Afrika Arab világ Ausztrália Ázsiai gasztronómia Bengália Bhután Buddhizmus Burma Egyiptológia Gyógynövények Hadművészet Hálózatok Hinduizmus, jóga India Indonézia, Szingapúr Iszlám Japán Játék Kambodzsa Kelet kultúrája Magyarországon Kína Korea Költészet Közmondások Kunok Laosz Magyar orientalisztika Mélyadaptáció Memetika Mesék Mezopotámia Mongólia Nepál Orientalizmus a nyugati irodalomban és filozófiában Perzsia Pszichedelikus irodalom Roma kultúra Samanizmus Szex Szibéria Taoizmus Thaiföld Tibet Törökország, török népek Történelem Ujgurok Utazók Üzbegisztán Vallások Vietnam Zen/Csan

Terebess Ázsia Lexikon
A B C D E F G H I J K L M N O P Q R S T U Ü V W X Y Z

« vissza a Terebess Online nyitólapjára

kungfu (gongfu)

(kínai: „ügyesség”, „készség”), pinyin átírással GONGFU, kínai harcművészet; egyfelől az összpontosításon és önfegyelmen alapuló, szellemi igénybevételt is jelentő testgyakorlás, másfelől fegyvertelen egyéni küzdősport. Sok hasonlóságot mutat a japán karatéval és a koreai tekvandóval.

Harcművészetként a Chou-dinasztia korában (a hagyomány szerint Kr. e. 1122-256/255) vagy még régebben keletkezett. Az bizonyos, hogy a taoisták már a Kr. e. V. században gyakorolták. Előírt testhelyzetei és koreografált mozdulatai az emberi csontozat és izomzat anatómiájának és működésének alapos megfigyelésén alapulnak, s nagyfokú önkontrollt követelnek meg. A kungfu mozdulatai, melyek többnyire az egymással küzdő állatok utánzásán alapulnak, a láb öt alaphelyzetéből indulnak ki: ezek a közönséges állóhelyzeten kívül az ún. sárkány-, birka-, lovagló- és kígyótartás. A kungfunak több száz változata ismert, köztük olyanok is, melyekben fegyvert is (különféle kardokat, ill. lándzsákat) használnak. Mozdulatai emlékeztetnek a tajcsiéra is (t'ai chi chuan), amely azonban nem küzdősport, hanem a szellemi koncentrációt elősegítő, balettszerű testgyakorlás.

A magyarországi Kung Fu Szövetség 1988-ban alakult, és versenyzői már világbajnoki címeket is szereztek.

kungfu fegyverek