Terebess
Ázsia Lexikon
A
B
C
D E F
G H I
J K L
M N O
P Q R
S T U
Ü V
W X Y
Z
« vissza a Terebess Online nyitólapjára
kuli
(a hindi kuli szóból [egy őslakos törzs neve], vagy a tamil kuli [„bér”] szóból; magyarul, németül, kínaiul: kuli; angolul, franciául: coolie), a Távol-Keleten dolgozó vagy onnan származó, képzettség nélküli napszámosok, teherhordók, ill. emberi erővel személyt szállítók általában pejoratív európai elnevezése.
Az ún. kulikereskedelem az 1840-es évek végén kezdődött, válaszul arra a munkaerőhiányra, mely a rabszolgaság eltörlésére indult világméretű mozgalom hatására lépett fel. Ezeknek a szerződéses munkásoknak a többségét Kínából, főként két déli kikötőből, Amoyból (ma Hsziamen) és Makaóból (Macau) szállították olyan fejlődő gyarmatokra, mint Hawaii, Ceylon (ma Srí Lanka), Malájföld (ma Malajzia) és a karib-tengeri szigetvilág.
A legtöbb kuli önkéntes alapon kötött szerződést, de időnként emberrablás, csalás és más fondorlat is előfordult. A forgalmat nyugati kereskedők bonyolították le. Azokon az „átrakóállomásokon”, ahol a munkásokat a behajózásig tartották, majd a hajókon zsúfolt, embertelen körülmények uralkodtak, gyakoriak voltak a betegségek, sokan meg is haltak. A kulikat éhbérért dolgoztatták. Sem a nyugati kormányok, sem a kínai kormány nem lépett fel következetesen a visszaélések ellen; a kínai kormányzat rendeletben tiltotta meg a kivándorlást, de a tisztviselők semmit sem tettek, hogy ennek érvényt szerezzenek.
A XIX. század végére a szabad kivándorlás kezdte kiszorítani a kulikereskedelmet. Azokat a kínai, japán és hindusztáni munkásokat, akik a század derekán kitört aranylázak idején érkeztek Ausztráliába és Kaliforniába, általában kulinak tekintették, pedig ők jogilag szabad bevándorlók voltak, nem szerződéses munkások.
