Afrika Arab világ Ausztrália Ázsiai gasztronómia Bengália Bhután Buddhizmus Burma Egyiptológia Gyógynövények Hadművészet Haiku Hinduizmus, jóga India Indonézia Iszlám Japán Játék Kambodzsa Kelet kultúrája Magyarországon Kína Korea Költészet Közmondások Kunok Laosz Magyar orientalisztika Memetika Mesék Mezopotámia Mongólia Nepál Orientalizmus a nyugati irodalomban és filozófiában Perzsia Pszichedelikus irodalom Roma kultúra Samanizmus Szex Szibéria Taoizmus Thaiföld Tibet Törökország, török népek Történelem Ujgurok Utazók Üzbegisztán Vallások Vietnam Zen/Csan

Terebess Ázsia Lexikon
A B C D E F G H I J K L M N O P Q R S T U Ü V W X Y Z

« vissza a Terebess Online nyitólapjára

Koreai művészet

Korea művészete 5000 éves kultúrának a kincsestára, az őskortól a 20. század elejéig megannyi fejlődési szakaszon és változáson ment keresztül. A földrajzi környezet és történelmi adottságok, a Kínával és a szomszédos népcsoportokkal való közvetlen érintkezés és a Dél-Mandzsúria területéről történő fokozatos előnyomulás a Koreai-félsziget birtoklásáig, számos küzdelem elé állította az ősi nomád és lovas törzseket, a majdani koreai Három Állam (Szám Guk) létrehozásáig (i. e. 1. század). Tényleges dinasztikus államokként való működésük az i. sz. 4. század körülre tehető. Az i. sz 1—4 század közötti időszak kultúráját a vasszerszámok széleskörű elterjedése mellett, a korábbinál magasabb hőfokon égetett, változatos formájú fazekas készítmények jellemzik.

A Három Állam - Kogurja, Pekdzé, Sillá - kora (i.e. 57 - i.sz. 668) a nagyterjedelmű földhalom sírok létesítésének koraként (i.sz. 4-7. század első fele) és a buddhista művészet megjelenésének idejeként ismert a művészettörténetben. Földrajzilag egymástól külön, sajátos utat bejárva fejlődött mind a három állam művészete: pl. Kogurjában az észak-kínai területek művészete, Pekdzében a dél-kínai Hat-dinasztia művészete volt jelentős hatással. A kínai kultúra közvetítője volt a Nángnáng (Lelang, i.e. 108-i.sz. 313) kínai kolónia a Koreai-félsziget ÉNY-i részén.

A Három Államot egyesítő Sillá, Egyesült-Sillá államként a buddhizmus támogatójának bizonyult. Erről vallanak a buddhista kolostorok és a sírleletek. A buddhista művészet kiemelkedő alkotásai a Szakkurám sziklaszentély buddhista kőszobor panteonja, a Bulguk-szá kolostoregyüttes és számos Gjangdzsu térségében létesült buddhista emlék.

Korea az i. sz. 1—10. század között hídként kapcsolta össze távol-kelet nagy kultúráit: közvetítette Kína kultúráját és művészetét, a buddhizmus művészetet Japán felé miközben maga is sokat merített belőle. A 10. századtól uralkodó Korja-dinasztia korának leghíresebb tárgyai a zöldeskék mázú ún. szeladon kerámiák, amelyek változatos díszítőeljárásokkal készültek.

A Dzsoszan-kor (1392-1910) művészetében fontos választóvonalat jelentett a japánok támadó háborúja (1592-98). Egyfelől szorosabbra vonódtak Korea és Japán művészetének kapcsolatai (pl. koreai fazekasok, fafaragók és ácsok kerültek Japánba), másfelől a koreai művészet önálló műfajai is kibontakoztak A minőségileg hanyatló puncsang kerámiákat felváltotta a fehér porcelánok és kék-fehér porcelánok előállítása. E korszakra esik a koreai realista festészeti stílus kibontakozása. A dzsoszan-kori művészeti ágak közül a festészet területén a leglátványosabb a változás. A kor első felét korai (1392-1550) és középső korszakra (1500-1700), a kor második felét kései (1700-1850) és lezáró korszakra (1850-1910) osztják.

A festészethez szorosan kapcsolódik társművészeti ágként a kalligráfia, az írásművészet. Számos kalligráfiai stílus (pl. kínai kalligráfia, koreai betűírásmód, a Korja-kor (918-1392) előtti kalligráfia, a Korja-kori kalligráfia, a Dzsoszan-kori (1392-1910) kalligráfia) élt egymás mellett.

