Terebess Ázsia Lexikon
A B C D E F G H I J K L M N O P Q R S T U Ü V W X Y Z

« vissza a Terebess Online nyitólapjára

Krisna

Krisnát a hinduk többsége a legfelsőbb Istennek, az Istenség Legfelsőbb Személyiségének fogadja el, aki Vaszudév és Dévakí fiaként jelent meg itt a földön. Testének színe olyan, mint a friss esőfelhőé. Az őt ábrázoló képeken három helyen meghajló formában láthatjuk, amint éppen fuvolázik, elbűvölve ezzel lakhelyének, Vrindávanának minden lakóját. A templomokban imádott múrtija mellett gyakran látható örök társa, Rádhárání, aki az Isten iránti végtelen szeretet példája. Krisnát a különböző festményeken gyakran a tehénpásztorlányokkal (gópíkkal) táncolva, vagy a tehénpásztorfiúkkal játszadozva, illetve a kuruksetrai csatamezőn kedves barátja, Ardzsuna harci szekerét hajtva ábrázolják. Gyakran látható tehenekkel körülvéve, hiszen tehénpásztorfiúként született. Múrti-formájában pedig előszeretettel jelenítik meg kisdedként, amint egyik kezében édességet tartva mászik, megörvendeztetve szülei és hívei szívét.
Krisna Mathura városában, Uttar Pradesh államban (India) jelent meg, körülbelül ötezer évvel ezelőtt. Kedvteléseinek nagy részét Vrindávanában végezte. E két hely még ma is létezik, s évente zarándokok milliói látogatják meg a lelki tisztulás érdekében. Mathura és Vrindávana kb. 120 km-re található Delhitől délre, az Agrát és Delhit összekötő út mellett.
Földi jelenléte alatt megölte a gonosz Kamszát, Mathura királyát, valamint sok más démont is, hogy megvédje híveit s a veszélybe került tiszta, vallásos elveket. Elbeszélte a Bhagavad-gítát, melyet az hinduizmus Bibliájának tekintenek.
Krisna, Brahmá - az univerzumot és az élőlényeket megteremtő félisten - minden napjában csupán egyetlen alkalommal jelenik meg, vagyis a mi időszámításunk szerint 4 milliárd 320 millió évente egyszer. A Srímad-Bhágavatam szerint Krisna minden avatára (inkarnáció) végső forrása. Ezért nemcsak a belőle közvetlenül kiáradó Visnu-avatárok (három Visnu-forma), hanem Visnu minden inkarnációja is jelen van benne. Amikor Krisna eredeti formájában megjelenik a világban - amely örök léttel, teljes tudással és boldogsággal rendelkező lelki test -, akkor a többi inkarnáció minden jellegzetessége jelen van benne. Krisnát így az eredeti személyként megszületetlennek és örökkévalónak tartják, s aki a végső eredete az anyagi és a lelki világnak. Erről a Bhagavad-gítá és más védikus írások is említést tesznek. Bár hatalma és fensége felfoghatalan, kedves tulajdonságai inkább tiszta szeretetet és ragaszkodást ébresztenek iránta híveiben, mint tiszteletet, amely esetleg gátja lehet a vele való bensőséges kapcsolat kialakításának. Krisna arcát csodálatos ékszerek díszítik, füle nagyon szép, orcái pedig ragyogóak. Mosolya mindenki számára vonzó. Krisna arcának és testének látványa teljes elégedettséggel tölti el az élőlényeket.
Felnőve, a Yadu-dinasztia királyaként Krisna 16.108 nőt vett el feleségül. Dvárakában fő hitvese Rukminí volt, aki Laksmínak, a szerencse istennőjének az inkarnációja. Bhismaka, Vidarbha királyának lányaként született meg. A Krisna-templomokban néha Rukminí múrtija is látható. Rukminínek tíz fia született, akik közül a legidősebb Pradjumna. Egyetlen lányát Csarumatinak hívták.

