Terebess Ázsia Lexikon
A B C D E F G H I J K L M N O P Q R S T U Ü V W X Y Z

« vissza a Terebess Online nyitólapjára

kuli

(a hindi kuli szóból [egy őslakos törzs neve], vagy a tamil kuli [„bér”] szóból; magyarul, németül, kínaiul: kuli; angolul, franciául: coolie), a Távol-Keleten dolgozó vagy onnan származó, képzettség nélküli napszámosok, teherhordók, ill. emberi erővel személyt szállítók általában pejoratív európai elnevezése.

Az ún. kulikereskedelem az 1840-es évek végén kezdődött, válaszul arra a munkaerőhiányra, mely a rabszolgaság eltörlésére indult világméretű mozgalom hatására lépett fel. Ezeknek a szerződéses munkásoknak a többségét Kínából, főként két déli kikötőből, Amoyból (ma Hsziamen) és Makaóból (Macau) szállították olyan fejlődő gyarmatokra, mint Hawaii, Ceylon (ma Srí Lanka), Malájföld (ma Malajzia) és a karib-tengeri szigetvilág.

A legtöbb kuli önkéntes alapon kötött szerződést, de időnként emberrablás, csalás és más fondorlat is előfordult. A forgalmat nyugati kereskedők bonyolították le. Azokon az „átrakóállomásokon”, ahol a munkásokat a behajózásig tartották, majd a hajókon zsúfolt, embertelen körülmények uralkodtak, gyakoriak voltak a betegségek, sokan meg is haltak. A kulikat éhbérért dolgoztatták. Sem a nyugati kormányok, sem a kínai kormány nem lépett fel következetesen a visszaélések ellen; a kínai kormányzat rendeletben tiltotta meg a kivándorlást, de a tisztviselők semmit sem tettek, hogy ennek érvényt szerezzenek.

A XIX. század végére a szabad kivándorlás kezdte kiszorítani a kulikereskedelmet. Azokat a kínai, japán és hindusztáni munkásokat, akik a század derekán kitört aranylázak idején érkeztek Ausztráliába és Kaliforniába, általában kulinak tekintették, pedig ők jogilag szabad bevándorlók voltak, nem szerződéses munkások.