingi (yixing) vörös kőcserép kanna, készítésénél cesa (zisha) agyagból kézzel formálják, nem használnak sem fazekaskorongot, sem öntőformát

törlőkendő

tűzhely, faszén~

vízforraló kanna

 

A kungfu teafőzés szertartása



1) Forraljunk vizet, és a vízforralóból öntsük tele forró vízzel a teáskannát, tegyük rá a fedelét, és kívül is öblítsük tisztára. Miután átmelegedett, a kancsóba, a kancsóból a magas csészékbe, a magas csészékből az ivócsészékbe, onnan pedig a szűrős tálcára öntsük ki a vizet, az alatta lévő gyűjtőtál felfogja. Így a teáskészlet összes darabja megtisztul és felmelegszik.

2) Egy fehér papírlapon vagy az adagoló tálkában facsipesszel válogassuk szét az ép és az összetöredezett tealeveleket, kb. 80/20 arányban. Ha a tört levél nem éri el a 15%-ot sem, morzsoljunk még hozzá.
Hagyjuk, hogy a vendégek megnézhessék, megszagolhassák az így előkészített száraz tealeveleket.

3) A teáskannát félig-háromnegyedig töltsük meg (fatölcséren keresztül) tealevéllel. Tegyük rá a fedőt, majd néhány másodperc elteltével vegyük le újra, hogy beszívhassuk a levelek aromáját.

4) Az épp forrásba jött vizet magasról csurgassuk rá a tealevelekre, amíg ellepi, és rögtön öntsük is ki. A kínaiak ezt az első, kesernyés főzetű teát „mosóteának" hívják és szerintük: „Szegény ember az, akinek a tea első főzetét is meg kell innia."
Másképp is megszabadulhatunk az első főzettől: miután teletöltöttük a teáskannát forró vízzel, ne hagyjuk abba, öntsük tovább (így eltávolítjuk a felszínre úszó esetleges idegen anyagokat és a habot, buborékokat is), a tea pedig kellően felhigul és iható lesz.
A tea forrázását „a főnix három meghajlásának" nevezzük, mert a vízforralót magasra tartva csurgatjuk le a vizet, miközben háromszor alacsonyabbra eresztjük, mintha csak a főnix tisztelettel meghajolna a vendégek előtt.

Figyelem! A zöld teának az első főzetét is megisszák!

5) Tegyük vissza a teáskanna fedelét, és öntsünk rá forró vizet, hogy kívülről végigfolyjon a kannán – így az egyre forróbb kannában a levelek hamar megduzzadnak.

6) Hagyjuk ázni fél vagy egy percig ( a zöld teát tovább).

7) Ha kiegyenlítő kancsót használunk, először abba öntsük, majd tovább az aromacsészékbe, ezeket végül tovább ürítjük az apró ivócsészékbe.
Ha nincs kiegyenlítő kancsó, akkor a lyuggatott tálcán félkörbe állított aromacsészékbe vagy ha az sincs, mindjárt az ivócsészékbe öntsük a teát, még pedig nem egyenként megtöltve azokat, hanem a kannát folyamatosan oda-vissza mozgatva fölöttük – egyszerre. Nem törődve azzal, ha mellé is csorog. Így jut a tea hígabb elejéből és töményebb aljából egyaránt minden csészébe.
Hogy ne habosodjon és aromájából minél kevesebb illanjon el, (a vízforraló öntésével ellentétben) a teáskanna kiöntésénél szorosan a csészék fölött kell maradnunk.
Az aromacsészékből azonnal át kell önteni a teát az ivócsészékbe, majd a visszamaradt teaillatot beszippanthatjuk a kiürült csésze belsejéből.

8) Először a vendégeket és az idősebbeket kínáljuk, két kézzel fogva az ivócsészét. Köszönetképpen a teavendég meg szokta kocogtatni az asztalt mutató és középső ujjával.

9) Soha ne hagyjuk az elkészült tealét a kannában, azonnal öntsük kancsóba vagy csészékbe, mert a levelek tovább áznak és tönkremegy a forrázat is, valamint eljátsszuk a levelek további forrázásának a lehetőségét.

10) A teát többször is leforrázhatjuk, a tealevél mennyiségétől és minőségétől függően, akár öt-hatszor is, de minden további alkalommal növeljük az áztatási időt, általában plusz egy perccel. Mint a csészékbe öntésnél, itt is arra kell vigyáznunk, hogy lehetőleg egyforma jóízű teát szolgáljunk fel minden egyes csészében, minden egyes újabb forrázásnál.


http://www.mmjp.or.jp/cante/Ocha_123.html
http://www.mmjp.or.jp/cante/Ocha_136.html
http://www.mmjp.or.jp/cante/Ocha_china_03.html