Terebess
Ázsia Lexikon
A
B
C
D E F
G H I
J K L
M N O
P Q R
S T U
Ü V
W X Y
Z
« vissza a Terebess Online nyitólapjára
Kungfu teázás (Gongfu-cha)
A kungfu teázás Csaocsouból (Fucsien tartomány) ered, elnevezése a kungfu harcművészet lépéseihez és gyakorlataihoz hasonlítható szertartására utal. Éppoly figyelem és fegyelem kell hozzá, éppoly fontos a végrehajtás folyamatossága, a hallgatás, mint a kínai harcművészetben.
Kungfu
teás eszközök szótára
aromacsésze = magas kerámia teapohár, először ebbe öntjük a teát, majd a kiürített pohárban visszamaradt teaillatot beszippantjuk
cöpej (cebei) = kiegyenlítő, kóstoló kancsó
csacsen (chachen) = teaplatform (vízgyűjtő edény, fedele: lyukacsos tálca)
csacsuan (chachuan) = „teabárka", tál a mellé- vagy túlöntött víz és tea gyűjtésére
csahaj (chahai) = „teatenger", kerámiaedények gyűjtőneve
csaho (chahe) = tealevél adagoló, szemlélő és válogató kerámiaedény, kanál formájú
faszerszámok = csipesz, szúrkáló (a teáskanna kiötőcsövébe szorult levelek kipiszkálására), tealapát, tölcsér (ezen át lehet a tealeveleket a szétszóródás veszélye nélkül a kannába hinteni)
forrás-
vagy kútvíz
ivócsésze = pálinkáskupica méretű, alacsony csészécske, apró kortyokat iszunk belőle
kajpej (gaibei) = fedeles kerámiaedények gyűjtőneve
kajvan (gaiwan) = háromrészes teáscsésze, kungfu teázásnál nem iszunk belőle, teáskannaként használjuk, fedele egyaránt szolgál a hő megőrzésére, a tea kavarására és szűrésére
sujfang (shuifang) = vizesfazék az elhasznált tealevél és a fölös víz vagy tea számára
teáskanna = öklömnyi jihszingi (yixing) vörös kőcserép kanna, készítésénél cesa (zisha) agyagból kézzel formálják, nem használnak sem fazekaskorongot, sem öntőformát
törlőkendő
tűzhely, faszén~
vízforraló kanna
A kungfu teafőzés szertartása
1) Forraljunk vizet, és a vízforralóból öntsük tele forró vízzel a teáskannát, tegyük rá a fedelét, és kívül is öblítsük tisztára. Miután átmelegedett, a kancsóba, a kancsóból a magas csészékbe, a magas csészékből az ivócsészékbe, onnan pedig a szűrős tálcára öntsük ki a vizet, az alatta lévő gyűjtőtál felfogja. Így a teáskészlet összes darabja megtisztul és felmelegszik.
2)
Egy fehér papírlapon vagy az adagoló tálkában facsipesszel válogassuk szét az
ép és az összetöredezett tealeveleket, kb. 80/20 arányban. Ha a tört levél nem
éri el a 15%-ot sem, morzsoljunk még hozzá.
Hagyjuk, hogy a vendégek megnézhessék,
megszagolhassák az így előkészített száraz tealeveleket.
3) A teáskannát félig-háromnegyedig töltsük meg (fatölcséren keresztül) tealevéllel. Tegyük rá a fedőt, majd néhány másodperc elteltével vegyük le újra, hogy beszívhassuk a levelek aromáját.
4)
Az épp forrásba jött vizet magasról csurgassuk rá a tealevelekre, amíg ellepi,
és rögtön öntsük is ki. A kínaiak ezt az első, kesernyés főzetű teát „mosóteának"
hívják és szerintük: „Szegény ember az, akinek a tea első főzetét is meg kell
innia."
Másképp is megszabadulhatunk az első főzettől: miután
teletöltöttük a teáskannát forró vízzel, ne hagyjuk abba, öntsük tovább (így eltávolítjuk
a felszínre úszó esetleges idegen anyagokat és a habot, buborékokat is), a tea
pedig kellően felhigul és iható lesz.
A tea forrázását „a főnix három meghajlásának"
nevezzük, mert a vízforralót magasra tartva csurgatjuk le a vizet, miközben háromszor
alacsonyabbra eresztjük, mintha csak a főnix tisztelettel meghajolna a vendégek
előtt.
Figyelem! A zöld teának az első főzetét is megisszák!
5) Tegyük vissza a teáskanna fedelét, és öntsünk rá forró vizet, hogy kívülről végigfolyjon a kannán – így az egyre forróbb kannában a levelek hamar megduzzadnak.
6) Hagyjuk ázni fél vagy egy percig ( a zöld teát tovább).
7)
Ha kiegyenlítő kancsót használunk, először abba öntsük, majd tovább az aromacsészékbe,
ezeket végül tovább ürítjük az apró ivócsészékbe.
Ha nincs kiegyenlítő kancsó,
akkor a lyuggatott tálcán félkörbe állított aromacsészékbe vagy ha az sincs, mindjárt
az ivócsészékbe öntsük a teát, még pedig nem egyenként megtöltve azokat, hanem
a kannát folyamatosan oda-vissza mozgatva fölöttük – egyszerre. Nem törődve azzal,
ha mellé is csorog. Így jut a tea hígabb elejéből és töményebb aljából egyaránt
minden csészébe.
Hogy ne habosodjon és aromájából minél kevesebb illanjon
el, (a vízforraló öntésével ellentétben) a teáskanna kiöntésénél szorosan a csészék
fölött kell maradnunk.
Az aromacsészékből azonnal át kell önteni a teát az
ivócsészékbe, majd a visszamaradt teaillatot beszippanthatjuk a kiürült csésze
belsejéből.
8) Először a vendégeket és az idősebbeket kínáljuk, két kézzel fogva az ivócsészét. Köszönetképpen a teavendég meg szokta kocogtatni az asztalt mutató és középső ujjával.
9) Soha ne hagyjuk az elkészült tealét a kannában, azonnal öntsük kancsóba vagy csészékbe, mert a levelek tovább áznak és tönkremegy a forrázat is, valamint eljátsszuk a levelek további forrázásának a lehetőségét.
10) A teát többször is leforrázhatjuk, a tealevél mennyiségétől és minőségétől függően, akár öt-hatszor is, de minden további alkalommal növeljük az áztatási időt, általában plusz egy perccel. Mint a csészékbe öntésnél, itt is arra kell vigyáznunk, hogy lehetőleg egyforma jóízű teát szolgáljunk fel minden egyes csészében, minden egyes újabb forrázásnál.
http://www.mmjp.or.jp/cante/Ocha_123.html
http://www.mmjp.or.jp/cante/Ocha_136.html
http://www.mmjp.or.jp/cante/Ocha_china_03.html
