Terebess
Ázsia Lexikon
A
B
C
D E
F G
H I
J K
L M
N O
P Q
R S
T U
Ü V
W X
Y Z
« vissza a Terebess Online nyitólapjára
KOLDUS (qigai)
A nagyvárosok kialakulásával Kínában is megjelentek a nincstelen, vagyontalan
koldusok. Gyakorta szervezetbe tömörültek, melynek élén a kolduskirály állt,
aki szabályozta a koldusok tevékenységét és felosztotta közöttük az adott várost.
A koldusok a társadalom legmegvetettebb kasztjának számított, ennek ellenére
alakjukat midig valamiféle misztikum övezte. Ez derül ki az irodalmi alkotásokból
is, melyek egy-egy koldus csodás, vagy különös történetét dolgozza fel. A koldusok
némelyike varázserővel, vagy egyéb csodálatos képességekkel rendelkezik. A buddhizmushoz
is kapcsolódik a koldulás, alamizsnagyűjtés. Noha az egykori indiai kolduló
szerzetesek, a bhiksuk rongyokba öltöztek, és alamizsnán tengődő kóbor koldusok
voltak, Kínában a szerzetesek általában már nem voltak erre rákényszerülve.
A kolostorok legtöbbje önellátásra rendezkedett be, és sok volt az igazán gazdagnak
nevezhető kolostor, szerzetesrend. A szerzetesek körében a koldulás és alamizsnagyűjtés
inkább csak rituális jellegű volt, az alázat gyakorlásának egyik eszköze. Az
alamizsnagyűjtő szerzetes egyik elengedhetetlen kelléke az alamizsnásszilke
(boduoluo, szanszkrit: patra), amely készülhetett fából vagy fémből. A történetekben
az alamizsnáscsésze sokszor varázserővel rendelkezik.
