Afrika Arab világ Ausztrália Ázsiai gasztronómia Bengália Bhután Buddhizmus Burma Egyiptológia Gyógynövények Hadművészet Haiku Hinduizmus, jóga India Indonézia Iszlám Japán Játék Kambodzsa Kelet kultúrája Magyarországon Kína Korea Költészet Közmondások Kunok Laosz Magyar orientalisztika Memetika Mesék Mezopotámia Mongólia Nepál Orientalizmus a nyugati irodalomban és filozófiában Perzsia Pszichedelikus irodalom Roma kultúra Samanizmus Szex Szibéria Taoizmus Thaiföld Tibet Törökország, török népek Történelem Ujgurok Utazók Üzbegisztán Vallások Vietnam Zen/Csan

Terebess Ázsia Lexikon
A B C D E F G H I J K L M N O P Q R S T U Ü V W X Y Z

« vissza a Terebess Online nyitólapjára

kuli

(a hindi kuli szóból [egy őslakos törzs neve], vagy a tamil kuli [„bér”] szóból; magyarul, németül, kínaiul: kuli; angolul, franciául: coolie), a Távol-Keleten dolgozó vagy onnan származó, képzettség nélküli napszámosok, teherhordók, ill. emberi erővel személyt szállítók általában pejoratív európai elnevezése.

Az ún. kulikereskedelem az 1840-es évek végén kezdődött, válaszul arra a munkaerőhiányra, mely a rabszolgaság eltörlésére indult világméretű mozgalom hatására lépett fel. Ezeknek a szerződéses munkásoknak a többségét Kínából, főként két déli kikötőből, Amoyból (ma Hsziamen) és Makaóból (Macau) szállították olyan fejlődő gyarmatokra, mint Hawaii, Ceylon (ma Srí Lanka), Malájföld (ma Malajzia) és a karib-tengeri szigetvilág.

A legtöbb kuli önkéntes alapon kötött szerződést, de időnként emberrablás, csalás és más fondorlat is előfordult. A forgalmat nyugati kereskedők bonyolították le. Azokon az „átrakóállomásokon”, ahol a munkásokat a behajózásig tartották, majd a hajókon zsúfolt, embertelen körülmények uralkodtak, gyakoriak voltak a betegségek, sokan meg is haltak. A kulikat éhbérért dolgoztatták. Sem a nyugati kormányok, sem a kínai kormány nem lépett fel következetesen a visszaélések ellen; a kínai kormányzat rendeletben tiltotta meg a kivándorlást, de a tisztviselők semmit sem tettek, hogy ennek érvényt szerezzenek.

A XIX. század végére a szabad kivándorlás kezdte kiszorítani a kulikereskedelmet. Azokat a kínai, japán és hindusztáni munkásokat, akik a század derekán kitört aranylázak idején érkeztek Ausztráliába és Kaliforniába, általában kulinak tekintették, pedig ők jogilag szabad bevándorlók voltak, nem szerződéses munkások.