Az előkelők lakóház épületegyüttesein belül elkülönültek a férfi- és a női lakrészek. A férfi lakószobában az alacsony íróasztalt minden irányból jól hozzáférhetően helyezték el. Közelében a gyékénnyel takart padlón volt a bélelt ülőmatrac a hozzá tartozó hát- és kartámaszokkal és néhány ülőalátéttel a vendégek számára. Kézközelben volt elhelyezve az írószer – tus- és ecsettartó ládikó és állvány. Az íróasztal közelében állt a háromlábú réz parázstartály és pipatartó. A szoba világítását az állványra helyezett olajmécses adta, amelynek állványzata gyakran igényes megmunkálású készítmény volt, denevér- vagy pillangó alakú díszítménnyel. Az íráshoz használt kellékek fából, kerámiából, márványból, zsírkőből készültek, s olykor művészi értékű, egyedi darabok voltak. Vendégek kínálásakor nem hiányozhatott a nemes mívű kis asztalka a pálinkás csészékkel és tányérkákkal. Vendégeit a ház ura verssel vagy kalligráfiával tisztelte meg, s volt amikor a falra vagy állványra tekercsképet függesztett vagy kalligráfiát, tájképet ábrázoló ellenzőt állított a szoba hátterébe. A férfi lakószobában elhelyezett tekercsképek gyakori témája a tigrisábrázolás, amely a férfiasság szimbóluma Koreában.

A férfi és női lakosztályok igényes berendezését a koreai bútorok jelentették, amelyek formailag és díszítésükben jelentősen különböznek a kínai és a japán bútoroktól. Korea-szerte mintegy harminc fafajtát használtak bútorkészítésre. A legismertebbek közé tartozott a szilfa, diófa, tölgyfa, körtefa, bambusz, fenyőfa, datolya-szilvafa, vörösberkenye, páfrányfenyő (gingko). A bútorok jellegzetesen illeszkedtek a koreai konfuciánus írástudók életformájához: a célszerűséget és a visszafogott szépséget szolgálták. A férfi lakószoba (száráng-báng) jellegzetes bútorai voltak az írószertartó ládikók és az alacsony többfiókos íróasztalok, a többpolcos könyves állványok, amelyeket gyakran a melegkőfűtéses (ondol) padlón helyeztek el. Alacsonyságukkal a földönülő (szék nélküli) kultúra követelményeinek tettek eleget. Az egyszemélyes asztalkák és a kisméretű kiegészítő fiókos ládikók, szekrénykék könnyen mozgathatóak voltak, némelyiket a nagyobb bútorokra állították. A nagyobb bútorok lábát két oldalról talpléccel látták el. Az olajpapírral borított padló tisztaságára gondosan ügyeltek és a lakóhelyiségekbe mindig lábbeli nélkül tartózkodtak. A bútorok díszítésére gyakran használtak kagylóhéj belső felületéből nyert gyöngyházat, a kifejlett ökör szarvából előállított szarut vagy teknőc páncélját. Kedvelték a fehér- vagy sárgaréz lemezekből, esetleg kovácsoltvas veretekkel díszített bútorokat.

 

 

Kronológia

ŐSKŐKOR (i.e. 300.000 -10.000 -5.000)

Őskőkori lelőhelyek: Szakdzáng-ni-, Gulpho-ri-, Dzangok-ni lelőhelyek

ÚJKŐKOR (i.e. 5.000 - i.e.1.000)

Újkőkori lelőhelyek: Dongszám-dong I-, II-, III kultúra; Ámszá-dong-i lelőhely

KARCOLT VONALDÍSZÍTMÉNYES FAZEKASKÉSZÍTMÉNYEK KULTÚRÁJA

BRONZKOR (i.e. 800 - i.e. 400)

DÍSZÍTETLEN AGYAGEDÉNYEK KULTÚRÁJA

Dolmenek; kő urnák; kő tőrök

BRONZ TŐRÖK KULTÚRÁJA

KORA VASKOR (i.e. 300 - i.e.200);

kínai parancsnokságok a Koreai-félszigeten: a Nángnáng (Lelang) kolónia i.e. 108-i.sz. 313

A DÉLI HÁROM HÁN ÁLLAM: MÁHÁN, DZSINHÁN, BJANHÁN (0 - i.sz.200)

A KIMHE KULTÚRA – Kimhe fazekaskészítmények

A HÁROM KIRÁLYSÁG (SZÁM GUK) KORA

Ó-SILLÁ DINASZTIA i.e. 57-i.sz. 668; KOGURJA DINASZTIA i.e. 37-i.sz. 668; PEKDZÉ DINASZTIA i.e.18-i.sz. 660

A GÁJÁ FÖDERÁCIÓ PEKDZÉ ÉS SILLÁ KÖZÖTT i.sz. 42-562

EGYESÜLT-SILLÁ DINASZTIA KORA 668-935

BÁLHE ÁLLAM fennállása 699-926

KORJA-DINASZTIA KORA (918-1392)

Mongol invázió 1231-39; A Korja Tripitaka fadúcainak első megjelenése 1010, és ismételt vésése 1237-1251; az első fémbetűs nyomtatás 1234-ben

DZSOSZAN-DINASZTIA KORA (1392-1910) a királyi székhely 1394-től Seoul

1592—98 Hidejoshi inváziója Korea ellen;

1627-1636 Mandzsu invázió

1897 Az állam neve: Dehán

1910-1945 Japán annektálja Koreát

1945 Koreai Köztársaság megalakulása

1950-1953 Korei háború