Afrika Arab világ Ausztrália Ázsiai gasztronómia Bengália Bhután Buddhizmus Burma Egyiptológia Gyógynövények Hadművészet Hálózatok Hinduizmus, jóga India Indonézia, Szingapúr Iszlám Japán Játék Kambodzsa Kelet kultúrája Magyarországon Kína Korea Költészet Közmondások Kunok Laosz Magyar orientalisztika Mélyadaptáció Memetika Mesék Mezopotámia Mongólia Nepál Orientalizmus a nyugati irodalomban és filozófiában Perzsia Pszichedelikus irodalom Roma kultúra Samanizmus Szex Szibéria Taoizmus Thaiföld Tibet Törökország, török népek Történelem Ujgurok Utazók Üzbegisztán Vallások Vietnam Zen/Csan

Terebess Ázsia Lexikon
A B C D E F G H I J K L M N O P Q R S T U Ü V W X Y Z

« vissza a Terebess Online nyitólapjára

kopálgyanta

különböző trópusi fákból csapolt lakkgyanták összefoglaló elnevezése. A kopál név valószínűleg a nahuatl copalli, „gyanta” szóból származik. A kemény kopálgyanta csillogó fényű, lehet majdnem színtelen, átlátszó, de élénk sárgásbarna színű is. Alkoholban és más szerves oldószerben hevítés hatására oldódik, lakkok és nyomdafestékek előállítására használják. A kifejezést helytelenül más hasonló fizikai tulajdonságú, de eltérő kémiai felépítésű és alapanyagú gyantákra is használják.

A kopálgyantát élő fákról gyűjtik, vagy mint fosszíliát bányásszák. A nyers, frissen csapolt, a fák gyökerénél vagy a talajhoz közel talált kopálgyantát Indiában és Kínában lakk készítésére használják, de ez az európai kereskedelemben nem kapható. A lakkiparban a lágy manilakopál különféle változatait hasznosítják. A kereskedelemben a legfontosabb a zanzibári kopálgyanta, amely a Trachylobium verrucosum nevű fa megkövesedett (fosszilis) gyantája; a kelet-afrikai Zanzibár szigetének nyugati partján széles sávban található a földben ott, ahol a fák ma már nem élnek. A dél-amerikai kopálgyantát a Hymenaea courbaril, valamint más brazil, kolumbiai és egyéb dél-amerikai országokban honos fák szolgáltatják.

A dammaragyantát és az indiai fenyőlakkot olykor szintén kopálgyantának nevezik.