Afrika Arab világ Ausztrália Ázsiai gasztronómia Bengália Bhután Buddhizmus Burma Egyiptológia Gyógynövények Hadművészet Haiku Hinduizmus, jóga India Indonézia Iszlám Japán Játék Kambodzsa Kelet kultúrája Magyarországon Kína Korea Költészet Közmondások Kunok Laosz Magyar orientalisztika Memetika Mesék Mezopotámia Mongólia Nepál Orientalizmus a nyugati irodalomban és filozófiában Perzsia Pszichedelikus irodalom Roma kultúra Samanizmus Szex Szibéria Taoizmus Thaiföld Tibet Törökország, török népek Történelem Ujgurok Utazók Üzbegisztán Vallások Vietnam Zen/Csan

Terebess Ázsia Lexikon
A B C D E F G H I J K L M N O P Q R S T U Ü V W X Y Z

« vissza a Terebess Online nyitólapjára

köröm
(kínaiul: zhijia)

Régen széles körben elterjedt hiedelem volt, hogy a levágott körmöt nem szabad eldobni, mert a bagoly megeszi azt és gonosz varázslatokhoz használja fel. A latin országokhoz hasonlóan a hosszúra növesztett körmök (főleg a kisujjakon) a gazdaságot, jólétet szimbolizálják, hiszen ilyen kézzel nem lehet fizikai munkát végezni, tehát az ilyen körmöket viselő személy nyilván megengedheti magának, hogy akár munka nélkül is megélje, vagy legalábbis nem kell "alantas" munkát végeznie. A kisujjon feltűnően hosszúra hagyott körömhöz fűződik az a hiedelem, ami a mai napig tartja magát, hogy ha ez véletlenül letörne, az illető rövid időn belül meg fog halni. A Kínában a körömről általában Magu jut az emberek eszébe, aki szintén feltűnően hosszú körmöket viselt. Igen kedvelt élvezetek egyike a hátvakargatása, akár körömmel, akár az erre a célra kitalált hátvakaróval. Ehhez kapcsolódik az a mondás, ami akkor hangzik el, ha valami nagyon kellemes élmény éri az embert, nevezetes, "oly kellemes, mintha maga Magu vakargatna".