Terebess Ázsia Lexikon
A B C D E F G H I J K L M N O P Q R S T U Ü V W X Y Z

« vissza a Terebess Online nyitólapjára

kundaliní

a mindenkiben jelen levő kozmikus energia, amely a tantrikus (ezoterikus) elgondolásokban a gerincoszlop végénél (az ún. földcsakrában) nyugvó összetekeredett kígyó képét ölti. A laja jóga (az istenséggel való egyesülés jógája) gyakorlója arra törekszik, hogy felébressze a kundalinít, amelyet Sakti istennővel is azonosítanak. Pontosan előírt testhelyzetek, szimbolikus kéztartások és légzőgyakorlatok sorozatának elvégzésével a gyakorló a kundalinít a gerinc mentén a fejtetőig juttatja. Közben a kundaliní áthalad a test többi hat erőközpontján (csakráján). Amikor a fejtetőn lévő hetedik csakrába ér, a gyakorló mindent átható, leírhatatlan, misztikus gyönyört érez, ez a világlélekbe, az én örökkévaló lényegébe való reintegráció pillanata. E célt szolgálják a jóga más irányzataiban is elterjedt megtisztító szertartások, testi, meditációs és légzőgyakorlatok.

 

kundalini-jóga

Misztikus értelemben a csakrák a test középvonalában vannak, s a hat csakra, amellyel az ember rendelkezik, a test különböző szintjein a gerincoszlop mentén helyezkedik el. A kundalini nevű jógafolyamatban az ember megfelelő sorrendben meditálva a testben lévő különböző csakrákon, életenergiáját a gerinc aljától a fejtetőig emeli. A kívánt hatás eléréséhez egy megfelelő tanítómester irányítása szükséges. Azt mondják, hogy a csakra lótusz formájú, és szirmai a különböző misztikus képességeket képviselik. Mindegyik csakra más és más istenséget képvisel, amelyek a testben zajló életfolyamatokat irányítják. Azt mondják, hogy Déví istennő (kundalini, a kígyóerő) veszi körül a muladhara csakrát. Amikor ezt különböző tantrikus jógafolyamatokkal felébresztik, akkor a szahaszra-padma csakrába emelkedik. A testben hat főbb csakra van. Ezek a muladhara (a gerinc alja), szvadisthana (a nemi szervek környéke), manipuraka (gyomor tájéka), anahata (a mellkas alsó része), visuddha (a nyak alja) és az agja (a fej közepe, közvetlenül a két szem fölött). Az agja csakrára gyakran a harmadik szemként utalnak. A fej tetején van a szahaszra csakra, amit hetedik csakrának is neveznek. A test elhagyásakor egy jógi nem közönséges módon hal meg. Gyakorlatának fejlett szintjén ő maga határozhatja meg, hogy mikor akarja elhagyni anyagi testét. Ekkor a jógi a sarkával elzárja a végbélnyílását, s fokozatosan felemeli életlevegőjét a hat különböző csakrán keresztül. Eléri a szvadisthána csakrát, amely az életlevegő "erőműje", aztán továbbhalad felfelé, elérve az agja csakrát. Mindezek után életlevegőjét felnyomja a szemöldökök között, s az agyi nyílás felé irányítja azt. Eközben bezárja mindazokat a lehetséges utakat (a két szemet, a két orrlyukat, a két fület és a szájat), amelyeken egyébként eltávozhatna. Feladva anyagi kapcsolatait, végül ezen az agyi nyíláson keresztül hagyja el a testét, s eljut a Legfelsőbb Úrhoz, akin lelki gyakorlata közben állandóan meditált.
A mai korban az efféle folyamatokat lehetetlen gyakorolni, illetve a gyakorlat eredményét megkapni. Manapság az emberek képesítetlenek az ilyen folyamatra, hiszen képtelenek bármilyen lemondásra, az elme rögzítésére. Szokásaik, melyek a húsevésben, a kábító-mámorítószerek fogyasztásában, a szerencsejátékban és a korlátlan szexuális életben tetőznek, alkalmatlanná teszik őket az élet magasabb rendű értékeinek megértésére, az önvaló tanulmányozására. Ezekkel az életelemekkel lehetetlen az izgága elmét és az érzékeket megzabolázni, s lelki útra vezetni.