Afrika Arab világ Ausztrália Ázsiai gasztronómia Bengália Bhután Buddhizmus Burma Egyiptológia Gyógynövények Hadművészet Hálózatok Hinduizmus, jóga India Indonézia, Szingapúr Iszlám Japán Játék Kambodzsa Kelet kultúrája Magyarországon Kína Korea Költészet Közmondások Kunok Laosz Magyar orientalisztika Mélyadaptáció Memetika Mesék Mezopotámia Mongólia Nepál Orientalizmus a nyugati irodalomban és filozófiában Perzsia Pszichedelikus irodalom Roma kultúra Samanizmus Szex Szibéria Taoizmus Thaiföld Tibet Törökország, török népek Történelem Ujgurok Utazók Üzbegisztán Vallások Vietnam Zen/Csan

Terebess Ázsia Lexikon
A B C D E F G H I J K L M N O P Q R S T U Ü V W X Y Z

« vissza a Terebess Online nyitólapjára

Kumbha-mela

A Kumbha-mela ünnepet 12 évente rendezik meg India négy fontos szent helyén. Ez a négy zarándokhely Prajág (Allahabad), Haridvar, Naszik és Uddzsain. A prajági (allahabadi) Kumbha-mela a világon a legnagyobb vallási ünnep, amelyen több mint 15 millió ember vesz részt. A legutóbbi alkalommal, 1998-ban az indiai sajtó közel 20 millió résztvevőről számolt be. A szent emberek különböző vallási irányzatokba tartozó csoportjai jelennek meg itt leginkább, de a hétköznapi, vallásos hitüket megélők is eljönnek, hogy tiszteletüket fejezzék ki imádott istenségük előtt. A Nága Babák, Siva imádói nagyon híresek. Meztelenül járva, testüket hamuval kenik be, s hajuk csimbókokban lóg. A Kumbha-mela fő fürdőző napjain mindig ők merítkeznek meg először a Gangesz hullámaiban.
A Kumbha-mela idejét a Jupiter és a Nap asztrológiai helyzete alapján határozzák meg. Prajágban (Allahabadban) a Kumbha-melát január-februárban tartják, amikor a Jupiter a Bika jegyében van, a Nap pedig átlép a Baktérítőn. Haridvarban április-májusban tartják meg ezt az ünnepet, amikor a Jupiter a Vízöntőben, a Nap pedig a Nyilasban van. Naszikban július-szeptemberben hónap a Mela ideje. Ekkor a Jupiter és a Nap is az Oroszlánban van. Uddzsainban az összejövetelre május-júniusban kerül sor, amikor a Jupiter a Skorpióban, a Nap pedig a Nyilas jegyében áll.
A Kumbha-mela mindössze egy hónapig tart, míg a Nap áthalad az állatöv bizonyos jegyén. A hónap során vannak bizonyos fontos, kiemelt fürdőző napok, mint például a Szankranti (amikor a Nap belép a következő jegybe), az Ékádasí és az Amavaszja. A legfontosabb fürdőző nap akkor van, amikor a nektár valóban aláhullik az égből. Az ekkor végzett fürdőzés különösen kedvezőnek számít.
A Kumbha-mela valójában egy "jógi-kongresszus", ahová jógik, szádhuk, vagyis szent emberek és más zarándokok jönnek el egész Indiából. Sok remete, szent jön el más különböző zarándokhelyekről, a legeldugottabb erdőkből és a Himalájában rejtőző hegyi barlangokból is.


A Kumbha-mela története

A félistenek (dévák) és a démonok (aszurák) egyszer fegyverszünetet kötöttek - kis időre megszakítva a köztük dúló állandó csatározást -, hogy a tejóceánból kiköpüljék a halhatatlanság nektárját (amrita). Mindezt Visnu tanácsolta a félisteneknek, akik felett a démonok egyre nagyobb hatalmat kezdtek gyakorolni. A félisteneket már az a veszély fenyegette, hogy elveszítik az univerzumot irányító pozícióikat. Kompromisszumot kötve a démonokkal, Vászukit, a legnagyobb kígyót kötélnek, a Mandara-hegyet pedig köpülőrúdnak használva közösen elkezdték a tejóceán köpülését.
A köpülés közben tizenhárom dolog jött létre az óceánból. Először hatalmas mennyiségű méreg (haláhala) keletkezett, amely a Földön élő összes embert el tudta volna pusztítani. Sivát hívták segítségül, aki megitta s a torkában tartotta a méregóceánt. A méregtől Siva torka kékké vált, s ettől kezdve Nilakantának (kéktorkú) is nevezik.
A köpülés eredményeként jött létre még a sanka (kagylókürt), egy szurabhi tehén, egy Uccsaisravá nevű ló, az Ajrávata nevű elefánt, aki később Indra hordozó állata lett, egy Kaustubha nevű drágakő, a paridzsáta virág, egy apszará (ledér hölgy a mennyei bolygókon), Csandra (a Hold), és Laksmí, a szerencse istennője, valamint Varuní, az ivás istennője. Végül megjelent Dhanvantari, az istenek orvosa, az Úr Visnu részleges inkarnációja, kezében a halhatatlanság nektárját tartalmazó korsóval.
A félistenek a nektárt Brihaszpatira, Szúrjára, Csandrára és Szánira bízták. Ezek a félistenek elfutottak a démonok elől az amritával, mert a démonok erősebbek voltak, mint ők, és féltek, hogy elrabolják tőlük az értékes nedűt. Amikor a démonok rájöttek erre az összeesküvésre, rendkívül dühösek lettek, s üldözni kezdték a négy félistent. Ez az üldözés a félistenek időszámítása szerint tizenkét napig tartott, amely 12 napévvel egyenlő. Ezalatt a dévák és az aszurák bejárták az egész univerzumot, s közben nektárcseppek hullottak a Földre Haridvarnál, Prajágnál, Udzsainnál és Nasziknál. Egy másik változat szerint a démonok ellopták a nektárt tartalmazó korsót Dhanvantaritól, aztán harcolni kezdtek egymással, s a négy csepp nektár ekkor hullott alá az említett négy helyre.
Végül a démonok megszerezték a nektárt, s harcolni kezdtek egymás között, hogy ki igyon belőle először. Hirtelen megjelent Mohiní (az Úr Visnu részleges inkarnációja), az univerzum leggyönyörűbb hölgye. A démonok mind megzavarodtak szépségétől, s nagyon vonzódni kezdtek hozzá. Úgy döntöttek, hogy Rá bízzák, ki kapja meg a nektárt. Mohiní tudta, hogy a démonok teljesen alkalmatlanok a nektár elfogyasztására, ezért becsapta őket, s az összes nektárt a félisteneknek osztotta ki.

 

Nirmal Verma: KUMBH MELA - Szent ünnep a Gangesz partján