Krisna kedvtelései

Krisna Dévakínak, Vaszudéva feleségének gyermekeként született meg mathurai fogságuk ideje alatt. Bár a szentírások szerint ő örök, céljának beteljesítése érdekében elfogadta ezt a szerepet. Vaszudévát és Dévakit azért vetették börtönbe, mert egy jóslat szerint kettejük nyolcadik gyermekének, Krisnának kellett majdan megölnie a gonosz Kamsza királyt. Krisna születésekor a börtön kapui misztikus módon megnyíltak, az őrök pedig mély álomba merültek. Vaszudév kisétált a börtönből, s elvitte Krisnát a Jamuná folyó túlpartjára, Gokula városába. Ott mostohaszüleire, Nandára, a pásztorkirályra és feleségére, Jasodára bízta őt, akik odaadó szeretettel viselték gondját a gyermek Krisnának. Amikor Vaszudéva megérkezett Gokulába, Jasódát mély álomban találta, mivel éppen előtte hozott a világra egy leánygyermeket. Ekkor Vaszudéva kicserélte Krisnát a kislánnyal, s a leánygyermeket magához véve visszatért a börtönbe. Amikor Kamsza megtudta, hogy megszületett Dévakí nyolcadik gyermeke, nyomban elrohant a börtönbe. Megragadta a kisbabát, hogy megölje, de a gyermek, kicsúszva kezéből, a levegőbe emelkedett. A kislány - aki valójában az anyagi energia istennője, Durgá volt - ekkor felnőtt nővé változva így szólt: "Kamsza, te ostoba! Nem ölhetsz meg engem! A gyermek, aki végezni fog veled, már megszületett valahol, s biztonságban van."
Krisna gyermekkorát Vrindávanában töltötte Nandával és Jasódával. A Vrindávanában eltelt évek alatt Kamsza számos démont küldött oda, hogy megöljék Krisnát. Először Pútanát, a rút boszorkányt küldte el, aki egy gyönyörű nő alakját felvéve közelítette meg őt. Felajánlotta, hogy anyjaként megszoptatja a kis Krisnát, miközben a mellét, melyet neki ajánlott, méreggel kente be. Krisna azonban a tejjel együtt az életlevegőt is kiszívta a veszélyes démon melléből.
Később megölte Trinávartát, a széldémont is, aki megragadta Krisnát, s elrepült vele. Megsokszorozva a súlyát, Krisna nagyon nehézzé vált, s így a démon a földre esett és meghalt. Aghászura démon egy hatalmas kígyó alakjában lenyelte Krisnát és tehénpásztorfiú barátait. Krisna ekkor Aghászura gyomrában a sokszorosára növekedett, a halálát okozva ezzel. Arisztászura, a bikadémon és Késí, a lódémon szintén megtámadták Krisnát, de az ő sorsuk is hasonlóan alakult.
Megbüntette Káliját is, aki egy sokcsuklyás kígyó volt. Ez a kígyó megmérgezte a Jamuná folyót, számos élőlény halálát okozva ezzel. Krisna a kígyó fejein táncolva végül meghódolásra kényszerítette Káliját, aki megértette, hogy Ő az Istenség Legfelsőbb Személyisége.
Kedvtelései a tehénpásztorfiúkkal, a tehenekkel és a gópíkkal (tehénpásztorlányokkal) az indiai művészetek kedvelt témáit alkotják. Festmények, kézimunkák, faragványok ábrázolják Krisnát, amint a tehénpásztorlányokkal táncol. Ezt a táncot rásza-táncnak hívják. Krisna kiterjesztette magát sok-sok formába, s minden egyes pásztorlányka mellett ott volt a táncban. A leánykák mindegyike úgy gondolta, hogy Krisna csak vele táncol, s ettől nagyon boldogok voltak.
Egy napon Krisna megkérte apját, Nanda Mahárádzsát, hogy hagyja abba Indrának, az eső félistenének imádatát, s ehelyett imádja a Góvardhana-hegyet, amely egy szent hegy Vrindávanában. Nanda Mahárádzsa teljesítette szeretett Krisnájának kérését, amelytől azonban Indra, a félistenek királya nagyon dühös lett. Szakadó esőt zúdítva Vrindávanára megpróbálta elpusztítani a város lakóit. Krisna azonban felemelte a Góvardhana-hegyet, s mint egy esernyőt, Vrindávana lakói fölé tartotta. Ezt a kedvtelést számos festmény és szobor ábrázolja.
Krisna ezt követően elment Mathurába, hogy megölje Kamsza királyt. Huszonnyolc éves koráig Mathurában maradt, ezután pedig Dvárakába költözött. A kuruksetrai csatában kedves híve, Ardzsuna harci szekerét hajtotta. E csata előtt mondta el a híres Bhagavad-gítát, amely a hindu vallás és filozófia alapjának tekinthető.