Afrika Arab világ Ausztrália Ázsiai gasztronómia Bengália Bhután Buddhizmus Burma Egyiptológia Gyógynövények Hadművészet Haiku Hinduizmus, jóga India Indonézia Iszlám Japán Játék Kambodzsa Kelet kultúrája Magyarországon Kína Korea Költészet Közmondások Kunok Laosz Magyar orientalisztika Memetika Mesék Mezopotámia Mongólia Nepál Orientalizmus a nyugati irodalomban és filozófiában Perzsia Pszichedelikus irodalom Roma kultúra Samanizmus Szex Szibéria Taoizmus Thaiföld Tibet Törökország, török népek Történelem Ujgurok Utazók Üzbegisztán Vallások Vietnam Zen/Csan

Terebess Ázsia Lexikon
A B C D E F G H I J K L M N O P Q R S T U Ü V W X Y Z

« vissza a Terebess Online nyitólapjára

koreai kerámiaművesség

A koreai iparművészeti ágak közül kiemelkedik a kerámiaművesség, amely a prehisztorikus kor fazekas készítményeitől kezdve meghatározó szerepet töltött be a koreai kézművesség történetében. Szép darabjai fellelhetők a Három Állam-kori agyagedények között, a díszítményes tetőcserepek, burkoló csempék között éppúgy, mint a Korja-kori szürkészöld mázas szeladonkészítmények, a Dzsoszan-kori puncsang kerámiák és a fehér- és kék-fehér porcelánkészítmények között.

A Koreai kerámiát a mesterkéletlen forma, a tiszta színek, a spontán díszítmények jellemzik. Fejlődésére az ősi dél-kínai fazekasság hatott a fazekas technikák alkalmazásában, így pl. a redukciós égetési eljárás, a repesztett máz technikája, a szeladonmáz alkalmazásában. Proto szeladon tárgyak először 993-ból ismertek, s a technika és a 12. század első felében érte el kifinomultsága csúcsát. A 12. század közepe táján a fazekasmesterek kidolgozták a berakásos díszítőeljárást (Korja-szeladon), megelőzve Kínában való elterjedését. Kezdetben a díszítmények egyszerű növényi minták voltak, majd a 13. század végére mind összetettebbé váltak. A félsziget délnyugati részén készítették őket, kb. 1250 °C fokon égették ki őket. A 14. században a szeladonmázas készítmények előállítása sorvadásnak indult, s feledésbe mentek a finom tónusú mázak, a kékeszöld színű fénylő árnyalatok, a "jégmadár színűnek" nevezett szeladonmáz. A berakásos díszítőtechnikán kívül alkalmaztak még karcolt-, vésett-domborműves-, áttört díszítőtechnikákat; máz alatti- és máz feletti vasoxidos festékkel festett díszítményeket, máz alatti rézvörös festést és arany kontúrfestéssel készített berakásos díszítéseket vagy máz alatti fehér- és fekete agyagpép rátétes sávdíszítményeket.

A Dzsoszan-kori kerámiaművesség jellegzetes típusát alkották a puncsang kerámiák, amelyeknek máza szintén vastartalmú volt mint a szeladonoké. A 14. század közepe és a 16. század között készültek. A 15. század első felében Szé Dzong király uralkodása idején változatos típusai készültek országszerte. A Korja-kori formák mellett újabbak is megjelentek, amelyeken a Dzsoszan-kor konfuciánus ízlésvilága is megmutatkozott. Jellegzetes puncsang díszítőtechnikák voltak: a berakásos díszítőeljárás, a nyomott mintás- és sgraffito díszítőeljárás; a vasoxidos festékkel festett, fekete díszítményes puncsang kerámiák, amelyek a 15. század második fele és a 16. század első fele között Kongdzsu környékén terjedtek el. A teaiváshoz használt puncsang kerámiák igen kedveltek voltak a japán teaivók körében.

A porcelán előállítása, amellyel már a Korja-korban is próbálkoztak, a Dzsoszan-korban, a 17. század második felében vált kiváló minőségűvé. Az előállított porcelán nagy része díszítetlen fehér porcelán volt. Égetési hőfokuk 1300-1350 °C körül volt. A kék-fehér porcelán készítésének ideje máig bizonytalan. A történelmi feljegyzések már utalnak a Korja-kor végén történő készítésére. Ismeretes, hogy Szé Dzong király uralkodása idején (1418-1450) nagyobb mennyiségű kék-fehér porcelán érkezett Kínából Koreába. Ekkortájt a Ming-kori Kínából importálták még a közel-keleti eredetű kobaltkék festéket is. Majd Szé Dzo király uralkodása idején (1455-1468) a kángdzsini Szuncsan vidékén bányászott kobaltfestéket használták a kék-fehér porcelánok festéséhez. Készültek porcelánok berakásos díszítéssel, vasoxid festéssel és rézvörös festéssel (pekdzá donghwá). Mindennapi használatra gyakoriak voltak a fekete mázas kőcserép kerámiák.