Afrika Arab világ Ausztrália Ázsiai gasztronómia Bengália Bhután Buddhizmus Burma Egyiptológia Gyógynövények Hadművészet Haiku Hinduizmus, jóga India Indonézia Iszlám Japán Játék Kambodzsa Kelet kultúrája Magyarországon Kína Korea Költészet Közmondások Kunok Laosz Magyar orientalisztika Memetika Mesék Mezopotámia Mongólia Nepál Orientalizmus a nyugati irodalomban és filozófiában Perzsia Pszichedelikus irodalom Roma kultúra Samanizmus Szex Szibéria Taoizmus Thaiföld Tibet Törökország, török népek Történelem Ujgurok Utazók Üzbegisztán Vallások Vietnam Zen/Csan

Terebess Ázsia Lexikon
A B C D E F G H I J K L M N O P Q R S T U Ü V W X Y Z

« vissza a Terebess Online nyitólapjára

KÖPÉS (koushui)

A kínaiak a köpésre számtalan megnevezést ismertek, ismernek, olyanokat, mint: "jáde-forrás", "jáde-nedv", "jáde-csöpp" vagy "arany-csöpp". Egy régi hiedelem szerint a démonok nem állhatják az ember nyálát, így ha meg akarjuk őket bénítani, vagy átváltozásra képtelenné tenni, csak jól meg kell köpködni őket. A Kínába látogató külföldi a mai napig gyakorta találkozhat, a számunkra visszatetszést keltő köpködéssel, ezt részben egészségi indokok magyarázzák, főként északon, ahová a sivatag felől beáramló száraz levegő nagy mennyiségű port szállít, amely felettébb ingerli a nyálkahártyát. A hangos harákolással, krákogással kísért műveleten nem illik fennakadni, ez Kínában megszokottnak számít, bár a közintézményekben, tömegközlekedési eszközökön vagy akár éttermekben is külön tábla szólít fel a köpködés mellőzésére. A köpőcsészék a mai napig a legtöbb háztartás állandó eszközei. Néhány évtizeddel ezelőtt még a magas diplomáciai fogadásokon is meg lehetett találni a fal mellé vagy a sarokban diszkréten elhelyezett porcelán köpőcsészét.