Terebess
Ázsia Lexikon
A
B
C
D E F
G H I
J K L
M N O
P Q R
S T U
Ü V
W X Y
Z
« vissza a Terebess Online nyitólapjára
kőcserép
cserépedény, amelyet magas (kb. 1200 °C-os) hőmérsékleten üvegessé égetnek. Bár az ilyen anyag általában átlátszatlan, némely kőcserepek fala áttetszően vékony. Minthogy a kőedény nem porózus (nem szívja be a vizet), nem vagy csak díszítő céllal használnak hozzá mázat. Ennek három fő fajtája van: ólommáz, sómáz és földpát máz. Kőcserepet Kínában, a Shang-korban készítettek először (Kr. e. 1400 k.). A Han-dinasztia (Kr. e. 206-Kr. u. 220) idején gyártott és a Tang-dinasztia (Kr. u. 618-907) alatt tökéletesített finom, fehér yue(jüe) kőcserepet olajzöld vagy barnászöld földpát mázzal vonták be. Ez a típus a szeladonok családjába tartozik. A Song-dinasztia (960-1279) idején készített kőcserép hangsúlyosan szép formáiról és ragyogó földpát mázáról nevezetes. A jun(csün)-kőedényt például vastag, sűrű, levendulakék máz fedte, és gyakran kapott karmazsinvörös pírt. Szintén a Song-dinasztia idejéből származik a vöröstől a sötétbarnáig terjedő színezésű jian(csien)-kőcserép, amelyet Japánban temmokunak neveznek. A XVII. században a Csiangszu tartománybeli Yixingben(Jihszingben) készült kőcserepeket exportálták Európába; ennek a máz nélküli kerámiának a színei ugyancsak a vöröstől a sötétbarnáig terjedtek; a darabokat metszették, csiszolták és fényezték. A jihszingi (európai elnevezéssel boccaro) boroskancsókat Európában igen sokra tartották; itt főként az akkoriban népszerűvé váló keleti ital, a tea készítéséhez használták. Az edényeket Németországban, Angliában és Németalföldön is másolták és utánozták.
A szászországi Meissenben E. W. von Tschirnhaus és J. F. Böttger 1707 táján kezdett vörös kőcserepet gyártani (színe valójában a vöröstől a sötétbarnáig váltakozott). Rátétdomborművel, véséssel, csiszolással és fényezéssel díszítették. A porcelán 1730-ra teljesen kiszorította a kőcserepet a német piacról. Hollandiában, a delfti Ary de Milde és mások készítettek az ji-hszing kerámiát utánzó vörös kőcserepet. A XVII. századi Angliában kísérleteket tettek a meisseni vörös kőcserép és az ji-hszing kerámia utánzására.
1690 táján ezeket a kerámiákat Angliában kiszorította a sómázas kőcserép, bár Josiah Wedgwood egészen a XVIII. századig készítette az általa rosso anticónak nevezett vörös kőcserepet.
A máig fennmaradt kőcserepek többsége sómázas. A Rajna-vidéken a XV. századtól kezdve készítettek ilyet. A XVIII. századi Angliában a sómázas kőcserepet felváltotta az ólommázas krémszínű keménycserép, a porcelán, valamint a Wedgwood-féle máztalan fekete bazalt- és fehér jáspiskerámia. A XIX. század elején a Rajna-vidéken is porcelán váltotta föl a kőcserepet. A XX. században olyan kerámiaművészek foglalkoztak kőcserépkészítéssel, mint az angol Bernard Leach és tanítványai.
