Afrika Arab világ Ausztrália Ázsiai gasztronómia Bengália Bhután Buddhizmus Burma Egyiptológia Gyógynövények Hadművészet Haiku Hinduizmus, jóga India Indonézia Iszlám Japán Játék Kambodzsa Kelet kultúrája Magyarországon Kína Korea Költészet Közmondások Kunok Laosz Magyar orientalisztika Memetika Mesék Mezopotámia Mongólia Nepál Orientalizmus a nyugati irodalomban és filozófiában Perzsia Pszichedelikus irodalom Roma kultúra Samanizmus Szex Szibéria Taoizmus Thaiföld Tibet Törökország, török népek Történelem Ujgurok Utazók Üzbegisztán Vallások Vietnam Zen/Csan

Terebess Ázsia Lexikon
A B C D E F G H I J K L M N O P Q R S T U Ü V W X Y Z

« vissza a Terebess Online nyitólapjára

KOLDUS (qigai)
A nagyvárosok kialakulásával Kínában is megjelentek a nincstelen, vagyontalan koldusok. Gyakorta szervezetbe tömörültek, melynek élén a kolduskirály állt, aki szabályozta a koldusok tevékenységét és felosztotta közöttük az adott várost. A koldusok a társadalom legmegvetettebb kasztjának számított, ennek ellenére alakjukat midig valamiféle misztikum övezte. Ez derül ki az irodalmi alkotásokból is, melyek egy-egy koldus csodás, vagy különös történetét dolgozza fel. A koldusok némelyike varázserővel, vagy egyéb csodálatos képességekkel rendelkezik. A buddhizmushoz is kapcsolódik a koldulás, alamizsnagyűjtés. Noha az egykori indiai kolduló szerzetesek, a bhiksuk rongyokba öltöztek, és alamizsnán tengődő kóbor koldusok voltak, Kínában a szerzetesek általában már nem voltak erre rákényszerülve. A kolostorok legtöbbje önellátásra rendezkedett be, és sok volt az igazán gazdagnak nevezhető kolostor, szerzetesrend. A szerzetesek körében a koldulás és alamizsnagyűjtés inkább csak rituális jellegű volt, az alázat gyakorlásának egyik eszköze. Az alamizsnagyűjtő szerzetes egyik elengedhetetlen kelléke az alamizsnásszilke (boduoluo, szanszkrit: patra), amely készülhetett fából vagy fémből. A történetekben az alamizsnáscsésze sokszor varázserővel rendelkezik.