Afrika Arab világ Ausztrália Ázsiai gasztronómia Bengália Bhután Buddhizmus Burma Egyiptológia Gyógynövények Hadművészet Hálózatok Hinduizmus, jóga India Indonézia, Szingapúr Iszlám Japán Játék Kambodzsa Kelet kultúrája Magyarországon Kína Korea Költészet Közmondások Kunok Laosz Magyar orientalisztika Mélyadaptáció Memetika Mesék Mezopotámia Mongólia Nepál Orientalizmus a nyugati irodalomban és filozófiában Perzsia Pszichedelikus irodalom Roma kultúra Samanizmus Szex Szibéria Taoizmus Thaiföld Tibet Törökország, török népek Történelem Ujgurok Utazók Üzbegisztán Vallások Vietnam Zen/Csan

Terebess Ázsia Lexikon
A B C D E F G H I J K L M N O P Q R S T U Ü V W X Y Z

« vissza a Terebess Online nyitólapjára

könyv
(kínaiul: shu)

Az ókorban a szövegeket bambuszcsíkokra írták, melyeket összefűzve, feltekerve tároltak. A papír feltalálásáig írtak még könyveket selyemre is. A nyomtatott könyvek Kínában már a 8-9. században megjelentek. A mozgatható nyomóelemes nyomtatást a 11. században fedezte fel egy bizonyos Bi Sheng. A könyveket különböző módon kötötték és tárolták, ezek egyike a pillangó-kötés volt. A könyv a tudósok nyolc jelképének egyike. A könyvek mindig nagy becsben álltak, melyek közül némelyik igazi szentségben részesült, ezek általában a kanonizált művek voltak (kánon). Az első kínai császár, Qin Shi Huangdi i. e. 213-ban elégettette a konfuciánus műveket, ez volt a nagy könyvégetés. A legújabb kor legendásnak mondható könyve a Mao Zedong idézeteit tartalmazó Vörös Könyvecske.

Tokaji Zsolt: A kínai könyv története
Tokaji Zsolt: A kínai mozgatható nyomóelemes könyvnyomtatás

Ferenczy Mária: Nyomtatott könyvek, Gutenberg előtt
könyvkötés: http://idp.bl.uk/education/bookbinding/bookbinding.a4d